„Tóni bácsi, a szívecskébe Bruce Leet rajzolunk” – vágja rá határozottan Tomi, mire egy lány kontráz: vagy inkább Elzát. Tóni bácsi – aki amúgy Bodóczky Antal média designer, egyetemi adjunktus – mindkét javaslatra rábólint, csak arra figyelmezteti a láthatóan nagyon lelkesen tervező és alkotó gyerekeket, hogy arra azért figyeljenek, a rajzaik valamiféle ritmusban kövessék egymást, és ne legyenek túl közel egymáshoz, nagy összevisszaságban. Majd rátérnek arra is, hogy a fa gerendákból milyen formákat vágjanak ki a rajzoknak. A kreatív és dolgos csapat egy fedett, akár ejtőzésre is alkalmas közösségi tér és mobil töltőállomás kialakításán dolgozik, és nem valamilyen elit budai vagy balatoni táborban, hanem Zalakomáron. A különleges építmény a helyi focipálya mellé kerül majd, és mivel arrafelé nincs áram, a helyi gyerekek és az őket segítő egyetemisták a tanáruk segítségével azt is megtervezték - a nyári egyetem végéig pedig meg is építik -, hogy a hintázásra is alkalmas építményt a nap energiájával és szélkerékkel tölthessék. Mindez a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) egyhetes, közösen szervezett nyári egyetemén történik, amit a Zala megyei település Jelenlét pontján szerveztek meg, 12-17 éves zalakomári gyerekeknek, akiket az egész tervezési és kivitelezési folyamatba bevontak. A megvalósítandó projekteket is a gyerekek találták ki, az alapján, hogy mi az, ami nekik hiányzik a faluból.


Az egyhetes program során – amelyben a svájci Hochscule Luzern (HSLU) tanárai is közreműködnek - három csapatban dolgoznak a gyerekek és a hallgatók. A mobil töltőállomás mellett Csernák Janka tárgytervező, kutató irányításával készül egy lányos ”zug” a Jelenlét pont udvarára, ahová el lehet majd vonulni beszélgetni, telefonozni. Huszár Dániel animációs rendező, oktató és Maja Gehring animációs tervezőművész, oktató vezetésével pedig egy zalakomári pajtában a legmodernebb eszközök segítségével a gyerekek rajzaiból és szereplésével, animációs technikával videóklip is készül egy, a nyári egyetem ideje alatt születő dalhoz.


Az együttműködés nem előzmény nélküli. „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a MOME 2021-ben kötött stratégiai partnerségi megállapodást” – mondja Hajnal Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat társadalmi kapcsolatok vezetője. Hozzátéve, „a fő cél az volt, hogy a hallgatók lássák, hogy a Máltai Szeretetszolgálat milyen munkát végez a hátrányos helyzetű településeken, és az itt élő gyerekek szempontjait figyelembe véve hozzanak létre alkotásokat”. A hosszú távú cél továbbá, hogy a szociális design és a designgondolkodás eszközeivel javítsák a hátrányos helyzetű településeken élők életminőségét, növeljék a közösen kialakított programban résztvevő településeken a foglalkoztatottságot, ösztönözzék a helyi vállalkozókat, valamint hazai ellátási láncokat építsenek ki. A program arra is lehetőséget teremt, hogy a fiatal művészgeneráció saját válaszokat adjon a leszakadó települések valós problémáira.


„Nagyon fontos, hogy a hallgatóink olyan felelős alkotókká váljanak, akik látják a valóságot is. Az, ami Budapesten, bármilyen egyetemi közegben van, az egyfajta buborék, Zalakomárban viszont itt a valóság” – mondja elköteleződésükről Fehér Bori DLA, építész, vezető kutató. Hozzátéve, mindazt, amit Zalakomárban tanulhatnak a hallgatóik, az egyetemen nem tudnák átadni. Fehér Bori abban is bízik, hogy ha nem is sok, de néhány hallgató lát karrierutat is abban, hogy társadalmilag hasznos munkát végezzen. „A dizájn lehet társadalmilag érzékeny, lehet egy eszköz arra, hogy társadalmi problémákon segítsünk” – magyarázta a program vezetője. A csütörtökön tartott nyílt napon ott volt Vecsei Miklós, a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztos is, és többek között arról beszélt a jelenlévő vendégeknek és az egyetemistáknak, hogy az integráció helyes iránya az, hogy „mi érkezünk meg, a jóléti erkélyről, és mi integrálódunk először, ezek után együtt tudunk tovább menni”.


A budapesti művész-hallgatók megjelenése a zalakomári gyerekek életében is nagy esemény. És nem csak azért, mert így van kikkel focizni, filmet nézni és biciklitúrára menni a felzárkózó településeken új életre kelő, korábbi MOL -Bubikkal. „Nagyon jó, hogy itt vannak, nagyon összebarátkoztunk velük” – mondja a mobil töltőállomást építő egyik fiú. Társa pedig nyomban hozzáteszi: „Ahhoz képest, milyenek voltunk korábban, nagyon kreatívak lettünk, sok dologra jobban odafigyelünk”. „Az az igazság, hogy egy nagyon jó makettet csináltunk, ami bár az elején még nem nagyon érdekelt, de ahogy láttam hogyan csinálják, nagyon megtetszett” – fogalmazott egy társuk.


És történt, hogy a hétfőn még visszahúzódó gyerekek a hét közepére már folyton csak meséltek, és azok, akik eddig nem mertek egy halat sem rajzolni - mondván ők úgyse tudnak szépet – a hét közepére már egymásra licitálva rajzolnak.


„Azért jó, hogy itt vannak az egyetemisták, mert olyan különleges mintát adnak a gyerekeinknek, amiket mi nem tudunk” – mondja Horváthné Ács Aletta, a Zalakomári Jelenlét pont vezetője. Stankovics Erika, aki a Máltai Szeretetszolgálat Zala megyei felzárkóztató programjait koordinálja annyit tesz még hozzá: „most megérezhetik a gyerekek, hogy ők is fontosak, a véleményük is az, és ez nagyon különleges élmény számukra”.

 

 

 

Képek: Majoros Árpád Csaba

A nyilt napról készült galéria a képre kattintva megtekinthető: