„Jót tenni nem kötelességből kell, vagy mert megparancsolta az Úr, hanem jót tenni szeretetből kell.” – mondta az ünnepi szentmise elején Palánki Ferenc megyéspüspök. A főpásztor prédikációjában hangsúlyozta, Az ember ki tudja kutatni a világot, és mégis közömbös tud lenni az Isten iránt. Hol keresse az Istent? Megtaláljuk a templomban, a szentségekben, az imádságban. De mivel Jézus minden emberrel azonosította magát, ezért találkozhatunk ővele a másik emberben is.”

A képre kattintva galéria nyílik meg

Felidézte, hogy a szobor érkezésekor a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium tanulói közül többen azt kérdezgették elérzékenyülve, „Mi történt  veled Jézus?” Meg tudunk-e mi is döbbenni, mint a kicsik, tette fel a kérdést a püspök. „Vagy most itt lesz egy-két napig ez a szobor, és aztán ugyanúgy megy majd tovább minden? Ugyanúgy közömbösek lesznek az emberek? Hogyne lenne közömbös az ember a másik emberrel, ha Istennel szemben is közömbös. Miért van az, hogy visszautasítják az emberek a rászorulókat? Mert közömbösek az Isten iránt is. Ha nem a szeretet a meghatározó az életünkben, akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy nehéz helyzetekben nem a szeretet fog előtérbe kerülni.” Palánki Ferenc nyomatékosította, a hajléktalan ember nem azért lett hajléktalan, mert nincs elég ház a világon, hanem mert nincs elég szeretet. „Nem egy kőből épített házban tud igazán otthon lenni az ember, hanem a másik ember szívében. De ha nincsen nagylelkűség, nincsen igaz szív, nincsen szeretet egymás iránt, akkor egyre többen lesznek hajléktalanok. Mert ha van is hol lakniuk, akkor sem tudnak a másik ember szívében lakni.” – fejtette ki a püspök és hozzátette: „Ennek a gyönyörű, fájdalmas és meghökkentő alkotásnak az itt léte segítsen bennünket, hogy felgyúljon szívünkben a vágyakozás Isten szeretete iránt, mely megmozgatja az életünket, és képessé tesz arra, hogy rászoruló embertársaink fájdalmait, nehézségeit, enyhítsük és éreztessük velük, hogy Isten szereti őket, és az Isten szívében mind otthonra találunk.”

A szentmisét követően a hívek a Hajléktalan Jézus szobra mellett imádkoztak Palánki Ferenc megyéspüspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek metropolita vezetésével. A görögkatolikus főpásztor szabadon fogalmazott imádságában úgy fogalmazott: „Krisztus, ne nézz így rám, mert meghalok a lelkiismeret furdalástól. Ne mutasd ezt az arcodat, mert nem tudok vele mit kezdeni. Ne így gyere. Gyere inkább nagy dicsőséggel, mert azzal sem tudok mit kezdeni, de mégis kellemesebb, mint ez. Vagy gyere kisdedként Betlehembe, akkor adhatok neked kalácsot, bort, sajtocskát, de ha így mutatod magadat, akkor fáj a lét. Nem mutasd a sebed, mert fáj. Tamást megtérésre serkentette a te sebed látása és érintése, és én itt állok tehetetlenül. Ide jötték bronzba öntve elmozdíthatatlan, és mi megmaradunk tehetetlen. Köszönöm, hogy eljöttél Uram, és add meg a csodát, hogy jelenlétedben megváltoztassuk életünket, hogy szeretni tudjunk téged, nem csak a templom dicsőséges fényében, nemcsak a jászolban Betlehemben, hanem minden rászoruló testvérünkben.”

A közös imádság végén a megyéspüspök megköszönte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Csoportjának, és Fodor András régióvezető atyának, hogy lehetővé tette, hogy Debrecenbe érkezhessen az együttérzés szobra.

November 18-án délelőtt a Református Nagytemplom előtt helyezték el a Hajléktalan Jézus szobrát, ahol ökumenikus imádságot tartottak a hajléktalan emberekért.

Tóth László esperes beszédében azt mondta, egy hajléktalan ember számára a tetteink jelentenek segítséget. „Tenni kell, nem szónokolni. Ez a szobor éppen erre hívja fel figyelmünket. Ez a szobor szembesít engem, téged, közösségeinket, egyházainkat, társadalmunkat, hogy megtettünk-e, megteszünk-e mindent, hogy felszámoljuk, vagy legalábbis enyhítsük a társadalom peremére szorult embertársaink szenvedését. Nem kiállítási tárgyként érkezett ez az alkotás, hanem hogy provokatív, nyugtalanító jel legyen.” A katolikus pap feltette a kérdést, hogy ha most egy hajléktalan ember feküdne a Kossuth téren, megállnánk-e ennyien, odalépnénk-e? „Sokszor megtörténik ez, és elmegyünk mellette. Ez a szobor arra hív minket, hogy ez ezentúl ne így legyen. Ha találkozol egy szenvedő embertársaddal, akkor állj meg, mert neki elsősorban emberre van szüksége.”

A beszéd után a Svetits Gimnázium tanulója Albert Schweitzer: Az élet tisztelete egy részletét olvasta fel, majd Oláh István, a Nagytemplom lelkésze, a Református Szeretetszolgálat kuratóriumának elnöke mondta el gondolatait. „Azért van itt ez a szobor, mert érezzük, hogy változásra van szükség. Változtatni kell az odafigyelésen, az életünkön, a fejekben lévő gondolatokon. Mert amikor egy hajléktalan élettel találkozunk, rájövünk, hogy nem is sok minden kell, hogy ide kerüljön az ember. Mert ezeknek az embereknek az életében volt egy törés, egy válás, betegség, depresszió, amiből nem talált kiutat, nem találta segítséget, és oda került a hajléktalanok közé, és segítségre van szüksége. Mi keresztyén emberek, akik Krisztus követők vagyunk, aki azokhoz fordult, akik a társadalom peremére kerültek. Amikor gyógyított, akkor nem tett mást, mint visszavezette az embereket az emberi közösségbe. Ebből nekünk is példát adott: vezessük vissza az embereket az emberi közösségbe. Építsük le az elválasztó falakat, csökkentsük a távolságot ember és ember között. Annyira vagyunk közel az Isten országához, amennyire közel vagyunk rászoruló embertársainkhoz.”

A református lelkész szavai után Reményik Sándor versét Pallag Sára, a Svetits Gimnázium tanulója adta elő, majd Zuró József görögkatolikus káplán szólt a résztvevőkhöz. „Ha erre a szoborra, az úr Jézusra tudunk tekinteni, akkor ami megfogalmazódik bennünk, az az együttérzés, hiszen az egyszerűséget és alázatosságot fejezi ki. Amikor az úr Jézusra tekintünk, akkor kell látnunk a lelki rászorultságot, a lelki nélkülözést is.”

Az ökumenikus tiszteletadáson elhangzott Lackfi János A hajlékkészítés zsoltára című verse, melyet a Hajléktalan Jézus szobor ihletett, valamint Kovács Noémi furulyázott.

A rendezvény zárásaként Gyöngyösi Attila, aki hajléktalan emberként él Debrecenben, felolvasta saját novelláját a szegénységről. A szobor mellett a Szent Anna Caritas csoport helyezett el koszorút.

Az együttérzés szobra november 20-án Kisvárdára érkezik, majd Mátészalkán és Nyíregyházán lesz látható.