Révai Krisztina ékszerkészítő neve sok helyen szerepelt, miután számítógép alaplapok újrahasznosításából készített különleges mandzsettagombja első díjat nyert az Innovációs és Technológiai Minisztérium Legyünk kreatívak hulladékból című ötletpályázatán.

Hat éve volt már otthon a gyerekeivel, amikor úgy érezte, valamit kezdenie kell a szabadidejével.

– Pécsett egy nagyon szép kézműves boltban egyszer csak felajánlották, hogy eladják az általam készített ékszereket. Végre a gyerekek mellett ki tudtam kapcsolódni: gőzerővel dolgozni kezdtem, felüdülést jelentett, hogy elmehettem vásárokba a termékeimet árulni. Nagyon feldobott, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok, és megveszik, amit készítek.

A vásárokon túl azonban újabb kihívások várták, amikor rehabilitációs mentorként kezdett dolgozni a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató máltai műhelyben. A működésképtelen számítógépek bontása közben elkezdett azon tűnődni, milyen jól néznek ki a számítógépek alaplapjára nyomtatott áramkörök egyes darabjai. „Csak azt sajnáltam, hogy a nyakamba mégsem akaszthatom így”. Azután addig járt az üzemvezető nyakára, míg Vonyó Péter ki nem vágott neki néhány kisebb darabot egy számítógép alaplapjából. Ezek lettek a fejében kirajzolódott ékszerek első nyersanyagai. Az áramkör darabkák hamarosan nyakba akasztva is viselhetők voltak, majd újabb, igényes, szerethető, és nagyon vagány ékszerek készültek belőlük.

Amilyen egyszerű az ötlet, olyan bonyolult és munkaigényes a kidolgozás. A kívülálló nem is gondolná, mennyire hosszú folyamat eredménye egy ilyen egyedi, áramkörös mintázatú karkötő. Az alaplapok formára és méretre vágása egyáltalán nem egyszerű feladat, és utána jön csak a munka java, ami nélkül nem ékszer az ékszer: csiszolás és a gyantás borítás. Ez utóbbi meglehetősen kényes művelet, a gyantának nem szabad túlfolynia a foglalat szélén. Utólagos csiszolásra nincs már mód, ami nem sikerült elsőre, az úgy maradt.  De ha minden részlet a helyére kerül, az alaplapból készített ékszer pont úgy fog csillogni, ahogyan kell.  

A ReKreáció ékszereknek immár négy generációja van, ahogy telt az idő az alapanyagok egyre jobb minőségűek lettek, a díjat nyert mandzsetta gombok már prémium kategóriát képviselnek. Az újrahasznosított termékek hat féle színben, sokféle formában és méretben kaphatóak, de típustól függetlenül a piros színű darabok a legnépszerűbbek.

– A vásárokon gyakran látom, hogy valaki odalép a standhoz, nézi, hogy mik ezek a mintás ékszerek. Azután eljön az a pillanat, amikor felismeri, hogy nyomtatott áramkörök darabjait látja, és akkor általában elmosolyodnak. Sokszor a férjnek esik le előbb a tantusz, és akkor gyorsan megmutatja a feleségének is, mit fedezett fel. Nagy élmény a pult túloldaláról látni, ahogy a megértik, mi az, amit látnak.

Egy ékszer alapvető rendeltetése, hogy feltűnjön, magára, illetve a viselőjére irányítsa a figyelmet, így a pályázaton díjazott alkotással együtt premier plánba került a pécsi Máltai Gondoskodás Nonprofit Kft. üzeme és a benne dolgozó megváltozott munkaképességű emberek is. A kiselejtezett, működésképtelen elektronikai eszközökből készült, díjnyertes ékszerek sajátos módon jelképezik az ő sorsukat is. Közös bennük, hogy második esélyt kaptak, és új lehetőségek nyíltak előttük.

– Nálunk mindenki azt csinálja, amire a legjobban képes – mondja Révai Krisztina. – Van egy munkatársunk, Zoltán, akinek nagyon nagy keze van, ennek köszönhetően a szögletes dolgokat gyönyörűen ki tudja csiszolni, de a pici fülbevalókat szinte meg sem bírja fogni. Mi viszont csak nagy szenvedések árán tudnánk derékszöget csiszolni, ezért nagy becsben tartjuk őt.

