A harmadik kerületben hét Máltai játszótér található, az ezekre járó, elsősorban hátrányos helyzetű gyermekek számára szerveztek napközis tábort a Szeretetszolgálat munkatársai. A bázis ezúttal a Flórián térhez közeli, a Faluháznak nevezett paneltömb melletti, Solymár utcai játszótér volt – igaz, a résztvevők az idő nagy részét más helyszíneken, például a budai hegyekben, az újpesti Tarzan Parkban vagy a városligeti állatkertben töltötték.

„Az volt a legjobb, amikor a Varázshegyen beszorultam a teknőspáncélba” – emelte ki a 23 résztvevő egyike csütörtök este, miután visszatértek az állatkertből és a napi eseményeket közösen kiértékelték. A gyerekek, ha nem is síri csendben, de végighallgatták egymást, beszélni csak annak lehetett, akinél a rögbilabda, volt. A szervezők számos ilyen játékos, élménypedagógiai módszert használtak a tábor során, hogy a gyerekekben olyan készségeket erősítsenek, mint például az együttműködés, a bizalom, a tolerancia, vagy a felelősségvállalás.

Törsök-Vámos Mónika, az egyik játszótéri nevelő és táborszervező elmondta, a hét folyamán egyre kezelhetőbbek, egyre érzékenyebbek lettek a gyerekek; társa, Konkoly Márk pedig hozzátette: cél volt a kerület különböző pontjairól érkezett fiatalok csapattá kovácsolása is. A szintén a szervezőcsapathoz tartozó Michna Virág ennek kapcsán elmondta: hallotta, ahogy egy nagyon csendes fiú egyszer csak odaszólt a társának: „Tök jó, hogy bár eddig nem is ismertük egymást, milyen jó barátok lettünk néhány nap alatt”.

A sátrazást egy hot-dog-vacsora előzte meg, de a sátrakat még sötétedés előtt állították fel a szintén ott alvó játszótéri nevelők segítségével. „Ez nem egy szokásos este lesz, amikor csak úgy lefekszem, mert nem az otthonomban, ráadásul egy sátorban fogok aludni” – fogta meg a különleges programpont lényegét Cseh Márton Sidiki. „Én erdőben már sátraztam, de tízemeletes ház mellett még nem. Ám jobb is ez: ha szükség van valamire, nem kell kilométereket menni” – mondta érdeklődésünkre a bevezetőben idézett Luca bátyja, Sváb Milán. Jászberényi Gábor azt emelte ki, hogy sikerült egy háromszemélyes sátorra ketten lecsapniuk, de ez szükséges is, mondván: „Én nagyon sokat mozgolódom éjszaka.” Mint társai túlnyomó többsége, ő sem aludt sátorban. De ez célja is volt a tábornak, hogy olyan élmények érjék a gyerekeket, amelyekre nem, vagy csak nagyon ritkán nyílik családi körben lehetőségük.

A 9-13 éves, a III. kerületben élő résztvevők kiválasztása rászorultsági alapon történt, illetve az is kiérdemelhette az ingyenes nyári tábort, aki (vagy akinek a családja) évközben sokat tett a játszótérért. „A Máltai Játszóterek különlegessége, hogy bizalmi kapcsolatot tudunk kialakítani az idejáró családokkal, a rengeteg négyszemközti beszélgetésnek köszönhetően nagyon megnyílnak, s ezáltal közelről látjuk, milyen helyzetben vannak” – mondta a kiválasztás kapcsán Folmeg Balázs, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Játszva megelőzni programjának szakmai vezetője. „A szülők nem úgy tekintenek ránk, mint aki szeretne valamit tőlük, hanem mint aki biztosítja a gyerekek szórakozási lehetőségét. Ahogyan vendégségbe megy az ember: itt vannak a játszótéri nevelők, akik a játszóterekhez tartozó játszóházakba programokat szerveznek és örömmel fogadják a betérőket.”

A csütörtök éjszakai különös sátras kaland rendben lezajlott, a tábor utolsó napjára virradó gyerekek ázás- és fázásmentes éjszakát tudhattak maguk mögött, s az Óbudai-szigeten, a családjaikkal együtt, egy közös piknikkel zárták az élménydús hetet.

 

Máltai terek

Az első máltai játszótér 1998-ban nyílt Óbudán, majd a növekvő népszerűségének köszönhetően még hat másik létesült a kerületben. A lakótelepi környezetben épített, a fedett játszóháznak köszönhetően télen-nyáron működő játszóterek közösségi teret kínálnak a panelrengetegben élő családoknak. A budapesti játszóterek ötödik éve rendeznek tábort elsősorban azoknak a gyerekeknek, akiket más nem visz nyaralni. Augusztus 10. és 14. között 23 gyermek vett részt az idei táborban.