A Szeretetszolgálat Fogyatékkal Élők budaörsi Ellátó Házában idén is különös izgalom és több hónapos előkészület előzte meg a farsangi időszakot. Ezúttal éttermet játszottak, a gondozottak átszellemülten vettek részt a szerepjátékban. Tamás, mint barista, kávét főzött társainak, Petya szakácsként hot-dogot készített.

Közös képkirakózás Dáviddal. (Fotó: Kovács Bence)

Az intézmény tíz főt lát el, akik közül a legfiatalabb 18, a legidősebb 53 éves. Többségük már lassan tíz éve állandó tagja a közösségnek. A családias hangulatú ház napsütötte tereiben kézműves alkotásokat láthatunk falakon, polcokon. Az otthon amilyen kicsi, olyan sokszínű, bármilyen sérültséggel érkezőt felvesznek. Vannak enyhébb esetek, van, aki középsúlyosan, van, aki halmozottan sérült. Az intézmény vezetője maga is részt vesz valamennyi napi feladatban. Munkáját egy gondozó és egy gyógypedagógiai asszisztens segíti.

Kata haját gondozónője teszi rendbe. (Fotó: Kovács Bence)

Isti autizmussal él, számára a piktogramos kártyák adják meg a nap keretét, biztonságát. Őt a szóbeli magyarázat eltéríti, összezavarja, a feliratok számára a legérthetőbbek. Fontos életében a sorrend, a rendszer, ezek nélkül nehezen kezelhetővé válik. Már reggel kikészítik neki az aznapi kártyákat, vannak köztük állandó és változó elemek is. Most a szabadidő kártyánál tart, 15 percig játszik a számítógépen. Az időt főzőórával méri, ha lejár, csörög, utána szobabiciklizés következik. Változás esetén ráhelyezik az ’elmarad’ kártyát, így a teljes napja viszonylag önállóan telik. Ez a kialakított rendszer az ő alapműködéséhez elengedhetetlen.

Az izmok alapos átmozgatása a napi rutin része. (Fotó: Kovács Bence)

A ház teljes gondozásra szoruló tagja, Kata különös figyelmet igényel. Kerekesszékkel közlekedik, csak egyik kezét tudja használni. Leginkább érzelmi jelenlétre van szüksége. Gyakran masszírozzák, ha elhaladnak mellette megérintik, végigsimítják a vállát. Óránként többször kap epilepsziás rohamot, ilyenkor az óvó-védő figyelem a legfontosabb, nehogy beüsse magát. Indokolt esetben gyógyszert is kap, majd lefektetik, szervezete nagyon kimerül ilyenkor. Most éppen egy szőnyegen tornáztatják, alaposan végigmozgatják izmait. Ettől Kata hamar elfárad, a fésülködéshez már nincs türelme, így fonás helyett egyszerű copfot kanyarít gondozónője.

Dávid büszkén mutatja karizmait. Naponta végez erősítő edzőgyakorlatokat. (Fotó: Kovács Bence)

A középsúlyosan és enyhén sérültek a házban a legaktívabbak. Látogatásunkkor sorban állnak, mindenki szeretné, ha vele is készülne interjú.

Tamás 52 éves, állapota egy buszbaleset miatt vált súlyosabbá. Művelt, választékosan és erősen raccsolva beszél. Nagyon büszke sakktudására. Élénken meséli, ő már egy filmben is szerepelt. Szereti az állatokat, a madártani egyesületnek is tagja. Gyakran szaval társainak és németül is beszél. Négy testvérétől gyerekkorában sok mindent tanult, mindenre emlékszik.

Tamás gyakorlott szövő. (Fotó: Kovács Bence) 

Petya 43 éves középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalember. Ma nagyon elfoglalt, épp egy világoskék csősálat horgol nagy odaadással. Ez a finom munka, gondos kézügyességet igényel. Gobelint is szokott készíteni, legutóbb mellényt horgolt unokahúgának. A Hársfa Egyesületben úszik, kosarazik, hátizsáknyi érmet gyűjtött már össze. Szívesen kertészkedik, ás, metsz és aprít fát. Imád főzni, saját szakácskönyve van, melyet a már elkészített ételeinek fotói illusztrálnak. Akkor a legboldogabb, ha boltba küldik.

Petya munkájára összpontosít. (fotó: Kovács Bence)

Az intézmény dolgozói szeretetteljes türelemmel tanítják meg a gondozottaknak a háztartás feladatait, a rendrakást, kertészkedést. Mindent párban végeznek. Ellenőrzik, alaposan mostak-e kezet, igény szerint segítenek az étkezésben is. Muszáj készenlétben állniuk, mert van, aki segítség nélkül legurul a lépcsőn vagy összeakad a lába.

