Zúg a centrifuga. Több különböző méretű és kapacitású mosógép dolgozik a földszinti helyiségben – háztartási méretű mosógéphez szokott szemünknek óriásinak tűnnek. Mindenfelé kosarak, tele mosásra váró szennyessel. A folyosón majdnem egy kivasalt, összehajtogatott, két lábon járó ágyneműkupacba botlunk: épp egy mosodai dolgozó viszi a raktárba a tiszta textíliákat. Ezek később a raktár polcairól egy mérlegre, majd egy kisteherautóba kerülnek, hogy végül visszajussanak a feladóhoz, immár megtisztítva.

Saját és külsős szociális intézményeknek, apartmanoknak és éttermeknek is mosnak

Zalaapátiban vagyunk, itt működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Domb Otthon bentlakásos intézmény, mely százharminc pszichiátriai betegnek nyújt otthont. Az intézményhez, annak 1951-es alapítása óta mindig is tartozott mosoda, melynek eredeti feladata a lakók és a személyzet ruháinak, az otthonban használt textíliáknak a mosása volt. A mosodaépületet 1992-ben korszerűsítették, melynek köszönhetően a korábbinál jóval magasabb színvonalon működött. Néha mostak külső megrendelésre is, de az igazán nagy változást 2023. február 1. hozta el számukra. Ekkor költöztették ide a szintén máltai fenntartású, megváltozott munkaképességű (röviden: MMK) embereket, köztük autista és középsúlyos fogyatékossággal élő fiatalokat is foglalkoztató, keszthelyi Fészek mosodát.

„Amikor 2022-ben csatlakoztunk a Máltai Szeretetszolgálathoz, akkor kezdtünk el azon gondolkodni, megéri-e két mosodát üzemeltetni egymáshoz ilyen közel. A gazdasági racionalitás, a hatékony működés és a nagyobb mosodai alapterület – mely egy későbbi bővülést is lehetővé tesz –, kiegészülve az elszálló energiaárakkal végül oda vezetett, hogy a Fészek mosoda Zalaapátiba költözött. Áthoztuk a mosoda berendezéseit, teljesen felújítottuk az elektromos hálózatot és vettünk egy új, elektromos mángorlót. Ez utóbbi a vasaló ipari megfelelője: egy préshez hasonló, egymáshoz szorított, forgatható hengerekből álló készülék, mely a kimosott textíliák kisimítására szolgál. Az összevonással egyidejűleg a keszthelyi munkatársak részére felajánlottuk a Zalaapátiban történő munkavégzést, mellyel szinte kivétel nélkül éltek is” – tudjuk meg Ódor Richárd intézményvezetőtől, aki tizenegy éve áll a pszichiátriai gondozó élén.

Ódor Richárd, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Domb Otthon vezetője. Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Kezdetben csak saját célra mostak, ezt egészítette ki egy-két külső megrendelő. A 2023-as összevonás után kezdett jobban bővülni a megrendelők köre, ami a máltai intézményektől – mint amilyen a zalakomári és sármelléki idősek otthona – az időszakos külső megrendelőkön át az állandó partnerekig terjed. Utóbbira példa a zalaapáti Zöld Elefánt Étterem, de akad olyan környékbeli fogorvosi rendelő is, amely rendszeresen velük mosat. Időszakos megrendelőik éttermek és panziók, melyeknek köszönhetően nyáron teljes kapacitáson megy a mosoda, míg télen – a turizmus visszaesése miatt – vannak szabad kapacitások. Összesen három máltai intézményt, négy külsős idősotthont és huszonnégy kisebb, szezonális partnert látnak el.

„A mosodánk számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy bizonyos nyári napokon nagyon feszített a tempó, mert sok a megrendelés, a téli időszakban pedig előfordulnak pangó napok, amikor kevesebb a munka. Tehát egész évre nézve nem egyenletes a terhelésünk” – mutat rá Ódor Richárd. „A hullámzások kisimítása érdekében jelenleg azon dolgozunk, hogy a meglévő szabad kapacitásainkra állandó partnereket találjunk. Egyébként jól megvagyunk, de télen olyan heti háromszáz kilót még elbírnánk” – teszi hozzá az intézményvezető.

Zajlik a munka a mosodában. Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

„Nekem az lenne a legnagyobb sikerélmény, ha minél több saját lakót tudnék a mosodai munkába bevonni. Ez azért nem könnyű, mert akik itt, helyben nálunk élnek, komolyabb pszichiátriai betegségekkel küzdenek. Az állapotuk miatt nekik nehéz folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Jelenleg egy ilyen kollégánk van, ő kocsikísérőként dolgozik napi négy órában, a szennyes és a tiszta ágyneműk, textíliák ki- és bepakolását végzi, segít a szállításban. A többiek Keszthelyen vagy annak környékén laknak, onnan járnak be dolgozni” – avat be Ódor Richárd.

Megváltozott munkaképességű dolgozók a mosodában

Marton Nóra már hat éve biztos pont az üzemben: a keszthelyi Fészekben kezdett, most pedig ő irányítja a munkát Domb Otthon mosodájában.

