A 2022-ben elindult és hamarosan véget érő Közösségorientált pedagógia projekt szakmai képviselői két napos konferencia során értékelték az elmúlt négy év eredményeit, a tapasztalatokat és a hátrányos helyzetű régiók oktatási kihívásait. A projektben továbbadott támogatással részt vett megvalósítóként több más karitatív szervezet is. A szakmai napokon megosztották tapasztalataikat a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász képviselői is.

A konferenciát Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetője, a Máltai Iskola Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke nyitotta meg. Köszöntő beszédében – amelyből a kezdő idézet is származik – hangsúlyozta, hogy bár a projekt véget ér, az a munka, ami itt elkezdődött muszáj, hogy folytatódjon. „Aki oktatással foglalkozik, az elég hamar megérzi a munkájával járó felelősség súlyát. Ez különösképpen igaz azokra, akik a leghátrányosabb helyzetű településeken foglalkoznak oktatással, szociális munkával. A hátrányos helyzetű csoportokat már sokan, sokféle módon megpróbálták felkarolni – a legjobb szándékkal – de aztán ezek a próbálkozások valahogy abba szoktak maradni. Ez most nem érhet véget, mert a családoknak, gyerekeknek, akiket támogatunk, megnyertük a bizalmát. Ezt pedig nem szabad eljátszani. Ez óriási felelősség. Minden gyerekben benne van a boldog, teljes életnek a lehetősége és ezeken a településeken az oktatás fő kérdése, hogy tudunk-e segíteni ezeknek a gyerekeknek, családoknak abban, hogy ezt valóban elhiggyék.”

A projektet a COVID időszak alatt szerzett tapasztalatok hívták életre, ekkor váltak igazán láthatóvá azok a különbségek, amik a hátrányos helyzetű térségek és a többségi társadalom között húzódnak. Orsós Ferenc, a projekt szakmai vezetője így fogalmazott: Elsősorban a Covid okozta hátrányokat szerettük volna csökkenteni, amik a felzárkózó településeken fokozottabban voltak érezhetők, mint az ország más területein. A mi projektünk az oktatásra, köznevelésre koncentrált, és az volt a célja, hogy olyan, a közösségorientált pedagógia szemléletét tükröző gyakorlatok, modellek és módszerek jöjjenek létre, amelyek adaptálhatóak, ezzel segítve az ország legelesettebb településein élő hátrányos helyzetű gyerekek iskolai sikerességét, és az iskolai lemorzsolódás csökkentését.

A szakmai munka alapját minden esetben a helyi oktatási és szociális diagnózisok adták. A tanár-diák-szülő hármas megszólítása, támogatása és segítése is kulcsfontosságú a sikerhez, hiszen az oktatási kihívások leküzdéséhez mind a három szereplő pozitív hozzáállása szükséges. A projektben dolgozó szakemberek 2026 tavaszáig 66 – felzárkózó településen működő – köznevelési intézményt értek el kiterjesztett pedagógiai programokkal és pályaorientációs foglalkozásokkal. Előbbiek hosszútávú célja, hogy a tanároknak olyan komplex módszertani tudást adjon, ami az egész intézmény fejlesztését szolgálja. Olyan modellekkel, élménypedagógiai módszerekkel támogatták a pedagógusokat, amik segítenek a korai kiégés elkerülésében és közben az oktatási eredmények sikerességét is erősítik. A projektben dolgozó folyamattanácsadók 2023 tavasza óta látogatták rendszeresen a felzárkózó települések intézményeit, hogy az oktatókat élménypedagógiai tanórákkal segítsék. A folyamattanácsadók 15 pedagógiai fejlesztési területen több mint 50 féle módszertannal jutottak el az iskolákba. A programelemek részben vagy egészben beilleszthetőek a tanórákba, délutáni foglalkozásokba.

A konferencia kezdő napján Kiss Tibor, a Máltai Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke első személyes élményén keresztül ismertette, milyen érzés tapasztalt tanárként először szembesülni a felzárkózó települések oktatási helyzetével: „2019-ben érkeztem a Máltai Iskola Alapítványba. Előtte Ürömön vezettem a Német Nemzetiségi Általános Iskolát, mely egyben művészeti iskola is volt. Mesterpedagógusként, szakértőként úgy éreztem, hogy az új munkám menni fog, majd megérkeztem Tarnabodra. És azok az eszközök, minden, ami a zsebemben volt, akkor, abban a pillanatban az esélytelenek nyugalmával töltött el; hogy ez itt nem fog menni. Úgy éreztem, hogy hiába van számtalan eszköz a kezemben, hogy ismerem a különböző iskolák tehetséggondozó rendszereit, de arra, amivel Tarnabodon találkoztam, nem vagyok felkészülve. Hiába volt a szerszám a kezemben, nem tudtam hogyan használjam. Ez úton is hálás vagyok azon kollégáknak, akik megtanítottak ennek a használatára. Ez volt az első óriási tanulság, amit kaptam: bár vannak eszközeink, de ezeket mindig a megfelelő módon kell használnunk.”

A pedagógusok támogatásán túl, a projekt kiemelt figyelmet fordított a szülők megszólítására is. A szakmai tapasztalatok alapján elmondható, hogy a felzárkózó településeken élő felnőttek között sokan hordoznak generációkon átívelő negatív tapasztalatokat az oktatási intézményekkel kapcsolatban. Az általuk – és sok esetben saját szüleik által – megélt rossz élmények meggátolják őket abban, hogy érdemben támogassák gyermekeik tanulmányi előmenetelét, hiszen ők sem kaptak támogatást. Ezt az iskolarendszer felé irányuló bizalmatlanságot csak nyitottsággal és folyamatos, érthető kommunikációval lehet feloldani. Erre hozott példát a konferencia első napján tartott pódiumbeszélgetésen Decsi-Bíró Adrienn, a Katolikus Karitász munkatársa: „Megkértük a sellyei szakközépiskolát, hogy egy rendhagyó pályaorientációs hétvégén az ormánsági felzárkózó településeinken élő kamasztanodába járó fiataljainkkal bent aludhassunk a középiskola kollégiumában. Együtt voltunk, az udvaron közösen főztünk, és ami a legfontosabb, hogy nem csak a gyerekeket, de a szülőket is elhívtuk erre az alkalomra.”

