Éva mindig is vágyott rá, hogy édesanya lehessen, de az élete másképp alakult: sokáig hiába kereste a férfit, akitől szívesen vállalt volna gyermeket, aztán kiderült, hogy egészségügyi problémái vannak, amelyen a lombikprogram sem segített. Most, 48 évesen ismét egyedülálló, de így sem hajlandó feladni az álmát, hogy anyaként szorítson magához egy kisbabát. Az örökbefogadás során a párok előnyt élveznek, Évának így gyakorlatilag nincs esélye rá, hogy örökbefogadó szülő lehessen, de tudja, hogy országszerte sok kórházban hagyott kicsi vár nevelőszülőre, ezért jelentkezett a Máltai Szeretetszolgálat képzésére. Ha elvégzi a tanfolyamot és megfelel az alkalmassági vizsgálatokon, akár pár napon belül karjában tarthat egy újszülöttet. Hogy egyszer, ha rendeződik a kicsi sorsa, el kell majd engednie? Tudja, és számol ezzel.

Egy középkorú férfit más hozott a nevelőszülő képzésre. Családos ember, a feleségével öt saját gyermeket nevelnek, de a két legnagyobb már kirepült a fészekből, hétköznapokon üresnek érzik nélkülük a házat. Újabb saját gyermeket már nem szeretnének vállalni, örökbefogadáson sem gondolkodnak, de szívesen megosztanák az életüket olyan gyerekekkel, akik nem nevelkedhetnek a családjukban. Az ismeretségi körükben van nevelőszülő, így tisztában vannak vele, hogy az ilyen kicsik sokszor traumatizáltak, nehezebben kezelhetőek és gyakran elmaradásokkal küzdenek, de bíznak benne, hogy a szeretetteljes családi légkör gyógyító hatással lesz. Tartanak tőle, hogy milyen lesz az elválás, ha a nevelt gyerek visszakerül a vér szerinti családjába, vagy örökbefogadó szülőt találnak neki, de úgy gondolja, képesek lesznek kezelni a helyzetet, hiszen a képzésen erre is felkészítik őket.

A képzés résztvevői között van olyan is, aki a gyakorlatból már ismeri a kihívásokat: egy tűzoltó, akinek a felesége hivatásos nevelőszülőként jelenleg két gyereket nevel. Előbb egy félárva rokon kisfiút vett magához, azután pedig egy négynapos újszülöttet, akit egyenesen a kórházból vitt haza. Mindkét gyerek vér szerinti szüleivel rendszeresen tartja a kapcsolatot. Ez a kisebbik esetében első alkalommal felkavaró élmény volt, de már hozzászokott, sőt, jókat beszélget a szülőkkel, és jólesett neki, amikor mindketten megköszönték, hogy ilyen szépen gondját viseli a gyereküknek. A tűzoltó apaként tekint a nevelt gyerekekre, és nem szívesen gondol rá, hogy a kicsitől később esetleg el kell válniuk. A kínzó gondolatot azzal hessegeti el, hogy a jelenben megélt közös élményekre koncentrál: párás szemmel mesél a közös családi kirándulásokról a Börzsönyben, vagy arról, hogy a kicsi az ő hangjukat utánozva szól bele a telefonként használt pingponglabdába: „Halló! Visszahívlak mindjárt”. A feleségével gondolkodnak rajta, hogy magukhoz vesznek még egy újszülöttet. A férfi azért jelentkezett a képzésre, mert a szabályok értelmében nevelőszülő és nevelt gyermek között legfeljebb ötven év korkülönbség lehet; mivel ő a feleségével ellentétben még nem töltötte be az 50. életévét, nevelőszülőként kaphatna pár napos kisbabát.

Ahogy Horváth Ádám, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülő képzésének egyik előadója, a szervezet Közép-magyarországi Régiójának gyermekvédelmi szakterületi vezetője fogalmaz, a nevelőszülők „kölcsönbe kapják” a gyerekeket arra az időre, amíg azok visszamehetnek a saját családjukhoz, vagy ha a vér szerinti szüleik végleg lemondtak róluk, örökbefogadó szülőket találnak nekik. Ez az átmeneti, nevelőszülőknél töltött időszak azonban hosszú évekre is nyúlhat: a gyakorlat azt mutatja, hogy a nevelésbe vett gyerekeknek csupán 3-5 százalékát sikerül hazagondozni, további 3-5 százalék talál végleges örökbefogadó szülőre, a többiek pedig tartósan, akár a felnőttkoruk eléréséig nevelőszülőknél maradnak.