A közös étkezések, a séták, a pihenők mind a napi rutin részét képezik. A délelőtt a kézműves alkotások készítésével telik. A nemezeléssel, dekupázs technikával készített, horgolt, szőtt ajándéktárgyakat nagy szeretettel adják ismerősöknek, családtagoknak. Fontos, hogy értéket teremtsenek, ne csak olyan tárgyakat, amelyek a nap végén a papírkosárba kerülnek és azzal elmondhatják eltelt a nap. Ma nincs front, így senki nem nyugtalan. A külső szemlélő annyit lát, hogy hasznos munkát végeznek, a szakember azonban tudja, agyi területeiket is stimulálják közben.

Amióta az intézmény a Farm Szövetség tagja lett, baromfiudvart is fenntart.
- Eleinte kétpercenként ment valaki tojást keresni. Ez nem csak a tyúkokat, de a napi rutint is megzavarta. Most már táblázatban vezetjük, ki aznap a felelős.’ – meséli Bíró Valéria, az otthon vezetője.

A baromfiról felváltva gondoskodnak. (Fotó: Kovács Bence)

A felelősségtudat fejlesztése mellett önismeretet is tanít az a terápiás kutya, aki rendszeres vendége az otthonnak. A gondozottak együtt sétáltatják, játékos feladatokat hajtanak végre Zennel. A kutya nagyon türelmes, a váratlan helyzetekre is fel van készülve. Isti egyszer a farkánál fogva húzta maga után, de az sem hozta zavarba. Óvodásokhoz, demens idősekhez is jár segítő foglalkozásra. Az otthon tagjai heti rendszerességgel énekelnek is közösen, a zeneterápia eszközeit használva épülésükre.

Egy korábbi gondozottra, aki azóta bentlakásos intézménybe került, ma is jó szívvel gondolnak. Az 50 év körüli hölgy összetartó családból járt ide éveken át, mindenki kedvelte. Ha zenét hallott, táncra perdült és úgy tudott örülni az adományba kapott új ruháknak, ahogy senki más. Súlyos értelmi fogyatékossága miatt csak néhány szót ismert, az egyik ez volt, szeretlek. Ezt ismételgette mindenkinek. A sérültek emlékezetében nagyon rögzül, ha valami nekik fontos, így naponta kérdezik ma is, hogy van Rita, akkor is, ha már évek óta nem látták.

A kézműves alkotások hangulata meghatározó a házban. (Fotó: Kovács Bence)

Bíró Valériával beszélgetve további részletekre is fény derül.

- Fontos a szülőkkel fenntartott bizalmi kapcsolat és együttműködés. Folyamatosan egyeztetünk a családdal az ellátottak állapotáról, a gyógyszerek beállításáról. Van egy gondozottunk Niki, 31 éves, 8 éve jár ide. Őt iszonyúan túlféltették korábban a szülei. Nem engedték velünk buszos kirándulásra, mert úgy gondolták nem tud fellépni a lépcsőn. Otthon felügyelet nélkül csak a kertbe mehetett ki. Beszéltünk a dologról és elkezdtük több önállóságra tanítani, elkísértük különféle helyekre. Fokozatosan eljutottunk odáig, hogy ma már egyedül közlekedik, sőt bevásárolni is ő jár. Legutóbb anyukája lebetegedett és Niki ápolta, a sikerektől teljesen kivirult. A fogyatékosság hátrányai mellett rengeteg előnyt is megélnek a hozzánk járók. Fontos szem előtt tartani, hogy ők nem betegek, csak kevesebb lehetőséget kaptak az élettől. Ezt a táborok, az integrált sportprogramok, az utazások és a kirándulások során nemcsak nekik, de a külvilág számára is szeretnénk megmutatni. Az érzékenyítésre nagyon figyelünk, ezért is járunk folyamatosan emberek közé. Ma már nem nézik meg őket annyira utazás közben. Legutóbb a színházban leült az egyik gondozottunk valaki mellé és elkezdett vele közvetlenül beszélgetni. Az illető megtapasztalhatta, hogy a sérült is ugyanolyan ember. Sokan köztük nagyon műveltek, okosak, az emberek nem is gondolnák. Emellett nagyon ragaszkodók. Azt mondják, napi öt ölelés kell az egészséges élethez. Én ennek a többszörösét kapom itt. Hát van még egy ilyen munkahely?!