Ambrózia nővér, polgári nevén Balázs Irma 1926. július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezve Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét évesen öltött szerzetesi ruhát, huszonkét évesen pedig már örökfogadalmat tett. Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben a szerzetesrendeket az állam feloszlatta. Ambrózia nővér ápolónőként dolgozott, az újpesti rendelőintézetben munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, s 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta. A rendszerváltoztatás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri épületét, amelyben idősotthon működött. Az idős, beteg nővérekből álló rend magyarországi tartományfőnöke Ambrózia nővér lett, aki Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte az intézmény által betöltött feladat ellátásához. 
Ambrózia nővért kilencvenedik születésnapján írásban köszöntötte Erdő Péter bíboros, Orbán Viktor miniszterelnök, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki. A nővér 2017. december 26-án, a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri épületében hunyt el.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen, szervezeten belül végzett, kiemelkedő munka elismerésére alapította a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend volt tartományfőnökéről elnevezett Ambrózia-díjat. A kitüntetést a Szeretetszolgálat a Szociális munka napjához kapcsolódóan adja át olyan munkatársaknak és önkénteseknek, akik áldozatkész munkájukkal az egész máltai közösség számára példaképek lehetnek.

Az Ambrózia-díj plakettjén egy szerzetesnővér sziluettje látható, amint letérdelve az elesett emberekhez magához öleli a rászorulókat. A kitüntetés grafikáját Póth Rebeka tervezőgrafikus készítette.

2018. november 20-án a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöksége tizenhárom munkatársnak és önkéntesnek adományozott Ambrózia-díjat. Az alábbiakban a díjátadó ünnepségen elhangzott laudációkból idézünk.

Dr. Léhi Mária a Debreceni Csoport tagja 1991 óta, két évtizede aktív résztvevője a máltai munkának. 1992-ben megalapították az orvosi rendelést a Máltai Házban, a csoport többi orvos tagjával önkéntes alapon gyógyították a rászoruló betegeket. Egy ideig a Menekülttábor orvosi rendelését is ő látta el a kollégáival együtt. 1994. szeptember 1-vel befogadta az OEP a Máltai Szakrendelőt, amelyet 2013. június 30-ig Léhi Mária doktornő vezetett mint belgyógyász főorvos. Hetente háromszor rendelt, soha sem hiányzott. Nagyon szerették a betegek, mindenkit meghallgatott, a lehetőségekhez mérten segítség nélkül senki sem maradt. Addig telefonált, illetve kereste személyesen is a klinikán dolgozó kollégáit, amíg nem sikerült megnyugtatóan rendezni a beteg sorsát. 85 évesen a szakrendelés megszűnését követően is minden szerdán gyógyszerekkel, tanácsadással segíti a hozzá forduló beteg embereket.

Dr. Sík Mária 2000 óta a Pécsi Csoport tagja, szolgálatát a délszláv háború alatt kezdte a máltai szervezetnél. Több kórházban dolgozott egy időben, Harkányban osztályvezető főorvos volt, miközben egyre több feladatot vállalt a pécsi Máltai Központban önkéntesként. A Pécsi Csoport korábbi vezetőjének 2014-ben bekövetkezett haláláig aktív tagja volt a Pécsi Járóbeteg Szakrendelőben működtetett több mint 14 féle szakellátásban dolgozó önkéntes orvos csoportnak. Majd 2014-től a Pécsi Csoport vezető-helyettese és a pécsi járóbeteg szakrendelés szakmai irányítója. Végtelennek tűnő energia, a szegények iránti elkötelezett szolgálat, alázat és keresztény elhivatottság jellemzi.