Ennek az esetek egy részében az az oka, hogy a vér szerinti szülő nem akar lemondani a gyermekéről, rendszeresen látogatja, de valamilyen okból mégsem sikerül olyan körülményeket teremtenie otthon, hogy visszakaphassa. Az esetek egy másik részében pedig azért ragadnak bent a gyerekek a nevelőszülői hálózatban, mert bár a vér szerinti szülők lemondtak róluk, nem találnak nekik örökbefogadó családot. Horváth Ádám szerint minél idősebb egy gyerek, annál kisebb az esélye, hogy véglegesen rendeződjön a sorsa, kisiskolás kortól fölfelé már szinte lehetetlen örökbefogadó szülőket találni.

A fentiek miatt nagy szükség van a nevelőszülők munkájára, akikből egyébként óriási a hiány. A rendszerből egy-kétezer fő hiányzik, miközben több ezer gyermek vár arra, hogy nevelőszülőkhöz kerülhessen. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok január utolsó hetében országszerte negyven gyereknek, köztük tizenöt csecsemőnek kerestek befogadót. A feladat szép, de nagy kihívást jelent: az elhagyott vagy családjukból kiemelt gyerekek gyakran nehéz élettapasztalatokkal érkeznek az új környezetbe, és a beilleszkedéshez rengeteg türelemre és szeretetre van szükségük.

A nevelőiszülői hivatással kapcsolatban széles körben elterjedt hiedelem, hogy aki belevág, az elsősorban pénzkereseti lehetőséget lát benne. Aki így gondolkodik, az biztosan nem tudja, hogy a nevelőszülők díjazása a mindenkori minimálbérhez kötött, három gyerek esetén éppen csak eléri azt, a nevelési ellátmányt – normál szükségletű gyermek esetén havi 64 ezer forintot – pedig számlával igazolhatóan a gyermek étkeztetésére, ruházkodására, fejlesztésére és más szükségleteire kell elkölteni. Ahhoz, hogy valaki nevelőszülő legyen, elengedhetetlen a belső indíttatás, a nyitottság és az elfogadás.

A kötelezően elvégzendő, 60 órás nevelőszülői képzésen ezt ugyan nem lehet elsajátítani, de az elsősegélynyújtástól a jogi alapismereteken át az egészséges táplálkozásig sok hasznos információt kapnak résztvevők, még olyan – elsőre talán elsőre lényegtelennek tűnő – gyakorlati útmutatót is, hogy hogyan készítsenek a nevelt gyermekkel közösen élettörténeti könyvet vagy emlékdobozt. Később, felnőttként ezek segítik majd őt abban, hogy emlékezzen rá, honnan érkezett.

A képzés fontos része, hogy a résztvevők az elengedésről, a mindennapokban felmerülő konfliktusokról, a hálózaton belüli lehetőségekről is képet kapnak, és sokat foglalkoznak azzal, hogyan lehet kialakítani a bizalmat a gyerekekkel, a szülőkkel, illetve hogyan készüljenek a gyermek vér szerinti szüleivel való találkozásokra. A Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülői képzésének sajátossága, hogy a gyakorlati feladatok mellett a hivatás lelki részére is nagy hangsúly kerül.

Ha Éva és a nevelőszülői képzés többi résztvevője sikeresen elvégezi a tanfolyamot, a nevelőszülőségre pszichológiai szempontból alkalmasnak találják, és átmegy a Belügyminisztérium által szervezett kifogástalan életvitelt ellenőrző vizsgálaton, akár egy-két napon belül magához szoríthat egy szeretetre éhes kisgyereket. Ezrek vágynak anyai ölelésre, személyes figyelemre és törődésre, amelyet egy kórházban vagy gyermekotthonban nem kaphatnak meg.

 

A Máltai Családok Háza Nevelőszülői Hálózatban jelenleg mintegy 100 nevelőszülő közel 300 gyermekről gondoskodik országszerte, de a cél a hálózat folyamatos bővítése. Ennek érdekében a Máltai Szeretetszolgálat 2025 elején Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében szervez nevelőszülői képzést, amelyre február 28-ig várja a térségben élők jelentkezését, később pedig Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is indulnak majd képzések. Az érdeklődők a további információkat a https://maltai.hu/neveloszuloleszek oldalon olvashatnak.