Enis Ebibi tizenhárom éve érkezett Magyoroszágra. Három évig Gyulán élt és az unokatestvére fagyizójában dolgozott, majd Mátészalkán megnyitotta első saját fagylaltozóját, nyolc éve pedig Fehérgyarmaton is van üzlete. „Amikor megnyitottam a fagyizót itt, Fehérgyarmaton, akkor ismerem meg őket. Gyakran jönnek erre a Máltai Szeretetszolgálat napközijéből, és amikor itt vagyok, meghívom őket fagyizni. A szüleimtől és nagyszüleimtől azt tanultam, hogy amivel tudok, segítsek a rászoruló embereknek.”

Karácsony Zoltánné, a Máltai Szeretetszolgálat 15 éves Gondviselés Háza Fogyatékosok Nappali Intézményének vezetője úgy emlékszik, a napközibe járó fiatalok alig tudták kivárni, hogy megnyisson a fagyizó, és minden télen ugyanez a várakozás keríti hatalmába őket. „Mielőtt megnyitott, már láttuk, hogy ez egy fagyizó lesz. Már akkor találgatták a fiatalok, hogy milyen ízek lesznek, nagyon várták, hogy megkóstolják. Húsz fő jár jelenleg a napközibe a városból és a környező településekről, mozgás- és értelmi sérült, valamint autizmussal érintett fiatalok. Amikor arra jártunk, Enis minden alkalommal odahívott minket, megvendégelt és érdeklődött a fiatalok iránt, kik ők, mit szeretnek, mivel töltik a napjaikat. Elmeséltük neki, hogy nálunk nagyon mozgalmasak a mindennapok. Rendszeresek a fejlesztő foglalkozások, a sport, van színjátszó körünk, testi-lelki önismereti órák, közös étkezések, a péntek pedig általában filmnézős és szépségnap, amikor a fiúk moziznak, a lányoknak pedig megcsináljuk szépen a körmét és a haját. De a nagy kirándulások és időnként a néhány napos ottalvós táborok is részei az életünknek.”

Az intézményvezető szerint Fehérgyarmaton nyitottak és befogadóak az emberek, amit akkor is tapasztalnak, amikor sétálni vagy szabadtéri rendezvényre mennek a csoporttal. „Fontos, hogy minden fogyatékossággal élő fiatal a saját képességeihez mérten teljes életet éljen. Közösen megyünk mindenhova, nem maradhat senki otthon csak azért, mert kerekesszékben ül vagy mert speciális szükségletű. Az akadályozottságokat nem tudjuk megszüntetni, de mindent megteszünk, hogy senki maradjon ki a programokból. És nagyon örülünk, ha kérdeznek az emberek vagy valamilyen módon bemutatkozhatunk, például a kis művészi előadásainkkal. Szívesen megmutatjuk az intézményt is, például a programjainkra nemcsak hozzátartozók, de ismerősök, szomszédok is eljöhetnek, hogy lássák, itt az emberi méltóságot szem előtt tartva gondoskodunk a hozzánk járókról, figyelünk az igényeikre és kívánságaikra is.”

Miután sokmindent megtudott a máltai napközibe járó csoportról, idén júliusban jött el a pillanat, amikor a fagyizó tulajdonosa úgy döntött, néhány adag fagyinál többet is tud adni a fiataloknak: élményekhez juttathatja őket, ha elég sokan támogatják a kezdeményezését! „Elhatároztam, hogy egy napi teljes bevételemet felajánlom nekik, és ebbe a jótékonyságba bevonom a vásárlóinkat is. Van, aki kiteszi a Facebookra, hogy ha kapnak néhány ezer lájkot, akkor a kollégáját elküldi nyaralni és hasonlók. Arra gondoltam, én is így járok el, de nem magunknak, hanem a fogyatékossággal élő fiataloknak gyűjtök lájkokat és pénzt. Meghirdettem a közösségi oldalon, hogy a július 21-i teljes bevételt felajánlom a máltai intézménynek, és kihelyeztem egy adománydobozt is a pultra. Egyik nap bejött egy férfi és kezembe adott egy borítékot. Százezer forint volt benne. Ez külön jó érzés volt, mert tudom, hogy sokan szeretnének másoknak segíteni, és most rajtam keresztül is megtehették. Összesen 460 ezer forintot tudtam átadni a végén. Jó helyre került ez a pénz és jó helyre mennek belőle.”

„Amikor egy fagyi mellett Enis elmondta, hogy egy napi bevételét felajánlja nekünk, nem tudtuk, mekkora összegre számítsunk, csak azt, hogy élményt szeretne adni a fiataloknak. Általában, ha adományt kapunk, az mindig remek lehetőség, hogy bővítsük a fejlesztő eszköztárunkat valami újdonsággal, de most nem erre költjük, hanem egy közös utazásra. A felajánlott adomány elég arra, hogy a Tisza közelében két napot és egy éjszakát eltöltsünk a csoporttal. Ezek a közös programok meghatározóak a fiatalok számára, és nekünk is nagy élmények, ilyenkor szállóigék születnek és évekig emlegetjük. Reméljük, a szülők is eljönnek, és meghívtuk Enist és a családját is, hogy ha tudnak, tartsanak velünk.”

Az adományt is fagyizás közben adta, azaz utalta át Enis Ebibi a Gondviselés Házának, és örömmel fogadta a fiatalok meghívását. „Mondták, hogy majd szólnak, mikor és hova mennek táborozni, és bár nincs sok időm, de a családommal szeretnék néhány órát eltölteni velük. Ahogy nekem anyukámék, úgy én is a gyerekeimnek át szeretném adni, hogy segíteni kell másokon. Nagyon jó érzés!”