Az eseményt Silvia Scatragli, az intézményben dolgozó szociális munkás, a Fokoláre Mozgalom tagja szervezte. A 2006 óta Magyarországon élő olasz szerzetesnő elmondta, hogy a karácsonyi eseményekkel ellentétben a Húsvét megünneplésének kevésbé vannak hagyományai a hajléktalanellátó központban, és mivel pont 12 órás műszakban dolgozott nagyszombaton, ráadásul az ott lakók közül egy kis csapat katekézisen vesz részt és egyre többen járnak a hajléktalan emberek számára szervezett imaalkalmakra is, gondolta, húsvétot is közösen ünnepelhetnék.

Az este 6-kor kezdődött szentmisén az éjjeli menedékhelyen éjszakázók közül nagyjából húszan vettek részt, de a nappali melegedőbe járó, utcán élő hajléktalan emberek köréből is tudtak csatlakozni négyen. Mivel a szertartást vezető jezsuita Hofher József atya korábban érkezett, többen tudtak gyónni is közülük, aztán az szentírási szakaszok egy részét is hajléktalan emberek olvasták.

József atya az általa hozott gyertyára maga kasírozta rá a húsvéti gyertya szimbólumait, amit aztán el is magyarázott. „A szent három nap jelentését is elmagyaráztam, közvetlen beszélgetéssel, majd a nagyszombati liturgiára rátérve szóba jött az örömének, ehhez az egyik cigány ember elénekelt egy dalt. Tehát próbáltam láthatóvá tenni, hogy mi történik ilyenkor a templomokban, ám a háromórás liturgián nem mentünk végig szigorúan. De nagyon jó hangulata volt!”

Hofher József prédikációjában Wass Albert Nagypénteki sirató című versére utalt, amelyben többek között az áll, hogy a három kereszt közül a jobb és a bal oldali keresztnél várjuk a csodákat, s csak a középső előtt nem térdel senki. „A verset nem is idéztem, csak a képet használtam, ahogyan Jézus Nagyszombaton mindannyiunkat átölel, mindannyiunkért meghalt a kereszten, függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz vagy ideológiai áramlathoz tartozunk. Aztán a Miatyánkot kézenfogva imádkoztuk, mondtam nekik, hogy lehet, hogy épp olyan mellé kerültél, akit talán nem kedvelsz annyira, de próbáljunk így, egymás szemébe nézve kiengesztelődni. Igazi, jó nagyszombati hangulat volt!”

Silvia Scatragli hívására a Fokoláre közösségből nyolcan jöttek segíteni önkéntesként, akik ünnepi ételeket is hoztak, mivel a szentmise után közös étkezés, beszélgetés vette kezdetét. Az este végén a legtöbben hálálkodva köszönték meg a különleges lehetőséget. A fokolarina elmondása szerint őt a szertartás csendje fogta meg leginkább, valamint az, hogy megteremtettek egy olyan légkört, ahol a meghívott emberek szeretve érezhették magukat, békében lehettek egymás mellett és akár elgondolkozhattak a saját életükön.