„Amikor elődeink három évtizeddel ezelőtt elindították ezt az önkéntes közösséget, valószínűleg még nem láthatták, milyen sok ember életében lesznek majd jelen. Nem tudhatták, hány könnyet törölnek le, hány reményvesztett embernek adnak kapaszkodót, és hány sorsban gyújtanak új fényt. Egyet azonban biztosan tudtak: a szeretet nem elmélet, hanem cselekvés” – köszöntötte a csoport tagjait és meghívott vendégeket Némethné Takács Andrea csoportvezető.

 

 

Az önkéntes szolgálatuk alapja az a hit, hogy minden ember méltósága sérthetetlen. A rászoruló ember nem feladat, hanem testvér, akiben Isten rájuk tekint. Ez a gondolat vezette közösségüket eddig, és ez ad irányt számukra a jövőben is. A mindennapok szolgálata sokszor nem látványos. Gyakran csendes jelenlétből, türelemből és figyelemből áll. „Volt, amikor elfáradtunk, volt, amikor bizonytalanságot éltünk meg, mégis mindig megtapasztaltuk, hogy a segítő szándék új erőt teremt. A közösség megtartó ereje és a hitből fakadó remény újra és újra továbbvezetett bennünket. Gyakran elhangzik, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol észrevesszük a másik embert. Mi ezt tanultuk meg a szolgálat során. Megtanultuk, hogy néha egy kézfogás, egy beszélgetés vagy egy csendben vállalt jelenlét többet jelent bármilyen szónál. Megtanultuk azt is, hogy miközben segítünk, mi magunk is gazdagodunk – emberségben, hitben és alázatban. Az önkéntesség legnagyobb ereje a közösségben rejlik. Abban, hogy számíthatunk egymásra. Abban, hogy különböző életutak, tapasztalatok és személyiségek egy közös cél érdekében tudnak összekapcsolódni. Ez a közösség nemcsak segít másokon, hanem otthont is ad azoknak, akik benne szolgálnak” – tette hozzá Némethné Takács Andrea.

A harminc évnyi közös múlt nem jöhetett volna létre azok nélkül, akik elindították ezt a közösséget, akik évtizedeken át hűséggel szolgáltak, és azok nélkül sem, akik ma is aktívan vállalják ezt a küldetést. Mindazok, akik már nem lehetnek köztük, munkájukkal és példájukkal ott vannak a szolgálatukban, amely egyben felelősséget és örökséget is jelent. A jubileumi ünnepségen nemcsak visszatekintettek, hanem Furján Gellért atyával, a csoport lelkivezetővel a tagok, Both Istvánné, Dervadics Györgyné, Dobri Sándor, Gyurkóné Mózer Ilona, Lakatos Jánosné, Némethné Takács Andrea, Széllné Dömötör Éva, Varga Erzsébet Magdolna, Zvér Ilona és a csoport önkéntes segítői, Baloghné Dr. Imics Mónika, Bazsó Gáborné, Fellner Mariann, Németh László, Szőke Éva és Tamás Ferencné megerősítették elköteleződésüket is abban, hogy bár a világ változik, a nehézségek formája is változik, de az emberi szükség ugyanaz marad: figyelemre, elfogadásra, és szeretetre vágyunk mindannyian. Ezért a feladat sem ér véget - csak új formákat ölt, amelyben a cél: megőrizni a nyitottságot, a képességet, hogy meghallják a segítségért ki nem mondott kéréseket, és hogy továbbra is egymásba kapaszkodva haladhassanak előre, hiszen nem a nagyság, hanem a hűség teszi értékessé a szolgálatukat. Kitartással, idővel, odafordulással, áldozatvállalással, a családtagok támogatásával folytatják a közösségépítést, a segítést a mindennapokban, apró lépésekben megélt szeretettel formálják a világot.