A közel három hónapon át tartó segélyakció során 48 600 menekültről gondoskodott a Szeretetszolgálat, mely így a korabeli Európa legnagyobb humanitárius akciójának bizonyult. Augusztus 14. azóta a Befogadás Napjaként ismert.

Az idei megemlékezésre a Szeretetszolgálat Szarvas Gábor úti központjában került sor, ahol többek között beszédet mondott Vecsei Miklós alelnök, Lázár Alpár ügyvezető, Wolfgang Wagner, az egykori menekülttábor egyik vezetője, Czirják Mariann, aki annak idején önkéntesként segített a táborban, valamint Schumicky András, a Máltai Lovagrend tagja, egykori önkéntes. A vendégek között jelen volt Herczegh Anita asszony, a korábbi köztársasági elnök felesége, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete, Constantin Brandenstein-Zepelin, aki évtizedeken keresztül volt a német máltai szervezet, a Malteser Hilfsdienst külföldi munkájának vezetője és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítói közül Ugron Imre, Chemez Edit, Dr. Bagdy Gábor, valamint Adányi László és Adányiné Kisbocskói Nóra is.

Lázár Alpár köszöntésében hangsúlyozta: harminchat év elteltével is mindenkinek helye van közöttünk és mindenkit befogadunk. Majd a résztvevők egy rövid csenddel emlékeztek Kozma Imre atyára és Csilla von Boeselägerre, akik ma már nincsenek közöttünk, de annak idején a humanitárius akció kulcsszereplői voltak.

Vecsei Miklós beszédében kiemelte, ez az első évforduló, amikor sem Csilla von Boeseläger, sem Kozma Imre atya nincs már velünk. „A berlini fal első tégláját itt ütötték ki Zugligetben” – idézte Hans-Dietrich Genscher egykori német külügyminisztert, utalva ezzel arra a társadalmi, politikai változásra, mely a zugligeti menekülttábor létrehozásával kezdődött és rövid időn belül a berlini fal leomlásához és Németország újraegyesítéséhez vezetett. „Ebből a bátorságból merítettünk erőt mi magunk is a következő harminchat évre. Legyünk örökösök, tanúk és egymás segítői!” – tette hozzá Vecsei Miklós.

Számos korabeli emléket felidézett Wolfgang Wagner, aki annak idején a menekülttábor egyik vezetője volt. Az egyik történet középpontjában egy azóta is ismeretlen jótevő gesztusa áll, aki, miután megtudta, hogy a táborban lakó beteg gyerekek és szüleik repülővel való, nyugat-német területre történő szállításához a szervezetnek nincs forrása, maga állta a felmerülő költségeket. De beszélt a stuttgarti Porsche elnökéről is, aki százötven menekültet vitt ki saját költségén a Hungaroringra, ahol a verseny után a pályán minden menekült mehetett egy kört.

Schmucky András beszédében elmondta, hogy annak idején ő sokszorosította azokat a térképeket, amik a magyar-osztrák határ egy olyan szakaszát ábrázolták, melyen a kelet-német menekültek átszökhettek Ausztriába. A felszólalást követően átadta Lázár Alpárnak a Melocco Miklós által készített, Csilla von Boeseläger mellszobor másolatát, mely majd a Szeretetszolgálat Batthyány téri központjában kerül.
Ezt követően Wolfgang Wagner és Czirják Mariann koszorút helyeztek el a Befogadás-emlékműnél. Itt rövid, rögtönzött beszédet mondott Constantin Brandenstein-Zepelin, amiben kiemelte: 1989. augusztus 14. egyedülálló pillanat volt Európa számára. „Az összes máltai szervezet közül a magyar máltaiak száma a legnagyobb a világon a lakosság összlétszámához viszonyítva. Kérem Isten áldását a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra és a magyarokra!” – tette hozzá.

Az esemény ezt követően az 1989-es menekülttábor eseményeit átélt személyekkel készült interjúk megtekintésével, majd kötetlen beszélgetéssel zárult.