A templomban hatszáz, a templomkertben mintegy ezer ember várta Ferenc pápát április 29-én délelőtt. A találkozáson segítő szervezetek és a velük kapcsolatban lévő rászoruló emberek vettek részt. A Katolikus karitász, Katolikus Szeretetszolgálat, Csak Egyet Szolgálat, Sant’Egidio közösség, Új Jeruzsálem Katolikus Közösség, Szeretet Misszionáriusai, Jezsuita Karitatív Szolgálat mellett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is meghívást kapott az eseményre. Az ország számos pontjáról érkeztek a máltai szervezet által támogatott fogyatékkal élő, idős, beteg és hajléktalan emberek, a felzárkózó településeken élő nehéz sorsú családok és menekültek. Összesen 250-en viselték a máltai egyenpólót, melyen a találkozás örömét örökítették meg a szervezők: Ferenc pápa! Jó, hogy együtt vagyunk.

A Szentatya érkezéséig énekléssel és imádsággal telt az idő. A szervezetek képviselői saját fohászokat mondtak. A Máltai Szeretetszolgálat nevében a pátyi Kerámia Műhely két munkatársa, Szabó Gyöngyvér és Jánossy Betti imádkozta el a máltai közösség könyörgését.

Ferenc pápát fiatalok sorfala fogadta, köztük a máltai iskolák diákjai is. Megérkezése után Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke köszöntötte az egyházfőt, aki elmondta, a kegyelem kiváltságos perce ez a találkozás. Emlékeztetett Prohászka Ottokár püspökre, a Katolikus Karitász 1931-es alapítására és arra, hogy 1950-től szinte titokban élt tovább a plébániákon ez a segítő tevékenység egészen 1991-ig. „A szeretet szolgálatát több szervezet is segíti, például a Máltai Szeretetszolgálat, lelkiségi csoportok, közösségek, és a szeretet ökumenikus közösségében más hitvallású szervezetek is.” Ezt követően három tanúságtétel hangzott el. Egy nélkülözésben élt családanya, egy Ukrajnából menekült család, végül a Csak Egyet Szolgálat alapítói mesélték el személyes történetüket.

A találkozó képekben az alábbi galériára kattintva

Ferenc pápa a találkozón beszédet mondott, melyben egyaránt szólt a szegény emberekhez és az őket segítő szervezetekhez. „A szegények és a rászorulók állnak – ezt soha ne feledjük! – az evangélium középpontjában: Jézus ugyanis azért jött, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek” (Lk 4,18). Ez izgalmas kihívás elé állít bennünket, hogy az általunk vallott hit ne legyen egy életidegen szekta foglya, és ne váljon áldozatává egyfajta „lelki egoizmusnak”, vagyis egy olyan lelkiségnek, amelyet a saját belső nyugalmam és elégedettségem érdekében alakítok ki. Az igazi hit ezzel szemben az, amely kényelmetlen, amely kockáztat, amely kilép a világba, hogy találkozzon a szegényekkel, és képessé tesz arra, hogy saját életünkkel a szeretet nyelvét beszéljük. Ahogy Szent Pál mondja, szólhatunk bár nyelveken, bírhatunk bölcsességgel és gazdagsággal, ha nincs bennünk szeretet, semmink sincs, és semmik vagyunk (vö. 1Kor 13,1–13).” A pápa a tevékeny szeretetet helyezte a középpontba, melyre példaként állította a hallgatóság elé Árpád-házi Szent Erzsébet életét és tetteit.

A fiatal édesanya tanúságtételére reagálva Ferenc pápa kifejtette, az Úr, aligha úgy érkezik, hogy a magasból megoldja a problémáinkat, hanem gyöngédségének ölelésével közeledik, együttérzést ébresztve a testvérekben, akik észreveszik a szükséget, és nem maradnak közömbösek. „Ez az a tanúságtétel, amely a kötelességünk: együttérzés mindenkivel, különösen azokkal, akiket szegénység, betegség és fájdalom kínoz. Az együttérzés latinul compassio, de ez a szó nemcsak együttérzést, hanem együttszenvedést is jelent! Olyan Egyházra van szükségünk, amely folyékonyan beszéli a tevékeny szeretet nyelvét, egy olyan egyetemes nyelvet, amelyet mindenki meghall és megért, még a legtávolabb állók is, még azok is, akik nem hisznek.”

Majd ennek kapcsán hozzátette: „köszönetemet fejezem ki a Magyar Egyháznak a tevékeny szeretet melletti elkötelezettségéért, odaadottságáért: létrehoztatok egy olyan hálót, amely összeköti a sok lelkipásztori munkatársat, a sok önkéntest, a plébániai és egyházmegyei karitászokat, de az imacsoportokat, a hívők közösségeit, a más felekezetekhez tartozó szervezeteket is, egyesítve őket abban az ökumenikus közösségben, amely éppen a szeretetből fakad. És köszönöm, hogy – nemcsak nagylelkűen, hanem lelkesen is – oly sok menekültet fogadtatok be Ukrajnából.”

Az ukrajnai menekültek tanúságtételére utalva arról szólt Ferenc pápa, hogy a szeretetből lehet reményt és erőt meríteni, ez az, ami az élet új útjaira ösztönöz. „Az ember még a fájdalomban és a szenvedésben is bátorságra talál a továbblépéshez, ha megkapta a szeretet balzsamát: ez az az erő, amely segít elhinnünk, hogy nincs minden veszve és lehetséges egy más jövő. A szeretet, amelyet Jézus nekünk ajándékoz, és amelynek megélésére hív minket, hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomból, a városokból és a szűkebb környezetünkből kiirtsuk a közöny és az önzés ártalmát – a közöny csapását! –, és újra feléleszti a reményét egy új, igazságosabb és testvériesebb emberiségnek, amelyben mindenki otthon érezheti magát.”

A Szentatya hangsúlyozta, nem elég csak kenyeret adni, ami a gyomrot táplálja, hanem az ember szívét is táplálni kell! A tevékeny szeretet nem pusztán anyagi és szociális segítségnyújtás, hanem az egész emberre figyel, és Jézus szeretetével talpra akarja őt állítani: olyan szeretet, amely segít visszanyerni szépségünket és méltóságunkat. Az előre megírt szövegétől szokásához híven eltérve nyomatékosította: „A tevékeny szeretet, a jótékonykodás azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni! Nem tudsz segíteni a másiknak, ha elfordítod a tekinteted. A tevékeny szeretet azt a bátorságot igényli, hogy megérintsük a másikat: nem teheted meg, hogy távolról odadobsz pár fillért, és nem érinted meg a másikat! Meg kell érinteni a másikat, rá kell nézni a másikra! És így, az érintéssel és a ránézéssel elindulsz egy úton, egy közös úton azzal a rászorulóval, mely ráébreszt arra, hogy te magad mennyire rászoruló vagy, mennyire rászorulsz az Úr tekintetére és kezére.”

Zárásképpen a pápa arra bátorította az embereket: mindig a szeretet nyelvén beszéljenek. „Szent Erzsébet életének egyik epizódjában az Úr rózsává változtatta azt a kenyeret, amelyet ő a rászorulóknak vitt. Így van ez veletek is: amikor vállalkoztok arra, hogy kenyeret vigyetek az éhezőknek, az Úr kivirágoztatja az örömöt, és az általatok nyújtott szeretettel illatosítja be életeteket. Testvéreim és Nővéreim, kívánom, hogy az Egyházban és a hazátokban mindig hordozzátok a szeretet illatát, és arra kérlek titeket, hogy továbbra is imádkozzatok értem.” – zárta beszédét Ferenc pápa.