„Oda már soha többé nem tudunk visszamenni” - Adománygyűjtés egy monori család támogatására

Oltották, amivel tudták

„A saját kezemmel építettem ezt a házat. Itt kezdett el járni a fiam, apám itt tanított engem, az életünk minden emléke itt van. Alig fél óra alatt az egész odalett.” Kolompár Árpád a háza romjai között meséli, mi minden veszett oda a tűzben. Párjával és három gyermekükkel éltek a Cinka Panna utcai otthonukban, melyet szülei háza mellé épített. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy alakították, bővítették, a fürdőszobának már megvolt az alap, a vizet tervezték bevezetni, amikor a szomszéd udvarán tűz gyulladt. „A sógoromnál fúrtuk a kutat és ástuk az árkot a vízvezetéknek, amikor szóltak, hogy a szomszéd udvarán ég a tűz, figyeljek, nehogy belekapjon a tetőbe. Mire odafordultam, már láttam a lángokat.” A családfő és a rokonság slaggal, vödrökkel kezdte oltani a tüzet. „Száznál is több segítségkérés érkezett a tűzoltóságra, de mivel Monoron épp akkor egy másik tűzeset is történt, távolabbi helyről érkeztek tűzoltók. 45 perc volt, mire kiértek, addig azzal oltották a tüzet, amivel csak tudták.” – meséli Juhász Katalin, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programvezetője. Az egész környék összefogott, hogy eloltsák az égő háztetőket, és ne terjedjen tovább a tűz. Kolompár Árpád, bár gerincsérve miatt járni is alig képes, létrát ragadott és onnan oltotta a tetőt. Hiába. Olyan elszántsággal vezette az oltást a szakemberek megérkezéséig, hogy párja hiába kérlelte, hagyja másokra. Kolompár Erzsébet így emlékszik vissza: „Nagyon féltettem. Lángolt a tető, ő meg csak mászott. Rángattam, lefele, de nem bírtam leállítani. Már mondtam az unokatestvérének, hogy üssük le, vagy kötözzük le, mert a végén ő is odaveszik, vagy komolyabb baja lesz.” A helyieknek sikerült a tüzet kordában tartani, eloltani viszont nem. De ennek is ára volt. „Miután megjöttek a tűzoltók, mondták, hogy menjek kórházba, mert csúnyán megégett a kezem és a fülem. Én észre sem vettem, mert csak az járt a fejemben, mi lesz, ha leég a többi ház is, anyáé is, és utána többi is. Meg kellett előzni a katasztrófát.”

A tűzben még az izzó is megolvadt

Június 25-én dél és egy óra között négy család háza égett le, három közülük menthetetlen állapotban lakhatatlanná vált, egynek a tetőszerkezete semmisült meg Monoron a Cinka Panna utcában. Összesen 15 ember, köztük négy kiskorú gyermek maradt otthon nélkül. A családoknak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a város önkormányzatával közösen nyújtott segítséget. „Az egyik szomszéd udvarán keletkezett a tűz. A szél a lángokat és a pernyét a mellette lévő ház felé fújta. A tűz belekapott annak a tetejébe, majd átterjedt a sorház másik részére, és egy náddal borított kerítésen pillanatok alatt elérte a másik szomszédos házsort. Csak a szélirányon múlt, hogy ki veszíti el mindenét.” – részletezte Juhász Katalin.  Két család a rokonainál kapott szállást, a másik két családot, köztük Kolompár Árpádot és párját, Kolompár Erzsébetet három gyermekükkel az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat segítségével átmenetileg a szervezet felújítás előtt álló szükséglakásaiban helyezték el, ahol októberig lakhatnak. Három család azóta továbbléphetett. A kisebb károkat szenvedett háznál a Szeretetszolgálat építőanyaggal segített, a felújítás hamar elkezdődhetett. A szomszédos sorház magántulajdon volt, amelyet a karitatív szervezet megvásárolt és új ingatlanokat épít majd a területen, a családok pedig a vételárból másik lakásba költözhetnek. A Kolompár család otthonát azonban sem megvásárolni, sem felújítani nem lehet, így számukra a hosszú távú megoldást még keresik.

