2020-ban volt az első tábor, a covidjárvány közepén, amikor különösen fontos volt a gyerekeknek a találkozás. Idén hetedik alkalommal szervezték meg az együttlétet, ötven gyerekkel és 12 önkéntessel, akikhez mindennap kapcsolódtak vendégek, segítők.

A Máltai Szeretetszolgálaton belül már régóta él és több helyen testet ölt az a gondolat, ami az idei tábor témáját adta, hogy fontos újra megtanítani a cigány embereknek a saját kultúrájukat. Somogyvári Fanni, az önkéntesek koordinátora elmesélte, hogy idén éppen ezért elmentek az önkéntes fiatalokkal egy tanulmányi kirándulásra Gyulajra, ahol működik Máltai iskola, óvoda, Jelenlét pont, és ahol ismerkedhettek a cigány kultúrával.

A tábor első napján érkezett egy csapat a Romano Kher kulturális intézményből, élőzenés táncházat rendeztek. Meséltek is sokmindenről, hogy mi a cigány nyelv, milyen az igazi nemzetközi cigány himnusz, a végén pedig táncra hívtak mindenkit. Kedden délelőtt tematikán kívüli, de nagyon izgalmas program következett, tűzoltók érkeztek Budapestről. Bemutatták a munkájukat, beszélgettek balesetmegelőzésről, be lehetett szállni a tűzoltóautóba, a végén pedig hatalmas habpartit rendeztek a focipályán, magasan állt a hab, fergeteges játék kerekedett, nagyon-nagyon élvezték. Délután kincskereső játékot rendeztek a városban, öt állomáson keresztül. Immár hagyomány a kertmozi, ami idén sem maradhatott el: a nagyobbakkal a tanodában focimeccset néztek, a kicsikkel pedig a Zootropolis 2-t, pattogatott kukoricával, chips-szel, üdítővel, ahogy kell egy igazi moziban, ahová mozijeggyel lehet bejönni, a szülők a film végén jöhetnek a gyerekekért. Fontos tartani a kereteket, meséli Fanni, mert ha mindenki bejöhet, akkor éppen a kicsiknek nem élmény, így pedig élvezik, az övék a mozi, tudnak figyelni. Szerda délután forgószínpadot rendeztek: itt is öt állomáson váltották egymást a csapatok, voltak ügyességi játékok, lehetett cigány népviseletbe öltözött fakanálbabát készíteni.

 

 

Az önkéntesek figyelme a kamaszokra és a fiatal felnőttekre is kiterjed, már évek óta külön csoport működik, külön programokkal. Ők nem táboroznak, más örömeik és gondjaik vannak, az egyik lány már babát vár. Az első este, miután a kicsik hazamentek, velük bográcsoztak, beszélgettek az önkéntes fiatalok.

A negyedik nap a várva várt kirándulás napja volt, idén a helyi Máltai Szeretetszolgálat meghívására Kecskemétre mentek, délelőtt a rajzfilmstúdiót és a Természet Háza látogatóközpontot nézték meg, ebéd után pedig strandra vitték a gyerekeket egy lassan mélyülő tóhoz.
Életkor szerint alakult meg az öt csoport, minden csoportnak volt egy színe, ehhez választottak nevet, szimbólumokat a pajzs elkészítéséhez, az egyik csapat neve például Tengeri cigányok lett, de voltak Zöld füvek és Lakatos Brendonék is.

Az ottlétünk napján, szerdán délelőtt egészen meglepő volt a nyugalom, a nagyobb gyerekek két órán át aktívan részt vettek a programon Farkas Herminával, aki egy mesén és egy bibliai történeten keresztül úgy tanította őket népismeretre, hogy a saját élményeikre volt kíváncsi, bevonta őket a beszélgetésbe. Egy mese és egy bibliai történet kapcsán arról beszélgettek, mi a különbség a között, ha valaki rólunk beszél vagy hogy mi beszélünk magunkról; milyen az, amikor igazságtalanság éri az embert. Aki szerette volna, elmondta, miért szeretik őt az emberek, mit tart jó tulajdonságának, együtt megértették, hogy olykor nagy erő, ha csendben vagyunk, és hogy mit jelent nem beleállni valamibe, ami nem a mi dolgunk.

A kicsik közben játszottak, rajzoltak. A kis Emma, aki mindig szívesen és csodálatos őszinteséggel, okosan válaszol minden kérdésre, most is frappánsan megfogalmazta, mi a legjobb a táborban: „Hogy láthatjuk egymást”. Láthatják egymást az önkéntes fiatalokkal, akiket nagyon szeretnek, és az újszerű találkozások maguk közt is. Mindenki „Zsombira van rázsongva”, tette hozzá a kicsi Emma, és az ovis kisfiúk is huncutul csillogó szemmel mesélték, hogy mindenki egyszerre is rámászott az önkéntes fiú hátára.

Fanni a témáról szólva elmondta: tetszik a gyerekeknek, hogy lehet beszélni arról, hogy ők cigányok, hogy ebben van érték, megvan a szépsége, milyen gazdag ez a kultúra, mennyi kincs van benne. Élvezték felfedezni a táncházban, hogy ez az övék, ismerik a táncot, a dallamot… Péntek délelőtt pedig egy cigány rapper volt a vendég, akivel dalszöveget írtak. Minden tábor végén, így idén is levetítették a fotókat a legszebb pillanatokról.

A hamarosan 16 éves Patrícia megerősítette: „Jó, hogy a tábor rólunk szól, a cigányokról, ez különleges, tetszik, hogy tudunk róla beszélgetni. Sok mindent tanulunk meg a cigány kultúráról, a vendégek, a zenészek sokat megmutattak abból, hogy milyen volt a kultúra régen és milyen ma”. Hozzátette, milyen jó újra találkozni a fiatalokkal, és az is, hogy egymással is könnyebben tudnak a tábor keretei között kapcsolatot teremteni.

A galéria megtekintéséhez, kérjük, kattintson a képre: