A lelki napon hatvanan vettek részt, a győri, kapuvári, keszthelyi, zalamerenyei, zajk-kistolmácsi, nagykanizsai önkéntes csoport tagjai, valamint a csákánydoroszlói Gondviselés Házából érkezett munkatársak, akiknek a találkozás alkalmat adott, hogy elcsendesedve, közösen megállva a mindennapok rohanásában és a találkozás örömével készüljenek Jézus születésének megünneplésére. A nagykanizsai Szent Imre templomban P. Tokán János atya, a régió lelki vezetője, a Szombathelyi Ferences Plébánia házfőnöke tartott szentmisét, majd az elmélkedésen a szívünkben élő várakozásról, a belső növekedés idejéről és erejéről beszélt.

„Az új egyházi év kezdetén a béke és Isten uralma legyen a szívünkben” – hangzott el János atya prédikációjában. Az evangélium (Mt 24,37-44) arra emlékeztet minket, hogy az Emberfia eljövetele váratlan, mint a tolvaj: az emberek esznek, isznak, férjhez mennek, minden úgy történik, mintha semmi sem jelezné a végső nap közeledtét. De mi a titka annak, hogy valaki „felvétetik” Isten országába? Nem a külső cselekedetek, nem a vallásos rutin számít, hanem a belső lelki állapot: a szívünkben élő vágy, hogy Isten uralma alá helyezzük életünket. Gondoljunk Simeonra és Annára Jézus bemutatásakor a templomban (Lk 2,25-38). Ők is ugyanúgy éltek, mint a kortársaik, de mégis mindkettő a szívében őrizte azt a vágyat, hogy az eljövendő Messiással találkozzanak. Ott volt bennük a vágy, hogy szívüket az Isten nyugalma alá helyezzék. Advent idején különösen fontos, hogy figyelmünket ne a külvilág zajára, hanem belső életünkre irányítsuk: imádsággal, böjttel, jócselekedetekkel készüljünk karácsonyra. A lényeg nem a látható külsőségek, hanem a mély, csendes várakozás, a belső készülődés. Legyen ez a különleges időszak mindannyiunk számára az Isten iránti vágy és a szívünkben élő béke megerősítésének ideje.

A szentmise után a lelki nap résztvevőit János atya közös elmélkedésre hívta, elmélkedése a Szent János-i igére épült: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn 3,30). Az advent nemcsak a külső készülődés időszaka, hanem a belső növekedés ideje is. Arra hív minket, hogy engedjük, Jézus növekedjen bennünk, és hagyjuk, hogy formálja életünket ahelyett, hogy saját elképzeléseink uralnák mindennapjainkat. Gyakran megrekedünk a lelki életünkben, mert önigazolásunk fontosabb, mint a valódi változás. Az igazi megtérés a bűnbánatból indul: nem kifogásokból, hanem a szív mélyén megélt megrendülésből. Ahogy XVI. Benedek pápa írja: „A lelkiismeret felébredésében a személyes vétek fájdalommá kell, hogy váljék.” Az advent arra is hív, hogy figyeljünk a mindennapok jeleire, hallgassuk a szívünket, és legyünk nyitottak a körülöttünk élők felé. Az élethosszig tartó tanulás, az önnevelés és a hálaadás gyakorlása segít abban, hogy Jézus valóban megtalálja a helyét bennünk.

A galéria megtekintéséhez, kérjük, kattintson a képre: