És kik a hétköznapok hősei? Persze mindenki próbálta megfogalmazni azt, ami e szavak mögött rejlik, kinek-kinek élményekhez és saját tapasztalatokhoz, vagy éppen egy-egy személyhez fűződik hőstett, a mondatok mellett az érzésekből fakadó „mondanivaló” ezúttal is beszédes képekké állt össze a csákánydoroszlói Gondviselés Háza - Fogyatékosok Otthona parkjában, ahol több mint százan alkottak összesen. A festőállványokról a találkozó végére megannyi hétköznapi hős köszönt felénk, a gyermek, a fiatal, a felnőtt és az idős kezek által rajzolt üzenetek pedig egyértelműen megmutatták: az apró csodák bármely pillanatban megtörténhetnek, mindennapok hőstettei megannyi örömteli pillanatot rejtenek, amely mögött ott áll a nagybetűs EMBER, aki biztonságot ad, aki támaszt nyújt, aki felemel vagy éppen jó szóval segít.

A nap különlegessége volt a 17 csapat tagjainak közös alkotása és közös gondolkodása, amelyből sokszínű rajzok születtek, hiszen mindannyian másként látjuk a világot, más embert tartunk példaképnek és más-más történetek érintenek meg bennünket. És ez teszi igazán értékessé a hagyományos rajztalálkozót minden évben. A rajzolás nem csak alkotás, hanem önkifejezés is, egy lehetőség arra, hogy érzéseket, gondolatokat, élményeket osszunk meg egymással, akár szavak nélkül. Ezúttal a ceruzák és ecsetek színességével mesélték el, hogy kik azok, akiket hősnek tartunk.

„Tavaly a kíváncsiság hozott el ide, ma az a vágy, hogy újra átéljem veletek az élményeket, a szeretetet valamennyi intézményi ellátottal, munkatárssal, a viszontlátás örömével köszönthessem a házigazda és a vendég csapatok résztvevőit és kísérőiket. A jókedv, az önfeledt szórakozás és az elfogadás megnyilvánulása egymás felé az, amelynek idén is részese kívánok lenni, és kívánom, hogy ismét magunkkal vihessük a közösen megélt pillanatokat” – nyitotta meg az idei rajztalálkozót Szalai Ferenc régióvezető.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-Dunántúli Régiójának csákánydoroszlói intézménye a házigazdája már 28. éve a tavaszi tematikus rajztalálkozónak, ami igazi ünneppé vált az évek során, a kreativitás, a közösség, az emberi méltóság ünnepévé. Az elmúlt 27 évben a versenytémák között szerepelt többek között az otthon, a népviseletek, magyarországi tájak, zene, népdalok, a szeretet szimbólumai, a tánc öröme, kedvenc állatok, a sport, a biblia és a csillagok is. Az évek során elkészült színes táblaművek közül egyre nő azon alkotások száma, amelyek az intézmény kastélyépületében a folyosók falait díszítik, így naponta idézik az ott lakóknak a korábbi találkozások emlékeit.

Az idei rajztalálkozóra még a tavalyinál is több csapat és rekordszámú résztvevő érkezett az őrségi helyszínre a régió bentlakásos és nappali máltai intézményeiből, Iváncról, Keszthelyről, Zalaapátiból, Kehidakustányból, Zalakomárról, Sármellékről, Acsádról, Fertődről, Kőszegről és Csákánydoroszlóról, emellett rajzolni szerető csoportokat üdvözölhettek a helyi és a szentgotthárdi általános iskolákból, jelen volt a lenti Kolping Támogató és Foglalkoztató Központ, valamint a Körmendi Szociális Szolgáltató és Információs Központ csapata is. A versenyzőket és kísérőiket a csákánydoroszlói házigazdák fogadták az alkalomra összeállított műsorukkal, amelynek végén örömkönnyeket is láthattunk. Tóth Lászlóné Andrea vezető ápolót választották az intézmény hősének a munkatársak és ellátottak, egy kedves, róla készült portrérajzzal lepték meg a „mi hősünket”. Bodó Csabáné intézményvezető a rajztalálkozó megnyitóján kiemelte: „Ez a téma különösen szép és gazdag gondolatokat rejt magában. A hétköznapi hősök ugyanis mindannyiunk életében ott vannak – sokszor nem a hősök „köpenyét” viselik, hanem munkaruhát, egyenruhát, vagy egyszerűen csak szeretetet és figyelmet adnak másoknak. Lehetnek mentők, tűzoltók, rendőrök, ápolók, gondozók, tanárok. De lehet hétköznapi hős egy édesanya, egy nagyszülő egy jó barát vagy fogyatékossággal élő embertársunk, vagy akár az a személy, aki mindig segít, amikor szükség van rá. Hős lehet bárki, aki jóságával, türelmével, munkájával vagy bátorságával szebbé teszi mások életét.”

A rajzverseny hangulatát a kattintásra nyiló galéria mutatja

 

Május 28-án színes rajzokon és ecsetvonásokon keresztül bepillantást nyerhettünk abba, hogy mit jelent a sok kéz által megrajzolt hétköznapi hősiesség, ahol a képek megmutatták, hogy minden vonal, minden szín egy üzenet, amelyet érdemes meglátni és meghallani.

A délelőtt kétórányi „hősies együtt alkotással” telt a nyárt idéző kánikulában, ahol minden csapat egy nagy táblára rajzolta meg közös képét. Az első ecsetvonástól az utolsóig a hangulatot emelte a Capito Gitárklub, akik már évek óra visszatérő „zenészcsapatként” fogadták el a meghívást és ajándékozták meg a találkozó résztvevőit színvonalas előadásukkal. Az elkészült képekhez ezúttal is minden csapat rövid szóbeli indoklással is készült, az alkotásokat Horváth Csaba fazekasmester értékelte, aki ebéd után mesterségébe is bevezette a vállalkozó kedvű jelenlévőket, segítségével készültek a közösen formázott kerámiák, amelyeket kiégetés után később visszajuttatnak „fazekastanoncoknak”.

Délelőtt meglepetésként egy kedves hős, a Pókember érkezése okozott villámcsődületet a rajztalálkozó helyszínén, ahogy kezet rázott mindenkivel, a baráti pillanatok után pedig a játszani szerető résztvevőket kisebb „hőstettekre” is ösztönözte: a versenyfutás, ügyességi feladatok, lufidobálós vidámság pókemberi bíztatásra bőven belefért a délelőtt programjába. Ebéd után pedig újabb hősök „gurultak be” villogót és szirénát bekapcsolva az intézmény parkjába. A rendőrautó és tűzoltóautó az egyenruhás hősökkel egy újabb örömteli találkozást hozott az érdeklődőknek, akikből bizony nem volt hiány a zenés buli kezdetéig és a hagyományos lángosevésig.

Az intézmény volt munkatársai a csákánydoroszlói nyugdíjasklub „színeiben és kötényeiben” idén is több kilónyi lisztből dagasztották a tésztát, sokszáz lángost sütöttek helyben a hozzáértő női kezek, az asszonyoknak szusszanásnyi időt sem hagytak a sorban állók. Csak a zivatar volt váratlanul betoppanó hívatlan vendég ezen a napsütéses eseményen, ám a jócskán hullott esőcseppek okozta helyzettel igazi „mindennapi hősként küzdöttek” az intézmény munkatársai, és a zivatarnyi programmódosítás után újra finom lángosok sültek a nyugdíjas asszonyok jóvoltából. A csákánydoroszlói Gondviselés Házában az alkotókedv, az egymásra figyelés, az örömteli pillanatok találkozója volt idén is hétköznapi hősökkel „megfűszerezve”.