Hozzátartozók, ismerősök, tisztelők, valamint a Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-Dunántúli Régiójának munkatársai, csoportjai és önkéntesei adóztak Kozma Imre atya emlékének a közös imádságban, a szentmisén köszönetet mondtak a Jóistennek Imre atya szolgálatáért, a tőle kapott cselekvő hitért, reményért és szeretetért.




„Kozma Imre atya példája üstökösként ragyogja be az eget és mutat számunkra is követendő utat. Azért is jöttünk ma össze, hogy hálát adjunk az Őt felnevelő Édesanyának, Nagyszülőknek, rokonoknak, lelkipásztoroknak és az egész falu közösségének. Vannak hazánkban hős és hűséges címet viselő települések, számunkra Győrzámoly a nemes és adakozó szív falva – emelte ki Szalai Ferenc régióvezető és Kozma Imre atyát idézte, aki győrzámolyi gyermekkorára így emlékezett vissza: 



„Azok a kéregetők, szegények, elesettek, akik nem a mi falunkból voltak, de időnkint mégis rendszeresen megjelentek, általában a küszöbön megálltak. Nagyanyám hívta Őket beljebb, de soha be nem léptek; így válhatott beidegződésükké. Amivel az éppen kéznél levőből meg tudta ajándékozni őket nagyanyám, mindig az én kezem által adta. Meg is kérdeztem tőle, miért csinálja így. »Kisfiam! Egy gyermek úgy tud adni, hogy tőle elfogadni nem megalázó, sőt inkább kicsit megtisztelő.« Nagyon egyszerű tanítás ez. Visszatér emléke még most is napról napra. Rengetegen keresnek fel bennünket. Elmondják bánatukat, bajukat, kérésüket. Nem könnyű nekik erről beszélni. Megpróbálunk segíteni rajtuk. De arra mindig vigyázunk, meg ne bántsuk, meg ne alázzuk őket valamiképpen. »Így tenné a nagyanyám is?« - ez számomra az ellenőrző kérdés.”



Fotó és szöveg: P. Szabó Csilla