Kovács András Péter stand-up előadóművész függőségekkel kapcsolatos podcastjában vendégeskedett Kormos Piroska szociálpedagógus, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának munkatársa, aki szenvedélybeteg szülők gyermekeivel foglalkozik. Elmondta, hogy az ilyen családban felnőtt gyerekek sokszor azt élik meg, hogy a függő szülő – a szerhasználat idejére átmenetileg, vagy akár teljesen – elérhetetlen érzelmileg, nem lehet hozzá kapcsolódni. A függőséget titok övezi, tabu, nem lehet róla beszélni, ami tovább növeli a feszültséget a gyermekben. Ezek miatt fontos, hogy a segítő csoportban ki lehessen mondani a betegséggel kapcsolatos érzéseket, hogy a gyerekek ki is fejezhessék azt, ami bennük van. Többségükben az fogalmazódik meg, hogy ők tehetnek a szülő problémájáról, „miattam iszik, nem vagyok elég jó”, „nem szeret annyira, hogy letegye az italt”, gondolják sokan – és létfontosságú, hogy a segítő szakember megértesse velük azt, hogy ez nem így van. „Az a legfontosabb, hogy megélhessék, hogy ez nem az ő hibájuk, hogy még ha az ellenkezőjét mondják is nekik, tudják, hogy ők nem tudnak ilyet okozni, nem kell hibáztatniuk magukat” – hangsúlyozta Kormos Piroska, aki ezzel kapcsolatban felidézte a függő családban élő gyerekek lelki megerősítéséhez szükséges 7 szabályt: 1. Nem én okoztam. 2. Nem tudom irányítani. 3. Nem tudom meggyógyítani. 4. Megtanulok gondoskodni magamról, úgy, hogy: 5. Megosztom az érzéseimet. 6. Egészséges döntéseket hozok. 7. Szeretem magam.

A poscast-adásban szó esett a gyerekcsoportok játékos és interaktív eszközeiről (érzés-kártyák, Bolyhos és Lurkó-mesék, a Máltai Fogadó kiadványai), arról, hogy hogyan érdemes az öngondoskodásban támogatást adni azoknak a gyerekeknek, akik a függő családi környezetben azt tanulták meg, hogy ők nem fontosak, és arról is, hogy az idejekorán megkapott segítséggel hogyan lehet megelőzni felnőttkori problémákat, akár a szenvedélybeteg viselkedés „öröklődését”.

A teljes beszélgetés itt megnézhető, meghallgatható: