A 2021 novemberében megnyitott gyógyászati segédeszköz kölcsönzőre Forrofalván és a környező településeken élő embereknek nagy szüksége volt, mert a közelben nincs más ilyen jellegű segítsége azoknak, akik otthonukbal lábadoznak betegségükből vagy otthoni ápolásra szorulnak. A csángóföldi missziót több évtizede kezdte a Máltai Szeretetszolgálat. Muskovszky Judit és Tampu Stelian, a szervezet önkéntesei a kilencvenes években indították el a moldvai segítségnyújtás részeként a gyógyászati segédeszközök szállítását a magyarlakta területre, majd kisebb kihagyás után a Szeretetszolgálat Egyházaskozári Csoportja folytatta a munkát a szervezet nemzetközi munkacsoportjával együttműködve. Az idén ősszel érkezett eszközök beszerzésében Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete és Pallós András magisztrális lovag támogatta az Egyházaskozári Csoportot, mely kórházi ágyakat, kerekesszékeket, rolátorokat, szoba wc-ket és járóbotokat adományozott a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége által megnyitott segédeszköz kölcsönzőnek. Az adományok eljuttatását Tampus Stelian, a Szeretetszolgálat munkatársa koordinálta. Az eszközöket a rászoruló emberek a máltai segédeszköz kölcsönzés hagyományos rendszere szerint ingyenesen, vagy jelképes kaucióért kölcsönözhetik ki, és addig tarthatják maguknál, amíg arra szükség van. A gyógyászati eszközök mellett tartósélelmiszert is vittek a Bacau megyei magyar közösségnek. 

Puskás Antal, az Egyházaskozári Csoport vezetője elmondta, az elmúlt tíz évben az önkéntesek számára sokszorosan is missziójukká vált Moldova, és az ott élő csángó magyar közösség. Az ott élő emberek hitüket, magyarságukat egyaránt őrzik. „A Bacau megyei úthálózat elhanyagolt, sok helyen még mindig hiányoznak a közművek. Hiába vinnénk automata mosógépet adományként, ha nincs vezetékes víz. Ennek ellenére az itt élő emberek nem élnek nyomorban. Szűkösebben, mint ahogy mi itthon megszoktuk, de a háztájiban megtermelik, amire szükségük van. De, amit az istállóban vagy a kertben nem lehet felnevelni, két kezükkel nem lehet elkészíteni, azt igyekszünk pótolni. Így jött létre a segédeszköz kölcsönző, amelyre égető szükség volt.” A magyar önkéntesek segítettek már leégett háznál, leomlott templomnál, árvíznél és a hétköznapokon, amikor nem katasztrófa, csupán a szükség nehezíti az ott élő magyar közösség mindennapjait. „Sokszor úgy érzik az itt élők, hogy elfelejtették őket. A román kormány nem nagyon törődik velük, rosszak az utak, távol vannak az anyaországtól. Ezért is fontos számunkra, minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy érezzék, nem összetartozunk és számíthatnak ránk.”