Bacsa Dávid atya a keszthelyi Kis Szent Teréz plébánia káplánja, aki kilencévesen elveszítette a hallását. A fizikait legalábbis. A másik ember „meghallásának” képessége megmaradt: papként, a Reménykör tagjaként és a tudományos életben is a fogyatékossággal élő emberek egyházi integrációján munkálkodik. Dávid atyával akadálymentes egyházról, (hallás)sérültség, hiány és gyógyulás jelentéséről, a keszthelyi Máltai fogyatékos napköziben szerzett élményeiről, de Fradiról, horgászatról, golfról mint evangelizációs eszközökről, sőt, a hegedűjátékáról is beszélgettünk.
Szemétszedő akciók, hangtál- és aromaterápia, „kiugrás” a kerekesszékből, bizalmas beszélgetés orvosi vizsgálatoktól való félelemről vagy első szerelemről – a keszthelyi Gondviselés Házának mindennapjaiban egy dolog nincs: egyhangúság. De milyen is lenne a "rendes kerékvágás" ott, ahol a közösséget speciális emberek alkotják? Egyszerű, de nagyszerű sikerekről, sajnálat helyett szeretetre és figyelemre alapuló működésükről a Máltai fogyatékos napközi vezetője, Máté Szilvia mesélt.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület tizennégy éve látja el a szociális alapszolgáltatásokat Budaörsön. A város önkormányzatának döntése értelmében a Gondviselés Háza megújult környezetben, a Patkó utca. 9. szám alatt kapott helyet az idősek napközi otthonának működtetésére.
Filagória épült a Máltai Szeretetszolgálat tokaji Kistérségi Támogató Szolgálat és Napközi Otthon udvarán, így az oda járó fogyatékossággal élő felnőttek a szabadban is végezhetik napi tevékenységeiket az étkezéstől a közösségi programokon át a fejlesztő foglalkozásokig. A támogató szolgálat pedig új kisbuszt szerzett be: ezzel utaznak az ellátottak az otthonuk és a napközi között. A fejlesztések a Széchenyi Terv Plusz program keretében, 43,9 millió forint európai uniós támogatásból valósultak meg.
Tavaly szeptemberben érkezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz külföldi önkéntesként Louisa Freund, akinek már a neve is baráti. Egy kis faluból, a németországi Mainz mellől hozta őt Keszthelyre a segítő szándéka, hogy továbbtanulása előtt kipróbálja magát az önkéntes munkában, amely egyszerre jelenti számára egy másik ország kultúrájával való ismerkedést, a rászorulók mellé állást, a hasznosság érzését, és nem utolsó sorban az önismeret útján való haladást is.