„Mindenki gratulált. Elképedtek a nagy távolságtól. Voltak, akik viccesen bolondnak tartanak” – meséli Szijj László, aki augusztusban lesz hatvan éves és a hétköznapokban egy médiacég tanácsadójaként dolgozik. Szabadidejében, egészségügyi problémák miatt kezdett tekerni hat éve. Időközben sporttársakra is talált – magukat önirónikusan csak “Hibbantak Klubjának” nevezik –, akikkel minden szombaton nagyjából százötven kilométert bicikliznek. Velük és egyre hosszabb egyéni távokkal készült a megmérettetésre.

„Megtettem a kétszázötvenöt kilométeres Szombathely–Bécs–Szombathely útvonalat. Aztán a háromszázharminc kilométeres Szombathely–Hurbanovo–Szombathely, végül a négyszázhét kilométeres Szombathely–Breclav–Szombathely táv következett. Ezeket mind egy menetben teljesítettem, így tudtam megcélozni a mostani, ötszáz kilométeres szakaszt” – osztotta meg, hogyan készült fel az eddigi legnagyobb erőpróbájára.

Az odaút reggelén, Pozsonyban. Fotó: Szijj László.

Teljesítményével elsősorban a barátait szeretné inspirálni. Elmondása szerint ugyanis egyre többen vannak, akiknél kisebb-nagyobb egészségügyi problémák kezdenek jelentkezni. Őket arra szeretné motiválni, hogy minden nap egy méterrel többet tegyenek meg és ne adják fel: mozogjanak, sportoljanak. Mivel Szijj László tagja a Szeretetszolgálat szombathelyi önkéntes csoportjának is, adódott, hogy lehetne ez egy figyelemfelhívó, jótékonysági kampány is.

A szombathelyi csoport többek között adományok gyűjtésével és elosztásával foglalkozik, valamint lelki és mentális támogatást is nyújt – ez utóbbit többek között börtönben lévő elítélteknek. De segítik a börtönből frissen szabadultak visszailleszkedését is a társadalomba.

„Pozsonyból kifelé menet a navigáció egy olyan csomóponthoz vezetett, amely minden irányban autópályán folytatódott. Végül a kerékpárt több szalagkorláton is átemelve jutottam ki egy Nagyszombatra vezető, alternatív útra” – idézi fel a legnehezebb helyzetet az út során. Az éjszakai tekerés viszont kifejezetten pozitív élmény volt számára.

Szombathelyen, az út végén. Fotó: Szijj László.

Kerékpáros, műszaki dolgok, külső akkumulátor és sok csoki – többek között ezek kerültek Szijj László biciklistáskájába. Arra a kérdésre, hogy lesznek-e még további, hasonló akciók a részéről, kis gondolkodás utána azt válaszolja: bár erre korábban nemet mondott volna, most, hogy kipihente magát, már az igen felé húz. „Mert ugye mindig az hajt, hogy egy kicsivel többet menjek.”