Halászné Józsa Gabriella tizenhárom éve végzi alázattal az idős emberek gondozását. Az óbudai idősellátás egyik legfontosabb láncszeme, nem csak a Szeretetszolgálat, hanem Óbuda számára is. Gabi képes volt önmagát és csapatat úgy felkészíteni, hogy ne munkaként, hanem hivatáskent tekintsenek feladataikra. Ennek köszönhetően kollégái nem csak munkahelyként, hanem közösségként tekintenek a Máltai Szeretetszolgálatra. A kezdetektől aktív résztvevője az önkéntes programoknak és a lelkiség munkacsoportnak is. 2013 óta egyesületi tag.

Hanyeczné Fülöp Szilvia 2000-ben ápolóként kezdett dolgozni a Máltai Szeretetszolgálatnál a siófoki idősek otthonában. Következetes, precíz, elhivatott munkatársa volt az intézménynek, melynek 2008-tól az intézményvezetője. Aktív közreműködője a Szeretetszolgálat Siófokon létrehozott fogyatékkal élők nappali ellátásának és a támogató szolgálatnak, nagy szerepe volt a fejlesztő nevelés-oktatás bevezetésében. 2013-tól a siófoki önkéntes csoport tagja. Intézményvezetői munkájának eredményeként ma magas színvonalú idősellátás működik Siófokon, a fogyatékos nappali intézményünkben pedig élő közösség alakult, kiváló dolgozói gárda segítségével. A minőségi ellátás biztosítása számára az egyetlen, kompromisszumokat nem ismerő lehetőség a szociális intézmények irányításában.

Horváthné Németh Renáta 1998 óta dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonában terápiás munkatársként. Munkavégzését tekintve lelkiismeretes, áldozatkész, türelmes és rendkívül empatikus az ellátást igénybe vevőkkel, és családtagjaikkal egyaránt. Munkatársai iránt is mindig figyelmes és segítőkész. Munkája során nem tesz különbséget a gondozói és a terápiás munkakör feladatai között, ha szükség van rá a gondozói teendőket is szívesen és alázatosan elvégzi. Lelkes, felelősségteljes és fáradhatatlan. Képzőművészeti vonalon kiemelkedő tehetséggel bír, gyönyörűen fest, rajzol és mindent megtesz, hogy tudásából e téren is a lehető legtöbbet átadja a rábízottaknak.

Irányiné Kurucz Zsuzsanna 1998 óta dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Hajléktalanok Otthonában segítőként. Munkáját teljes odaadással végzi a legnehezebb körülmények között is, minden esetben az idős hajléktalanok érdekeit szem előtt tartva. Igazi motorja és lelke a háznak, aki sokat tesz azért is, hogy az idős emberek mindennapjai derűsen és jókedvűen teljenek. Idén az intézmény új épületbe költözött, ami sok nehézséggel járt. Zsuzsa szervezőkészsége és teherbírása nélkülözhetetlen volt a költözés lebonyolításában. A lakók számára nagy segítséget jelentett Zsuzsa pozitív hozzáállása a változással járó bizonytalanságok enyhítésében.

Kaló Edit 2005 óta a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. A Miskolcon működő integrált hajléktalanellátó intézmény intézményvezető helyettese, valamint az ennek részeként működő támogató szolgálat vezetője. Edit személyisége nagyban megkönnyíti az együttműködést mind a munkatársakkal, mind pedig az ellátott emberekkel. Az intézményben gondozott emberek felé végzett szolgálatában a magas szakmai színvonal mellett alternatív módszereket és megoldásokat is meghonosít. Ennek része a hajléktalan személyekkel megvalósított agyagozás is. A foglakozás eredményeként különféle kerámia alkotások születtek meg, melyek az ország legtávolabbi pontjára is eljutottak már ajándékként. Máltai pályafutását önkéntesként kezdte, de munkatársként is nyitott a munkakörén kívüli önkéntes feladatok ellátására.

