Dr. Török József 2000 óta tagja a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének. Rendíthetetlen hitével és tudományos elkötelezettségével mélyen magáénak érezte a máltai küldetést, a hit védelmét és a szegények szolgálatát. Történészként pontosan tisztában volt az egyházat érintő csapásokkal, a hitújítások okozta sebekkel, s különösen a francia és a bolsevista forradalom következményeivel. „A francia forradalom okozta törést még ma sem heverte ki az Egyház.” – vallotta Török professzor. Elkötelezetten küzdött a liberalizmus és a materializmus, különösképpen is a kommunista egyházüldözés ellen. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének magisztrális káplánjaként, majd 2010-től tiszteletbeli konventuális káplánként a hit védelmének zászlóvivője volt.
2009-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának huszadik évfordulóján jelent meg Legeza Lászlóval közös munkájának második kiadása: a Máltaiak (20 éves a Szeretetszolgálat) című könyv, mely áttekintést ad a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi történetéről, és a Szeretetszolgálat első két évtizedéről.
Lelki és tudományos elkötelezettsége a máltai szellemiség iránt pótolhatatlan űrt hagy maga után.
Fájó szívvel, de hálás szeretettel emlékezik rá a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége is. Hitből fakadó reménységgel imádkozunk érte. Isten nyugosztalja őt!

Dr. Török József Makón született 1946. augusztus 30-án. Tanulmányait szülővárosában végezte, 1964-ben kitűnő eredménnyel érettségizett a makói József Attila Gimnáziumban. Miután politikai okokból évekig segédmunkásként dolgozott, felvételt nyert a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémiára, tanulmányait 1974-ben végezte. Itt írta doktori értekezését a pálos rend liturgiájának eredetéről és történetéről.

1975-ben szentelték a Székesfehérvári Egyházmegye papjává. 1975 és 1978 között káplánként szolgált Csepel-Belváros római katolikus plébániáján.

Történelmi tanulmányokat folytatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Mezey László vezetésével, majd a Magyar Tudományos Akadémia középkori kódextöredék-kutató munkacsoportjának lett tagja, közreműködött a töredékkatalógus első kötetének elkészítésében. 1976-ban teológiai doktorátust szerzett Budapesten. 1978-ban elnyerte a francia állam ösztöndíját, két évet tölthetett történelem-, valamint az egyháztudomány segédtudományai szakos hallgatóként a Sorbonne-on, az Institut Catholique és a Collége de France nevű intézményekben. Teológiai doktori disszertációját is franciául írta a Pray-kódex liturgikus részeiről.

A Sorbonne-on végzett felsőbb tanulmányok után 1980-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (akkori nevén a Hittudományi Akadémiának) címzetes rendkívüli tanára volt 1980-tól, nyilvános rendkívüli tanára 1983-tól, nyilvános rendes tanára 1986-tól. Egyetemi feladatai mellett a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese volt 1986–1987-ben. Az Ecclesia Szövetkezet elnöki tisztét 1993-tól látta el. 

2000-től a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének magisztrális káplánja, 2010-től a rend tiszteletbeli konventuális káplánja. 2019-ben a rend megújult központjának kápolnaigazgatója.

2017-ben nyugállományba vonult. Kisegítő lelkészként folytatta a több mint negyven éve elkezdett papi munkáját Máriaremetén, illetve Alsó-Krisztinavárosban.

Munkásságát 1991-ben címzetes préposti méltósággal, 1998-ban pápai prelátusi címmel ismerték el.

2000-ben Stephanus-díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.