„Reggel ahogy beértem, Katalin odajött és szólt, hogy fájásai vannak. Mentőt hívtunk, ők bevitték az anyukát a sátoraljaújhelyi kórházba, és aznap este hat órakor meg is született a pici” – mesél a Máltai Szeretetszolgálat sátoraljaújhelyi központjának vezetője a kis Rozália május 17-i érkezéséről. Aradi Albertné Ildikó és kollégái egy huszonhárom fős, az ukrajnai háború elől elmenekült beregszászi nagycsaládról gondoskodnak a sátoraljaújhelyi Gondviselés Házában kialakított ideiglenes befogadóhelyen. A család férfitagjainak többsége a fővárosban vállalt munkát. Az újszülött kislány édesanyja, hat testvére, nagymamája, nagynénje és számos unokatestvére május 9-e óta lakik a máltaiaknál, akik a gyerekek iskolába-óvodába íratásában, illetve a család magyarországi letelepedéséhez szükséges ügyintézésben is segítik őket. A kis Rozi „nyugodt baba, nem az a sokat sírós fajta”, legtöbbször az édesanyja karjában, vagy a máltai munkatársak által kerített kiságyban, babafészekben pihen.

A Misával várandós Kátya, a férje és kétéves fiuk, Daniel a közép-ukrajnai Vinnicjából keltek útra a háború kitörése után. A várost március elején már bombázták, és a mai napig orosz támadások alatt áll. Március 31-én érkeztek Miskolcra, ahol a Máltai Szeretetszolgálat ideiglenes befogadóhelyén, egy társasházi lakásban kaptak szállást. A máltaiak segítségével a család a körülményekhez képest nyugalomban várhatta a kistestvér érkezését, megalapozhatta magyarországi életét, Kátya pedig a terhesség utolsó időszakában szükséges védőnői-orvosi gondoskodásban is részesülhetett. Úgy tűnt, Misa „megfontolt típus”: a várandósság negyvenegyedik hetében sem akaródzott neki „útra kelni”. Tóth-Simon Károly regionális koordinátor elmondása szerint a Szeretetszolgálat munkatársai naponta vitték az édesanyát az előírt NST-vizsgálatokra. „Május 20-án pénteken reggel nyolc órára is volt NST-időpont, ám a kis Misa ezt már nem várta meg. Kátyának éjszaka fájásai lettek, és péntek hajnalban világra hozta második gyermekét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban.” Mivel az édesapa el tudott helyezkedni egy budapesti munkáltatónál, és a család talált albérletet is Tiszaújvárosban, az első gyermekágyi hetek után tényleges családi fészekben kezdődhet meg magyarországi életük.

Korábban a Máltai Szeretetszolgálat azóta már bezárt Piroska utcai ideiglenes befogadóközpontjának is volt egy újszülött lakója.