Utána még napokig féltünk

Az édesapa harminc év építőipari munka után súlyos gerincsérvvel jár vizsgálatokra, kezelésekre, és ha vállalja a kockázatot, akkor műtét vár rá. „Középiskolába jártam, állattenyésztést tanultam és állatorvos akartam lenni, de édesapám megbetegedett, így el kellett mennem dolgozni. Évtizedekig az építőiparban voltam, legutóbb pedig épp a derekam miatt, a közeli koreai gyárban vállaltam munkát. De nem bírtam a 12 órás állást. Ha leszázalékolnak, és kicsit rendbe jön a gerincem, újra dolgozni fogok.” Kolompár Árpád betegen is eljárt dolgozni, a tűz előtt épp kézhez kapta a bérét. „Húszezer forintot eldugtam a Biblia mellé a szekrénybe, hogy meglepjem Erzsikét. Szeretünk piacra járni, és hétvégén olyasmit főzni vagy venni, amit a gyerekek szeretnek. Ha hét közben szűkösebben is vagyunk, a gyerekek megérdemlik, hogy szép hétvégéjük legyen. Ez a húszezer forint is bent égett.” Kolompár Erzsébet a munkából ért haza, amikor a szomszédok szóltak neki, hogy szaladjon haza, mert ég a házuk. „Láttam a lángokat, de nem is gondoltam, hogy tőlünk jön. Azonnal hazarohantam, mert eszembe jutott, hogy Andor otthon van. Árpi nem tudta, ezért csak az oltással volt elfoglalva. Én meg berohantam a házba, és kirángattam a fiamat. Semmi mással nem tudtam törődni, csak vele. Felkaptam a tárcámat az asztalról, így menekültek meg az irataim. De minden más oda lett. A gyerekek papírjai is és Árpi orvosi leletei is.” A nyolcadikos nagyfiú nem sokra emlékszik a tűzből, beszélni sem szeret róla. A két lány, Réka és Elena a tanodában várták, hogy véget érjen a tűz. „Nem voltam bent a házban, amikor kigyulladt, de láttam, hogy ég, és egyből elkezdtem keresni Elenát. Elrohantam érte a tanodába, aztán ott is maradtunk. Nagyon hiányzik minden, a ruháink, a bútoraink, minden elégett.” – meséli Réka. A két nagyobb gyereknek az apró emlékek mellett a telefonjuk, a számítógép és a tv is hiányzik, a legkisebb lány, Elena pedig kedvenc plüss unikornisát siratja, amellyel évek óta aludt.

Elena plüss unikornisa, Andor számítógépe és Réka telefonja is a tűz martalékává vált

„Elena gyakran kérdezi, hogy mikor megyünk már haza. Ő még nem érti, hogy oda már soha többé nem tudunk visszamenni.” – A nagylány arra is emlékszik, hogy a tűz estéjén a környéken élők nem mertek elaludni, mert tartottak tőle, hogy visszagyulladnak a tetők. Kolompár Árpád édesanyja a szemközti házban lakik, sokáig ők sem tudtak nyugodtan lefeküdni. „Kétszer újra lángolni kezdett Árpiék háza. Nem mertük ott hagyni, kint ültünk az udvaron és beszélgettünk. Utána még napokig féltünk. Én vagyok itt a telepen a legidősebb asszony, de ilyen tűzvészt még soha láttam, még nem történt ilyesmi errefelé.” – meséli a nagymama, aki elsőként ajánlotta fel, hogy befogadja a családot, de ők a három gyerekkel nem fértek volna el nála. A Máltai Szeretetszolgálat egy felújítás előtt álló házba vitte el az édesanyát és a gyerekeket, míg a családfő a tűzoltókkal együtt oltotta a tüzet. „Amikor Kata kézen fogott és beültetett az autóba, én nem kérdeztem semmit, hogy hova megyünk, vagy mit adnak nekünk. Örültem, hogy tető lesz a fejünk felett. Nem is gondoltuk, hogy ilyen szép helyre jövünk, és ennyien fognak nekünk segíteni.”