Kiss Györgyné 1994 óta tagja a Jánoshalmai Csoportnak. Csoportmegújító szerepe, tenni akarása, példaértékű családi élete, a helyi közösségben vállalt szerepe nagyon erősíti a Szeretetszolgálatot. Fiatal újonnan belépő önkéntesekkel, munkatársakkal példaértékűen foglalkozik, tanítja, neveli őket a keresztény értékrendre. Elkötelezett híve az egészen fiatalok megszólításának és bevonásának, melynek Dél-alföldi régiós mintaprogramja a „Máltai Ovis” és „Mini Szanitéc” csoportok.

Nagy Zsuzsanna 2001 óta tagja a máltai csapatnak, azóta a miskolci Avas lakótelepen működő máltai mátszótér-játszóház intézményvezetője. Mind a munkatársak koordinálásában, mind pedig a gyerekekkel és családokkal való kapcsolatfelvételben példamutató tevékenységet végez. Kötelező feladatai mellett minden egyéb felmerülő tevékenységbe igyekszik önkéntesen bekapcsolódni. A lakótelepen élő családokkal végzett szociális munkájával és a gyerekeknek nyújtott szabadidős tevékenységek szervezésével hozzájárult, hogy az Avas lakótelep az elmúlt években élhetőbb hellyé vált.

Nagy Lévay Judit 2012 óta, a Fogadó megalakulása óta dolgozik az esztergomi máltai szervezetnél mint segítő. Részt vett és aktívan segítette a szolgáltatás, a szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátásának elindítását és arculatának kialakítását. Személyisége, az elesettekhez és a szenvedélybetegséggel küzdő emberekhez való hozzáállása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szolgáltatás, a segítségnyújtás jó hírnévnek örvend a városban, és egyre többen veszik igénybe. Kedves, megértő segítővel találkoznak azok, akik betérnek az intézménybe, emellett magas színvonalú szakmai tudással is rendelkezik, amit folyamatosan fejleszt is annak érdekében, hogy a hozzá fordulóknak minél több és jobb segítséget tudjon nyújtani.

Navratyl Istvánné Ottília 25 éve aktív önkéntese a Máltai Szeretetszolgálatnak. Egyszerű emberként, segítő cselekedeteivel, melyekből mindig kitűnt a tisztaság és önzetlenség, az elmúlt negyed évszázadban meghatározó személyisége és egyénisége lett a régiónak. Gyermekeit, családtagjait bevonta az önkéntes tevékenységbe, többen közülük a Szeretetszolgálat munkatársai vagy önkéntes segítői lettek. Ő az az ember, akire mindig, minden helyzetben lehet számítani, lehet, hogy róla kellene mintázni az igazi „önkéntest”.

Frankó Attila az orosházi játszótér kialakításától kezdve elkötelezetten, aktívan és kreatívan vezeti az intézményt. Az orosházi fiatalok körében nagy eredményeket ért el, mely elsősorban hitelességének és lendületességének köszönhető. Erős kapcsolati hálót épített ki az egyházzal, ifjúsági csoportjaival. Külön kiemelendő, hogy megújította és újból létrehozta az orosházi önkéntes csoportot, melyben fiatalok és idősebbek harmonikusan dolgoznak együtt.

Szaller Péter utcai szociális munkásként dolgozott, majd rövid külföldi munkájából jött vissza, hogy elindítsa és vezesse az akkor az önkormányzattól átvett veszprémi komplex hajléktalan ellátó intézményt. Az intézmény átvétele során jelentkező nem kis nehézségeket jelentő problémákat, bírósági tárgyalásokat gondosan és körültekintően, emberien kezelte és koordinálta. Az azóta megnőtt feladatokban, köztük a Házgyári úti ingatlan átvételekor is számítani lehetett tudására, emberségére számítani. Munkássága, intézményvezetői megbízatása alatt a hajléktalan ellátás Veszprémben újabb formákkal és férőhelyekkel is bővült. A szakmai ellátás színvonalának emeléséért, több sikeres beruházási és szakmai fejlesztési pályázatot írt és koordinált – mind uniós, mind hazai forrásokat felhasználva. A fentebb említettek alapján ő lett a veszprémi „máltai jelenlét” koordinátora.