Huszonöt éve vállalt hosszú távú felelősséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a budapesti Szatmár utca 26. szám alatti ingatlanért és az ott átmeneti otthonra találó rászoruló családokért. A karitatív szervezet a lepusztult és bűncselekményektől hírhedtté vált 45 lakásos bérházat 1991-ben a XIV. Kerületi Önkormányzattól ötven évre térítésmentesen kapta bérleménybe, miután a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai az épület kapuját elállva megakadályozták, hogy a téli hidegben kilakoltassák a nagyrészt önkényes lakásfoglalóként ott élő sokgyermekes családokat. Egy évvel később családok átmeneti otthonaként máltai intézménnyé vált a Szatmár utcai bérház.

Az évforduló alkalmából szakmai napot szervezett a Szeretetszolgálat, melynek nyitányaként Morva Emília, a szervezet budapesti vezetője elmondta, azért is fontos számukra a Szatmár utca és az, ami itt elindult 25 évvel ezelőtt, mert a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jelenléten alapuló módszerét alapozta meg. „Ahogy itt elkezdett dolgozni a Máltai Szeretetszolgálat, ahogy itt elkezdték a sebeket gyógyítani, az a szemlélet épült be a munkánkba, a szociálpolitikánkba, szemléletünkbe az azt követő huszonöt évben.” Felidézte Vecsei Miklós huszonöt évvel ezelőtti mondatait, melyekben arról beszélt, hogy bár nem ért egyet a máltai szervezet az önkényes lakásfoglalással, mégsem engedheti, hogy kisgyermekeket utcára tegyenek a tél közepén. „Azok a mondatok ma is érvényesek, hitelesek és korszerűek. Még ma is van mit tanulnunk az emberek segítéséről, a sebek gyógyításáról, de még ma is azt valljuk, amit akkor Miklós mondott, hogy a kríziseket nem elfedni kell, hanem gyógyítani kell a sebeket.” 


Vecsei Miklós a Szatmár utcai szolgálat kapcsán elmondta, hogy a máltai lelkiség mintegy kötelező eleme a nyitottság. „Nyitva kell lennünk. Nem lehetünk elfoglalva mindig magunkkal, mert akkor nem halljuk meg a szót. Mindig kell egy résnek lennie, amin az igazi feladatok bejönnek. Így jött a Szatmár utca is.” Amikor beköltözött a Szeretetszolgálat önkéntese a házba, akkor 26 család élt ott, és mindössze egy wc volt az épületben. Önkéntesekkel kezdték el a munkát egy olyan szobában, ahol nem volt víz, sem fűtés, a fal mellett viszont akkora repedés volt, hogy le lehetett látni az alsó szintre. Először a gyerekek jártak be játszani a máltai irodába, később a felnőttek is betértek a problémáikkal. Az önkéntesek angol tanfolyamot indítottak, gyors- és gépírást és jogi ismereteket tanítottak. „Nálunk jó volt lenni, és ez hozta az eredményeket. ’91-ben nem volt még szakma, mi is tanultunk. De az belénk vésődött és a mai napig igaz, hogy a jó kérdéseket fel kell tennünk saját magunknak. Mert ha nem jó a kérdés, rossz lesz a válasz.” Hat év alatt minden családnak találtak lehetőséget a továbblépésre. A munka legfontosabb eszköze a jelenlét volt, mondta az alelnök és hozzátette: „A jelenlét akkor nem egy szakmai jelenlétet jelentett. Minden, amit a Pokoli toronyban, Tarnabodon, Pécsen a György telepen, Tiszabőn csinálunk, abban mind a Szatmár utcára hivatkozunk. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy 25 év, akkor a mostani telep programoknak hívott programjaink 25 éves indulását is ünnepeljük.”

Két nagy felújítás után két családok átmeneti otthona működik a Szatmár utcai épületegyüttesben, ahol átlagosan 80 gyermek és krízishelyzetbe került családjaik találnak menedéket. Az itt töltött maximálisan másfél év során segítséget kapnak ahhoz, hogy újra építsék életüket. A házban egy tizennyolc férőhelyes anyaotthon is található, valamint négy úgynevezett kivezető lakás, amelyeket jutányos árú albérletként vehetnek igénybe a Szeretetszolgálat intézményeiből kikerülő rászoruló emberek. Az évforduló alkalmából szakmai napot szervezett a Szeretetszolgálat, melyen az emlékezés mellett a lakás- és családpolitika aktualitásairól is szóltak a résztvevők. A konferencia délutáni részében kerekasztal beszélgetést tartottak a bizonytalan lakhatási körülmények között felnövekvő nemzedékről. 

További részleteket olvashatnak a konferenciáról a Máltai Hírek decemberi számában.