„A tizennégy munkatárs fele MMK-s. Ők alapvetően önállóan dolgoznak, de akad, hogy segíteni kell nekik és konkrétan megmondani, mit csináljanak. Van három olyan MMK-s munkatárs, aki már tíz éve itt dolgozik, pontosabban az összevonás előtt Keszthelyen, azóta Zalaapátiban” – magyarázza Marton Nóra, mondandójához pedig a mosógépek zaja és az azon átszűrődő háttérzene adja az aláfestést.

Közben beáll egy kisteherautó az egyik bejárathoz: szennyes textíliákat hozott. Nemsokára megkezdődik a lepakolás, majd a leltárba vétel után jönnek a következő lépések: raktározás, előkészítés, mosás, mángorlás, hajtogatás, tiszta oldali raktározás és végül majd a kiszállítás.

Munkában a mángorló. Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

A munka minden nap hatkor kezdődik, hétfőtől péntekig. A megváltozott munkaképességű kollégák részmunkaidőben dolgoznak, ami négy, öt vagy akár hat órát is jelenthet. Két turnusban érkeznek, a legtöbben egy támogató szolgálatos autóval, de akad olyan is, aki motorral közlekedik. Általában szívesen jönnek dolgozni és a munka jó hatással van rájuk, mind fizikai, mind pszichés szempontból – ez nem csupán szubjektív vélemény, hanem a velük foglalkozó szakemberek által is megerősített tény. A csapat is befogadó, a munkatársak segítőkészek.

Milyen más helyen dolgozhatnának, ha nem lenne ez a mosoda? – érdeklődünk Marton Nóránál.

„Keszthelyen van egy szerszámokat összerakó üzem, de ott termelés folyik, így ott szigorúbbak a munkakörülmények, meg kell, hogy legyen az előírt mennyiség. Egyébként azt tapasztalom, hogy sok, külsős partnernek is szempont, hogy dolgoznak nálunk megváltozott munkaképességű alkalmazottak, örülnek, hogy megrendeléseikkel az ő munkavégzésüket is támogathatják.”

Hasonlóan látja a helyzetet Rétiné Varga Éva, a Domb Otthon intézményvezető helyettese is. Szerinte egyfajta érzékenyítés is, amikor a piaci partnereik szembesülnek azzal, hogy náluk megváltozott munkaképességű emberek is dolgoznak. A külsős szociális intézmények számára pedig szakmailag fontos ez a tény.

„Természetesen a megváltozott munkaképességű kollégák számára is motiváló tényező a pénz. A fizetésüknek köszönhetően részben vagy egészben meg tudják téríteni az ellátásuk díját. De a keresetükből náluk is marad valamennyi, mert a törvényi előírások szerint a fizetésük maximum nyolcvan százalékát fordíthatják az ellátás térítésére” – teszi hozzá Rétiné Varga Éva.

Munkahely és közösség

Marton Nóra szerint a Keszthelyről való átköltözés jól sikerült, mert itt nagyobb a tér, nagyobb mennyiséget is tudnak feldolgozni és jobban elférnek: van külön fiú és lány öltöző, kényelmes étkező. Akadnak azért kihívások is: időnként, jellemzően nyáron nagyon feszített a tempó, mert rövid idő alatt sok szennyes jön be. Az idősotthonokból pedig időnként nagyon szennyezett ruhákat kapnak, amiket elkülönítve, alapos előkészítés után tudnak mosni. De a megváltozott munkaképességű kollégák számára, állapotuktól függően kihívás lehet a stabil munkavégzés is.

„Nagyon jó a csapat és emberségesek a munkakörülmények. Szeretek itt dolgozni” - mondja Rigóné Marton Mónika, aki egyébként Marton Nóra testvére. Ő egészséges, teljes munkaidőben, nyolc órában dolgozik. Korábban tizenkét évig üzemeltetett egy fitnesztermet Keszthelyen, melyet végül a koronavírus-járvány miatt be kellett zárnia, így került a mosodába.

A tavalyi farsang emléke a mosoda bejáratánál. Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

A munkatársak rendszeresen tartanak közös programokat, csapatépítőket: voltak már a kehidakustányi fürdőben, részt vettek közös szalonnasütésen vagy éppen vacsorameghíváson, egymásnál. Minden évben kitüntetett esemény a farsang, ahol a szellemes megoldásoknak is jut hely: idén ceruzáknak, tavaly pedig szellemeknek öltöztek. Utóbbihoz az alapanyagért nem kellett messze menniük – időről időre akad olyan régi ágynemű, amit ki kell vonni a forgalomból. A tavalyi esemény emlékét a mai napig egy “szellem mosoda” feliratú tábla őrzi a bejáratnál.

Távozóban beugrottunk a zalaapáti Zöld Elefánt Étterembe, hogy megtudjuk, milyen tapasztalatai vannak az egyik legrégibb partnernek a Domb Otthon mosodájával. Az étterem tulajdonosa, Késmárki Jánosné megerősítette a mosodában szerzett pozitív benyomásunkat: “Meg vagyunk elégedve velük, pedig igényes, selyem abroszaink vannak. Ügyesek, gyorsak és tartják a határidőt. Szívesen dolgozunk velük.”