A két lány a tanodában várta, hogy véget érjen a szörnyű felfordulás

Összefogással az újrakezdésért

A család több szállal is kötődik a Szeretetszolgálathoz. Az édesanya hosszú ideig a szervezet munkatársa volt, a közfürdőben dolgozott, fia Andor, aki villanyszerelőnek készül, évekig a máltai focicsapat tagja volt, a középső lánnyal, Rékával, aki a Szimfónia programban zenél, évek óta a tanodában tanulnak, a kis Elena pedig a gyerekházba járt. „Nagyon szorgalmas, rendes család, azóta ismerjük őket, mióta a Szeretetszolgálat megékezett Monorra. Mindent megtettek, hogy szépítsék az otthonukat. Most egy szükséglakásban laknak, de szeretnénk hosszú távú megoldást találni nekik, és segíteni, hogy megalapozhassák a jövőjüket.” – mondja Juhász Katalin. A monori önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat közös pályázatában öt családi házat újítanak fel a Tabán telep közelében, ahova a nehéz helyzetben élő családok költözhetnek. A szervezet és a hivatal azon dolgozik, hogy Kolompár Árpád és családja lehessen az egyik. „Hiszem azt, hogy Isten megsegít bennünket. Nagyon sokaktól kaptunk segítséget, bútorokat, ruhákat, hiszen csak az a ruhánk menekült meg, ami rajtunk volt. Egy ismerősöm, akinél dolgoztam egy felújításon, amikor megtudta, mi történt velünk, munkát ajánlott Erzsikének. Azóta az ő éttermében dolgozik. Még ruhát és cipőt is kapott tőlük, hogy munkába állhasson.” Kolompár Erzsébet azt mondja, próbálják a jót látni a szörnyűségben, a sok jó szándékú embert, meg azt, hogy egymást nem veszítették el. „Olyanoktól kaptunk segítséget, akiktől nem is gondoltuk, és sokan ismeretlenül is támogatnak minket. Ez nagyon jól esik. Néha még most is az jut eszünkbe, hogy mi lett volna, ha a gyerekek bent maradnak, vagy ha a szomszédból nem hozzák ki a gázpalackokat. Mindig is szerettünk volna elköltözni, saját udvart, minden gyereknek külön szobát, de az, hogy ekkora tragédia után tehetjük meg ezt, ez borzalmas.” A tűzvész után csak az apa járt vissza rendszeresen a házhoz, hogy 37 postagalambját gondozza. „Őket nem tudtam áthozni az új helyre, mert úgyis mindig visszamentek volna. Egy idő után már annyira fájdalmas volt látni a kiégett házat, hogy nagyon nehéz szívvel, de inkább eladtam a galambokat. Töredékét kaptam értük, mint amennyit érnek, de amikor majd lesz egy biztos helyünk, újra kezdem a galambászást.” A szülőknek a legfontosabb célja, hogy a gyerekek biztonságos és rendezett környezetből járhassanak óvodába és iskolába, ezért bíznak abban, hogy hosszú távon is a Máltai Szeretetszolgálattól kapott házban maradhatnak. Ebben a máltai szervezet és az önkormányzat is partner. „Ez mindenképpen átmeneti megoldás, de ha a hatóságnál sikerül elérnünk, hogy Árpiékat bevehessük a projektbe, ez az átmenet több évet jelent.” – pontosítja a részleteket Juhász Katalin. „Ezek a házak kifejezetten ugródeszkaként szolgálnak a projektben résztvevők számára. Minimális térítési díjat kell fizetniük, ami mellett előtakarékossági számlát nyithatnak, amellyel megalapozhatják a továbblépésüket. Ha egy családnak esetleg tartozásai vannak, nekik a Hitel-S programunk munkatársai segítenek, új lakás vásárlásakor pedig a Máltai Szeretetszolgálat lakhatási szakembereire számíthatnak, hogy a legjobb konstrukciót válasszák.”

Berki Péter és Réfi Noémi, a Máltai Szimfónia monori tanárai próbálnak a gyerekekkel a koncertre

A Máltai Szimfónia tanára, a prímás Berki Péter ötlete nyomán jótékonysági koncertet szerveznek a Máltai Szeretetszolgálattal. Berki Péter és zenekara több vendég fellépővel kiegészülve, köztük Nótár Mary is bekapcsolódik egy közös dalra, a Szeretetszolgálat Batthyány téri központjában lép fel, hogy adományokat gyűjtsön a bajba jutott család számára. A zenekar vendégei lesznek a Máltai Szimfónia monori növendékei, akik társuk megsegítéséért állnak színpadra. Ahogy a prímás fogalmaz, az ő szívéből pattant ki az ötlet, a zenekara – a Hungary Gipsy Virtuos Band – és a gyerekek pedig azonnal szívesen csatlakoztak. „Nagyon segítőkészek a növendékeink, szeretnek zenélni, és most azok a gyerekek, akik maguk is nehéz helyzetben élnek, a zenéjükkel segíthetnek a társuknak. Réfi Noémi és Nyári Károly szimfóniás kollégákkal együtt készítjük fel a gyerekeket, akikkel közösen is fogunk zenélni, ebbe kapcsolódik be Mary, aki már énekelt a szimfóniás gyerekekkel. Az én zenekarom Brahmst, Montit, komolyabb műveket fog játszani.” A jótékonysági koncert szeptember 6-án 18 órakor lesz a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri központjában.

A család számára felajánlott adományokat online az https://adomanyozz.hu/program/tuzvesz oldalon vagy banki átutalással (OTP Bank Nyrt. 11784009-20200745 közlemény: monori tűz) fogadja a Szeretetszolgálat. Juhász Katalin programvezető hangsúlyozza, az adományokat elsősorban a család lakhatására fogják fordítani. „Bízunk benne, hogy projektben való részvétel lehetősége megnyílik a Kolompár család számára. Ebben az esetben az összeget előtakarékossági számlára helyezzük, amelyet saját befizetéseikkel tovább gyarapíthatnak majd. Ha más megoldást kell találnunk, a felajánlott támogatások akkor is az új életük elkezdéséhez nyújthatnak majd komoly segítséget.”