Mint a főszerkesztők, Solymári Dániel és Görföl Tibor megfogalmazták: a közös munka megsokszorozta energiáikat, hogy az együtt gondolkodás, együtt-érzés révén mintát szolgáltassanak a „társbérlet”, az „egymásra ítéltetettség”, vagyis a béke legharmonikusabb megtapasztalásához.  

Teszik ezt olyan szerzők segítségével, mint Robert J. Vitillo, aki a Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság (ICMC) főtitkáraként a Szentszék ukrajnai válsággal kapcsolatos gondolatainak tolmácsolása mellett a katolikus egyház karitatív tevékenységéről, benne a Magyar Máltai Szeretetszolgálat több mint fél éves munkájáról is beszámol a Máltai Tanulmányok nyitó írásában. A Vatikán migrációs politikájának végrehajtásán dolgozó teológus felteszi a kérdést: „Lehet-e egyáltalán a béke építésére gondolni egy értelmetlen háború közepette?” Ő Ferenc pápa szavaival válaszol: „Az átfogó ökológiához a mindennapi élet egyszerű gesztusai is hozzátartoznak, amelyek megtörik az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját”.

A béke és háború realitását más szemszögből vizsgálja V. Komlósi Annamária egyetemi tanár-pszichológus, aki azt járta körbe, melyek a feltételei a lelki békének, milyen személyiségjegyek vezethetnek szadista vagy altruista viselkedéshez, és hogyan lehet megküzdeni az olyan veszteségeket is előhívó válsághelyzetekkel, mint amilyen a világjárvány, majd a határunk túloldalán zajló harci cselekmények. Ugyanakkor a számos pszichológiai témájú kötetet jegyző szakember hasonló következtetésre jut, mint a Szentszék munkatársa: ezekben a krízisekben „lényegesen magasabb rendű megküzdés az, amikor a szorongást altruista magatartással (például menekültek spontán megsegítésével) oldják az emberek”.

Szintén a veszteség, gyász feldolgozásának a lehetőségeit kutatja Graf Orsolya és Sarungi Emőke: Az élet színe és fonákja című munkájukban, amelyből megtudhatjuk, hogy nemcsak a hozzánk közelállók elvesztése vezethet gyászhoz, de az élet számos mérföldkövénél meg kell állnunk és dolgoznunk a veszteségeinkkel, hogy a múltban rekedés helyett a jelent legyünk képesek megélni.

Ukrajnának pedig egyelőre a jelene és még inkább a jövője sötétbe burkolózik, derül ki Vigóczki Máté György értekezéséből, aki az ország háború utáni kihívásaival foglalkozik, és megtudhatjuk tőle, hogy északkeleti szomszédunknál az éves GDP csökkenése elérheti a 45 százalékot is, és könnyen lehet, hogy az ország csak 2036-ra fogja újra megközelíteni a tavalyi életszínvonalat. Ezzel együtt a lakosai száma akár 15 százalékkal is csökkenhet a háborús áldozatok és menekültek áradata miatt.

Hogy ehhez a jelenhez vezető okokat megértsük, Varga Beáta kalauzol minket végig Ukrajna múltjában, melynek során végigtekinthetjük, milyen szerepet játszottak a lengyelek, a litvánok és az ortodox vallás védelme – amely akkor a kirekesztés és az asszimiláció kivédését szolgálta – Ukrajna és Moszkva közeledésében a XIV. századtól kezdve. Ugyanakkor a közelünkben zajló háborús konfliktusra figyelve könnyen elfeledkezünk a világ távolabbi pontjain előálló krízisekről, így kevésbé jut mostanság eszünkbe a kivéreztetett afrikai válságrégió, pedig a térség szakértői – Marsai Viktor és Tóth Klaudia arra figyelmeztetnek: Kenyában, Etiópiában és Szomáliában az év végére akár húszmillió ember is éhezhet és ez arra sarkallja az ott lakókat, hogy újra fölkerekedjenek. Van, ahol a fiatalok 75 százaléka gondolkodik már most a migrációban.

A háború tehát nemcsak ott üt, ahol a konkrét harcok zajlanak, és nemcsak a jelen pillanatban érezteti hatását: Nagy Balázs értekezése ( Háború és környezetváltozás: A hadviselés hosszú távú környezeti hatásai) azt mutatja meg nekünk, hogy a táj, a teremtett világ akár sokszáz évig magán viseli a katonai műveletek nyomait. Ezek aztán nemzedékeken keresztül, a késői utókor számára is mementóként szolgálhatnak, hogy emlékeztessenek Ferenc pápa szavaira: „…a mai világban az egyetlen emberi családhoz való tartozás érzése egyre halványul, és az igazságosságért és békéért való közös munka álma idejétmúlt utópiának tűnik. Ehelyett hűvös, kényelmes és globalizált közömbösség uralkodik, amely egy csalóka illúzió mögé bújtatott mély kiábrándultságból fakad: azt hisszük, hogy mindenhatók vagyunk, miközben nem vesszük észre, hogy mindannyian egy csónakban evezünk”. 

A Máltai Tanulmányok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat társadalomtudományokkal foglalkozó, szaklektorált folyóirata, mely többek között a pszichológia, a szociológia, a szociálpolitika, a társadalomföldrajz, a pedagógia, a teológia, a történettudomány, a nevelés és a nemzetközi segélyezés területéről közöl tanulmányokat. A folyóirat nyomtatott példányai a maltaitanulmanyok@maltai.hu címen igényelhetők, a legújabb lapszám írásai pedig online olvashatók a https://maltaitanulmanyok.hu oldalon.

A Máltai Tanulmányok 2022/3. számát egy kerekasztal-beszélgetés keretében mutatjuk be október 25-én, kedden a Máltai Szeretetszolgálat Bem rakpart 28. alatti épületében.