Az ékszergyártás egy kicsi, de annál fontosabb szelete a pécsi üzem életének. Mosolygós, kedves, nyitott szívű emberek dolgoznak itt, akik egy gyárban megszokotthoz képest picit talán lassabban végzik a dolgukat. Húsz életút zsúfolódik össze a műhelyben, mindenki más problémákkal küzd, más fizikai vagy lelki okból szorul segítségre. Történetük öt éve kapcsolódott egybe, amikor is Vonyó Péter, üzemvezető és mentor ötlete nyomán, egy pályázat segítségével elindult az üzem. Az emberek két év mentorálást követően kerülhettek ide a Megváltozott munkaképességűek a kék gazdaságban program gondozásában.

A kezdeti időszak nem volt bonyodalmaktól mentes, hiszen még javában zajlott az üzem tisztasági festése, amikor a pályázat miatt már mindenképpen el kellett kezdeni a munkát az alkalmazottakkal. Vonyó Péter azt gondolta, először is felméri milyen munkabírása van a kollégáknak.

– A bontás során a leggyakrabban elvégzendő feladat a csavarok kiszerelése, ezért azt mondtam, lássuk, kinek mennyi időbe telik öt csavart betekerni a fába. Volt egy bácsikánk, akinek huszonnégy perc kellett hozzá. A végén már a földön térdelt, szó szerint küzdött a feladattal, de nem hagyta abba. Három hónap múlva egy perc alatt betekerte az öt csavart. Ne hasonlítsuk ezt a többiek teljesítményéhez, dehát honnan indult! Ha a hétköznapi emberek egy ilyen helyzetben találják magukat, és ennyire nem megy valami, feladják, és hívnak valakit, aki ért hozzá. Ezeknek az embereknek viszont nincs más lehetőségük. Ezért fontos, hogy képesek legyenek folyamatosan fejlődni, és napról napra leküzdeni a nehézségeket.

A mentorálás részeként három-négy havonta személyes beszélgetésekre kerül sor minden dolgozóval külön-külön. Olykor feszültség adódik a munkatársak között, itt is előfordul a méricskélés, hasonlítgatás. Van, akit zavar, hogy az egyik tíz másodperc, a másik pedig egy perc alatt végzi el ugyanazt a munkát, a munkabérük mégis ugyanannyi. A mentorok dolga többek között az ilyen jellegű helyzetek, feszültségek kezelése.

– Bár vannak súrlódások, azt is látjuk, hogy a bajban az átlagnál jobban odafigyelnek egymásra az embereink. Nemrégen az egyiküknek el kellett hagynia a lakását, és átmenetileg egy olyan kolléga fogadta be magához, akivel az üzemben folyamatosan csak nézeteltéréseik vannak.

A két vezető sokszor igénybe veszi külsős szakemberek, családsegítők, pszichológusok, pszichiáterek segítségét is az itt dolgozó emberek terelgetése során.  Az itt dolgozóknak minőségileg más volt az életük, mielőtt az üzembe jöttek volna. Egyikük egész életét hajléktalan emberként élte, soha nem dolgozott. Most szociális bérlakásban lakik, saját háztartást vezet az itteni fizetéséből, és bár az első munkanapján azt gondolta, egy napig sem fogja itt kibírni, évek óta az egyik legjobb munkaerő.

Az üzem eredményei miatt komolyan felmerült, hogy néhány embert esetleg a nyílt munkaerőpiacon is elhelyezhetnének, de a két mentor végül úgy döntött, senkit nem tudnának jó szívvel újabb kihívások elé állítani. Nem az a gond, hogy nincs köztük ügyeskezű ember, de ha éppen olyan napja van, nem tudna eljutni a Széchenyi térre, mert fogalma sincs merre menjen.

– És ki tud elképzelni olyan művezetőt egy kétszáz fős gyárában, aki tolerálja, hogy valakinek huszonötször kell elmondania valamit? A mieinknek szükségük van erre a biztonságos háttérre. De a dolgozók között így is akadt, aki megpróbálta a saját útját járni, kipróbálta magát máshol, majd egy hét után visszajött a máltai üzembe.

Ami pedig a mutatós ékszereket illeti, egyelőre vásárokon, és egy-két viszonteladó bolton kívül csak a meska.hu magyar kézművesboltjában lehet megvásárolni. A ReKreáció dizájn termékek a piaci versenytársakkal szemben megfizethetőnek számítanak, ráadásul a bevételt a fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására fordítják.