A hagyományteremtő „juliálisra” a Máltai Szeretetszolgálat több dél-alföldi régióbeli intézményéből érkeztek lakók és máltai dolgozók. A karitatív szervezet bácsalmási Gondviselés Háza Időskorúak Otthonában, július 20-án rendezett ünnepen a házigazda ügyességi feladatokból álló vetélkedőre hívta a vendégeket. A játékokon – a bácsalmási „különítményen” túl – saját csapattal szerepelt a Szeretetszolgálat csongrádi idősotthona és a Fogyatékkal Élők Kisréti Otthona, a kecskeméti komplex hajléktalanellátó központ, a jánoshalmi máltai idősotthon, valamint a Dél-Alföldi Régió régióközpontja.

A különböző élethelyzetű, segítségre szoruló emberek és a máltai szakemberek beszélgetései gyakran szólnak problémamegoldásról – a juliálison azonban nem a megszokott kihívásokra keresték együtt a válaszokat. Sokkal inkább olyan kérdésekre, minthogy miképpen lehet kezek használata nélkül, kizárólag pocakkal elvinni egy lufit egyik pontról a másikra, vagy hogyan lehet egy öt zsinegre kötött vödörből pontosan belecélozni a vizet a pohárba… Az együttműködésre ösztönző feladatok – mint például a zoknipárosítás, a madzagos labdavezetés, vagy az a bizonyos lufiszállítás – felszabadult légkört teremtettek. Dr. Rigó Orsolya regionális ügyvezető szerint azáltal, hogy az intézményekben élő emberek és segítőik nem a hétköznapi közegben, hanem egy új élmény közben kapcsolódhattak egymással, jobban megnyíltak, közvetlenebbé váltak nemcsak a már ismerős arcok, de a többi máltai intézmény közösségei felé is.

„Mi tudtunk mindannyiukhoz a maguk szintjén szólni, mindannyiuk mellett ott lenni a nekik megfelelő módon, fejben az egyik élethelyzetből hirtelen a másikba átváltani. Mi voltunk a kapocs” – utalt Rigó Orsolya arra, hogy a hajlék nélkül élő, az időskorú és a sérült emberek talán visszafogottabban kezdeményeztek kapcsolatot egymással, de a máltai kísérők által megteremtett befogadó közegben mindenki természetesen lehetett jelen. A különböző intézményekben élő emberek hasonlóképp örömmel fogadták úgy a játékokat, mint a bácsalmási intézmény egyik kivételes énekhangú munkatársának rögtönzött koncertjét.

„Az idős hölgyek bekiabálva kérték sorra a dalokat, fogyatékos barátaink közül többen táncra perdültek, a hajléktalan emberek, ahogy a máltai önkéntesek és munkatársak is, hangosan beszélgettek, nevettek és tapsoltak. Mindenki a maga módján fejezte ki, hogy örül, hogy jól érzi magát. Számomra az volt a legfontosabb élmény, hogy megkülönböztetés nélkül, ugyanannál a sörpadnál ültünk mindannyian, ugyanolyan tányérokból ettük ugyanazt a finom ételt – és nem volt köztünk különbség” – idézi fel a nap emlékezetes pillanatait Rigó Orsolya.

A vetélkedő végén kapott kézműves ajándék és édesség mellett ezt a közösasztal-i áldást is bizonyára sokan hazavitték emlékül.