A Máltai Szeretetszolgálat XI. Ifjúsági Mozgáskorlátozott tábora egy hét kikapcsolódást kínál a táborozóknak, ám ennél jóval többről is szól. A máltai táborban a közösség, a személyes odafigyelés és egymás terhének hordozása teszi egyedi élménnyé az együttlétet. A megnyitó szentmisén hangsúlyozta mindezt Martos Levente Balázs püspök, a Szeretetszolgálat országos lelkivezetője. Prédikációjában Szent Bertalan apostol története kapcsán rámutatott: Jézus azt mondja Bertalannak, hogy látta őt a fügefa alatt. Hogy pontosan mi történt ott, azt nem tudjuk – a püspök szerint ez Bertalan és Jézus titka marad. A történet azonban éppen azért fontos, mert azt mutatja meg, milyen felszabadító érzés, amikor valaki a legbelső, mások elől elrejtett dolgainkat is ismeri, és mégis elfogad bennünket.

Martos Levente Balázs atya arra is felhívta a figyelmet, hogy a segítség nem egyirányú kapcsolat. A mozgáskorlátozott résztvevők ugyanúgy képesek támogatni az őket segítő önkénteseket.

„Olyan gyakran helycserés támadás van. Olyan gyakran előfordul, hogy egyszer te hordozod az én súlyomat, aztán én hordozom a tiedet” – s mint fogalmazott, éppen ez lehet a tábor egyik legfontosabb tapasztalata: egyik nap az egyik ember segít a másiknak, másnap pedig fordítva történik. A lelkivezető azt kívánta a résztvevőknek, hogy ezen a héten minél többször éljék át ezt a kölcsönösséget.

Az akadálymentesített Balaton parton tartott szentmise végén a püspök hangsúlyozta, hogy a vízben mindenki egyenlő, olyan, mintha visszamennénk a startvonalhoz. „Kívánom, hogy ezen héten visszamenjetek a startvonalhoz, hogy le tudjatok tenni mindent, hogy bízzatok. Mert amikor az ember le tud tenni mindent vagy éppen a Jóisten elvesz tőle sok mindent, ami addig rajta volt, akkor mindig új ajándékok vannak érkezőben.”

A tábort a Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Szabadhegӱ Péter nyitotta meg felidézve a mozgássérült táborok több mint három évtizedes történetét. Mint mondta, a Máltai Lovagrend több mint harminc éve hozta el Magyarországra a mozgássérült tábort, azóta pedig számos hazai és nemzetközi tábor valósult meg. Kiemelte azt is, hogy két év múlva ismét Magyarország ad otthont a nemzetközi tábornak.

A tábor első pillantásra egy egyhetes nyaralásnak tűnhet, Szabadhegӱ Péter szerint azonban a program a máltai küldetés egyik legszemléletesebb példája. A tábor ugyanis megmutatja, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik mozgásukban vagy más lehetőségeikben korlátozottak.

„Minden embernek ez lenne a dolga. Utat találni a másik emberhez” – mondta. Ezt az utat pedig a másik megismerése, befogadása, a jelenlét, a törődés és a gondoskodás teszi lehetővé. A tábor éppen ezért nem csupán kikapcsolódás, hanem minta arra, hogyan kellene a hétköznapokban is közösséget alkotni a hátrányokkal küzdő emberekkel. „Ahogy Kozma Imre atya tanította, egymásra bízott minket az Isten.”

A Máltai Lovagrend nevében Szabadhegӱ Kristóf, a magyar szövetség elnöke köszöntötte a táborozókat. „Igazán azt kívánom mindenkinek, hogy ezen a héten tudjunk töltekezni. Hogy meg tudjuk élni az előttünk álló napokat, és később örömmel emlékezzünk vissza az itt szerzett élményekre.”

„A másik ember öröme lehet a mi örömünk is.” – mondta Morva Emília, a Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője, aki szerint a tábor titka, hogy a résztvevők jó akarata összeadódik, és ebből születik meg az a közösség, amely miatt a tábor évről évre felejthetetlen élményt ad.

A jóakarat Morva Emília szerint azt jelenti, hogy az ember nem csupán azt nézi, neki mi a jó, hanem azt is, mi jó a másiknak. A táborban természetesen vannak fáradtságok, félreértések és nehéz helyzetek, de ezek nem feltétlenül leküzdhetetlen akadályként jelennek meg, hanem közösen megoldandó ügyként. „Amikor viszont azt mondjuk, ez a mi ügyünk, akkor már van remény arra is, hogy meg tudjuk oldani” – hangsúlyozta.

A beszédében Szent Jakab levelét idézte, mely szerint a hit cselekedetek nélkül halott. Ezért fontos, hogy a táborban a hit nem pusztán szavakban jelenik meg. Akkor válik valóban cselekedetté, amikor valaki odamegy a másikhoz, segít neki, figyel rá, türelmes vele, megvárja, megnevetteti, elviszi valahová, vagy egyszerűen csak mellette marad. Morva Emília megköszönte minden résztvevőnek, önkéntesnek és szervezőnek, hogy mindennap megmutatják, mi az, ami igazán fontos: hogy lehet egymásra figyelni, egymásnak örülni, és a másik ember öröme a közösség örömévé válhat.

A hivatalos megnyitó után Illényi Katica Liszt Ferenc-díjas magyar hegedű és teremin művész, érdemes és kiváló művész adott koncertet, majd játékos vetélkedőn ismerkedhettek egymással a táborozók, az első napot pedig a hét első discoja zárta.

Az első nap galériája kattintásra megnyílik