A Közösségorientált pedagógia projekt mottója: hogy a felzárkózó településeken élő családok életében ne a nyolcadikos ballagás legyen az oktatáshoz köthető legnagyobb esemény, hanem a szalagavató. Ezt a vállalást nagyban nehezíti, hogy ezeken a településeken hiányoznak a középiskolák. Orsós Ferenc ezt így fogalmazta meg: „Az egyik legnehezebb dolog a középiskolai továbbtanulás kapcsán, hogy fete településeken nincsen középiskola. Tehát ezeknek a gyerekeknek, akik lehet, életükben még a településhatárt sem hagyták el, az hogy egy nagyvárosba járjanak iskolába, komoly megpróbáltatást jelent, ahogy a családjuknak is. A tapasztalat azt mutatja, hogy azon gyerekek, akik kollégistaként kezdik el hátrányos helyzetűként a középiskolai tanulmányaikat, kilencedikesként vagy nulladik osztályban, két héten belül már otthon vannak és egy másik iskolát keresnek nekik. Egy olyan iskolát, ahova napi ingázással, buszozással, tömegközlekedéssel be lehet járni. Hiába áll rendelkezésre a lehetőség, tudásuk, képességük alapján egyébként ott lenne a helyük, mégsem tudják megragadni a lehetőséget. Hiszen a kollégiumi lét egy fajta új kihívás és az, hogy nincs mögöttük kellő támogatás vagy nem érzik, hogy kapnának kellő támogatást, felerősíti a lemorzsolódást.”

A projekt különböző válaszokat talált erre a problémára. Pályaorientációs foglalkozásokon a tanulók már alsó tagozatban a pályaválasztást megalapozó ismereteket szerezhetnek. Az 1-3. évfolyamosok találkozhatnak az önismereti játékokkal, erősítve érzelmi tudatosságukat, önbizalmukat. Később, az 5. évfolyamtól már tágabb perspektíva köré épülnek a gyakorlatok, például munkaerőpiaci és pályaismeretekre, a személyes képességek erősítésére vagy a jövőtervezésre. A projekt részei a kudarcokról való őszinte beszélgetések, a tanulásban rejlő lehetőségek bemutatása.

A továbbtanulás motiválására a program több elemében is megjelent a teljesítményalapú ösztöndíj, melyeket pénzben vagy utalványban fizettek ki differenciáltan, a diákok egyéni eredményeihez kötötten. A sikeres teljesítés és tudatos felhasználás érdekében a fiatalokat minden esetben személyes mentorálással is segítették. Ezen felül kamasztanodai szolgáltatásokat indítottak el. A kamasztanodák lényege a gyermekek középiskolai továbbtanulásának ösztönzése és támogatása, felkészítése az intézményi átmenetre és végül a sikeres középfokú végzettség megszerzése. E projekt integrálja a patrónus mentori rendszer alapelveit, összesen 160 gyermeket támogatva a mindennapokban. Emellett úgynevezett Jelenlét Kollégiumokat és Közösségi tanulóházakat is indítottak, amelyek a felzárkózó településekről a közeli városokba tanulni érkező fiatalokat támogatják a kollégiumi életbe való beilleszkedésben.

Intézményi szinten a projekt négy iskolával - Kántorjánosi, Karancsság, Tatárszentgyörgy, Tiszakerecseny – alakított ki úgynevezett Mintaiskola alapú együttműködést. Ezekben az iskolákban közös szakmai alapon több száz pedagógus ismerkedhetett meg új, esélyteremtő intézményfejlesztési módszerekkel. A diákok iskolai sikerességére fókuszáló pedagógiai korszerűsítésekkel létrejöttek azok a modellek – módszertani kártyák, folyamatleírások, esettanulmányok –, melyek beépültek a napi működésbe. A családok és külső partnerek megszólítása és bevonása kiemelten fontos része a Mintaiskola rendszernek és nagymértékben erősítette a szülő–tanuló–pedagógus hármasának kapcsolatát. 

A két napos konferencia első napja a felzárkózó települések oktatási állapotának bemutatásáról és a projekt által kialakított módszertan ismertetéséről szólt. A második nap során a résztvevők – a megvalósító szervezetek és a pedagógus szakma képviselői – párhuzamos workshopokon, közösen vitatták meg a projekt sarkalatos kérdéseit.  

Ugyan az uniós projekt most véget ér, de az itt lefektetett alapokra még hosszú évekig szeretne építeni a Felzárkózó települések program, hiszen a több évtizedes lemaradásokat csak évtizedekben mérhető segítéssel, jelenléttel lehet feloldani. Ez pedig mindannyiunk érdeke.

A Közösségorientált pedagógia: Minőségi és eredményes oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a hátrányos helyzetű térségekben tanuló vagy onnan származó tanulók számára című európai uniós projekt (RRF-3.1.1-22- 2022-00001) eredményeit bemutató kiadvány az alábbi linken keresztül elérhető: https://fete.hu/dokumentumtar/kozosseg-a-pedagogiaban-elmeny-az-oktatasban/

A képre kattintva megnyílik a konferencia fotógalériája