Az erőszak csapdájából Isten erőterébe

Csapdában vergődünk, mert az erőszakra rosszul válaszolunk. A rosszat rosszal viszonozzuk.
Sajátos tere ennek a szabad-verseny, amit az általános igény álarca fedez; jelen van a hétköznapi terrorizmus, ami rátelepedett minden napunkra, és félelmet, és bizonytalanságot gerjeszt; új jelenségként berobbant a világunkba a „forradalmi erőszak” is, ami alig értelmezhető.

Van-e kiút ebből a helyzetből? Felismerjük-e az új lehetőséget, amit az isteni erőtér kínál?
A „programfelelős” Jézus Krisztus, aki minden rossz élét, erejét azzal veszi el, hogy a rosszat jóval viszonozza. Jézus töri meg először és egyedül az erőszak hatalmát, amikor irgalmasságot hirdet, és áldozati bárányként magára veszi a világ bűneit.

Az ember szereti abszolutizálni igazságait és erkölcsi normáit: A bűnös bűnhődjön, a jótevő kapjon jutalmat!

„Isten meghív bennünket, hogy emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé embertársi kapcsolatainkban. Kövessük Őt, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A szeretetnek ezt a rendkívüli formáját ajánlja nekünk, mint a mindent újjáteremtő erőt. Az Istenre hivatkozó éber szeretet nem csodálkozik, hanem előnyt ad, megbocsájt.

Kapcsolatunkat Istennel és egymással a Nagyböjti Szent Idő és a Húsvét a kereszt titkába utalja. Éspedig a titkot Isten és ember között a kereszt függőleges ága mutatja. Az ember fölnyúl a boldogsága felé, Isten pedig lehajol hozzá, és találkoznak és összeölelkeznek, amit igazol, hogy csurom vér a fa.
Szemmel látható zavaraink az emberi kapcsolatainkban vannak, s ezt a kereszt vízszintes ága mutatja. Embertől emberig is keresztút visz.
Úgy látszik, hogy keresztjeinket nem az ácsolat fogja össze, hanem a rajtuk meghozott áldozat, amelyen múlik a kereszt egyensúlya, életünk egyensúlya, a világ egyensúlya.

Be kell látnunk, Isten üzenete alig „fér bele” szűk keblekbe. Keresztény közösségi hivatásunkat nem lehet lelki „magángazdálkodássá” lealkudni.
Nagyon is jól tudjuk, hogy a szeretet inkább jelent küzdelmet, mint érzelmeket. A szeretet életösztön, nem mondhatunk le róla, ahogy önmagunkról sem, s a világról sem.

Jézus Húsvétja megtörte az erőszak erejét és hatalmát, és lehetővé tette az isteni erőtérben a Lélek szerinti életet, amelynek gyümölcsei: szeretet, béke, öröm.
„Jézus törekvése – Michael J. Sullivan szerint –, hogy minden embert saját bensőjébe vezessen vissza, ahol elhatározásai születnek.”

2019 Húsvétján kívánom, hogy a feltámadásban született új életünket Isten erőterében éljük.


P. Kozma Imre OH
apostoli protonotárius
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
alapító elnöke