Kutyákat először a 18. században, Angliában, pszichés betegek terápiájában használtak, aztán például az első világháborúban kegyelemkutyák vigasztaltak haldokló katonákat, de a mai állatasszisztált terápiákhoz hasonlót először egy amerikai pszichológus Boris M. Levinson végzett, aki egy fiatal fiú terápiájába vonta be kutyáját, akihez a gyermek beszélni kezdett. Ma már a négylábúak segítenek gyermekek és idősek gondozásában, de ott vannak kórházakban, rehabilitációs osztályokon, és akár börtönprogramban is.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál több területen alkalmazzák az állatasszisztált terápiát: az általános iskolákban és az idősellátásban is. Egy kutyával kialakuló kötődés érzelmileg stabilizálja a gyermek állapotát, a kutyákkal történő szocializáció, az itt elsajátított viselkedési normák kihatnak a gyermekek társas viselkedésére. A Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány több intézményében (Tiszabő, Tiszabura és Tarnabod településeken) 2022 szeptembere óta zajlanak heti rendszeres fejlesztő órák terápiás kutyákkal.

Szükség van erre azért is, mert a kóbor kutyák gyakran okoznak problémát ezeken a településeken. Tiszabőn a Máltai Szeretetszolgálat a 2016-os érkezésekor, a kóbor kutyák a gyerekek iskolába járását is akadályozták. „A negatív élményeket igyekszünk újraírni, onnantól kezdve, hogy a gyermek hogyan nyúl egy kutyához, miként viselkedik vele, hogyan gondozza. Egy-egy foglalkozások segítik a kapcsolódásukat, nemcsak a kutyusokhoz, hanem egymáshoz is” – mondta Tasi Krisztina, helyi programvezető.

Az aktuálisan fejlesztendő kompetenciák mellett az állatvédelemre helyezik a hangsúlyt. Pedig látszólag csak annyi történik, hogy a gyermekek önfeledt perceket töltenek a kutyák társaságában, miközben játékos feladatokat, tornagyakorlatokat hajtanak végre, a kutyák pedig olykor közeli szemlélői, máskor aktív résztvevői a történéseknek. A gyerekek eközben azonban rengeteget tanulnak, például önkontrollt, összpontosítást, kommunikációt.

Tiszabőre két mentett terápiás kutya, Simi és Panda jár a Kutyabaj-Mentál Kft. iskolavezetőjével, Vámos Zoltánnal. Elmondása szerint voltak olyanok, akik egy korábbi támadástól kialakult félelem miatt elhúzódtak a kutyáktól, de két-három hónap után feloldódtak, ma pedig már a legnagyobb természetességgel simogatják őket.

A négylábúak simogatása több idősotthonban is gyakori és nagyon várt esemény. A siófoki Gondviselés Háza Idősek Otthonában már nyolc éve vezet kutyás foglalkozást minden kedden Tongoriné Erdélyi Erzsébet, a Kutyákkal a Gyermekekért Alapítvány trénere. Állítása szerint az időseknél a cél a testi és szellemi az állapotromlás megelőzése, a közérzetük javítása: „Játszva és észrevétlenül gyakorlunk. Megmozgatja őket, ha például lehajolnak, előrenyúlnak egy simogatásra, vagy megemelik a lábukat, botjukat, hogy a kutya átbújhasson alatta. Az egyensúlyérzéküket is erősítjük. A foglalkozás megtámogatja a motorikus képességeiket, emlékezetüket, nyelvi készségüket.”

Sokféle gyakorlatból áll a program: csipeszeket csiptetni a dús bundába, dobókockát gurítani az állat elé, trükkösen bújtatni a jutalomfalatot, megjegyezni és használni a kutyát instruáló kézjeleket, a négylábú társsal átismételni a színeket és az irányokat, megállni terpeszben, hogy az eb kukucskálhasson.

A kutyák és gazdáik a fekvőbetegek szobáiba is betérnek, a jelenlétüknek köszönhetően olykor megesett, hogy egy demenciában érintett, szótlan idős ember lelkesen beszélni kezdett az állatokhoz. Tongoriné Erzsébet mondja: „Egyszer egy nagyon idős nő elgyengülve feküdt, nem tudták felébreszteni, nem reagált. A lánya ült mellette és behívott hozzá. A kutya odadugta az orrát a néni arcához, megszimatolta, mire az idős hölgy kinyitotta a szemét, és a lányára is rá tudott mosolyogni. Egy másik néni a kéztörése után nem volt hajlandó mozogni, fásulttá, mogorvává is vált. A kutyákkal való játék során öntudatlanul is mozgatni kezdte a karját, és a kedve is javult. Valakinek a kutyákkal tudtunk segíteni, hogy elkezdje önállóan hajtani a kerekesszékét.”

A siófoki idősotthon egyik lakója, a 74 éves Tóth Ferenc Lászlóné Zsuzsa szerint a házőrzők itt elsősorban a lelki egészség fő őrzői. „A kutyaterápiás foglalkozáson megszűnik a külvilág, csak a kutyákra figyelünk, örülünk nekik, és megfeledkezünk a nehéz vagy fájó dolgokról. Megnyugtató simogatni, cirógatni őket, akkor én is mély biztonságot érzek. Azt, hogy itt nemcsak a dolgozók, de még az állatok is értünk vannak.”