A Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti, kaposvári és miskolci kollégáiból, valamint egy sümegi önkéntesből álló csapatra az egy hetes szolgálat alatt változatos feladatok várnak. Többek között adományokat fogadnak, válogatnak és osztanak majd, raktárt rendeznek, segédkeznek a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat épületeinek karbantartásában, festenek, takarítanak, illetve játszóbuszokkal járják a környék óvodáit és iskoláit, hogy pár óra felhőtlen szórakozást vigyenek a háború árnyékában felnövő gyerekek mindennapjaiba.

A Kárpátalján végzett segítő munka nagy felelősséggel jár, ezért a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elsősorban saját munkatársai körében toboroz rá önkénteseket az ország egész területéről. Őket a távollétük alatt a munkában a kollégák helyettesítik, ezért ez a feladat mindig egy munkahelyi közösség együttes vállalása. Rajtuk kívül a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal hosszabb ideje kapcsolatban lévő, tapasztalt önkéntesek is részt vesznek a munkában.

És hogy miért éri meg mindez? Román Attiláné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza – Egri Idősek Otthona élelmezésvezetőjének a beszámolójából kiderül, aki az elmúlt években négyszer is járt önkéntesként Beregszászon, és az idén is tervezi, hogy visszatér:

 

„Mikor megláttam 2022-ben a faliújságon a felhívást, úgy éreztem, mennem kell. Igen, féltem az első alkalommal, nem tudtam, mi vár rám. Volt légiriadó, áramkimaradás, fegyverropogás, esténként sötétség az utcákon. De a félelem legyőzhető akarattal, szeretettel.

A munka nem nehéz, és nem is fárasztó. Takarítás, kertészkedés, raktárban vagy az udvaron kell dolgozni, adományt válogatni vagy osztani, konyhán kell besegíteni. Mindig attól függ, mi az aznapi feladat. Mindig van mit tenni, és jóleső érzés, ha az ember tehet valamit a másikért. Vannak önkéntesek, akik egyszer jönnek, vagy szintén többször. Jó dolog kapcsolatokat építeni, megismerni más embereket, és nemcsak hazánkból, hanem külföldről is.

Kedves és jóérzésű embereket ismertem meg János, Tünde, Nóra és a többi Máltás dolgozó személyében. Pozitív gondolkodásúak, ami a mai világban nagyon kevés emberben van meg. Sajnos. A háború ellenére a lehető legtöbbet teszik meg az ott élő nehéz helyzetben lévő emberekért. És ha mi, önkéntesek, csak egy hétig is besegítünk nekik, nagyon hálásak érte!

Játszóház alkalmával mindig utazunk az egészen kicsi falutól a nagyvárosig. Voltunk Munkácson, láttuk Huszt várát, de Romániába is átmentünk. A gyerekek mindig nagy örömmel várták az autókat, szinte lázban égtek! Az óvodások és iskolások önfeledt nevetése, vidámsága az alatt a pár óra alatt elfeledteti velük azt, hogy háborús időket élnek. Minden nap ilyen boldogan, felszabadultan kellene élniük!!!

Jó dolog adni, de helyesebb úgy mondanom: jobb adni, mint kapni. Semmit nem viszünk majd magunkkal, ha eljön az utolsó óránk, csak azt, amit őszintén, szívből adtunk. Köszönöm a lehetőséget, azt, hogy a Máltánál dolgozhatom, és hogy olyan munkám van, amit szeretek!”

 

A képre kattintva megtekintheti galériánkat:

 

Fotók: Kovács Bence