Ambrózia nővér 1926 július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezett, s Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét éves volt, amikor szerzetesi ruhát öltött, huszonkettő, amikor örökfogadalmat tett. Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben az akkori hatalom a szerzetesrendeket feloszlatta, az ingatlanaikat államosították, a nővéreknek pedig el kellett hagyni házaikat.

Ambrózia nővér előbb az István kórházban, majd az újpesti rendelőintézetben kapott munkát, az utóbbi helyen munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, s 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta.

A rendszerváltoztatás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri intézményét, amelyben idősotthon működött. Paskai László bíboros úr Ambrózia nővért nevezte ki magyarországi tartományfőnöknek. Miután a Rend tagsága akkor már idős, beteg nővérekből állt, Ambrózia nővér Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte a bentlakásos idősotthon fenntartásához.

Ambrózia nővér élete utolsó éveiben kerekesszékben ülve látogatta a Szent Ferenc Sebei templom reggeli miséit, nyugdíjából pedig egy alkalmazottat fizetett, hogy a templombelsőt takarítsa. Kilencvenedik születésnapján, 2016-ban írásban köszöntötte őt Erdő Péter bíboros úr, Orbán Viktor miniszterelnök úr, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia nővér és a Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Rend szellemi örököseként megőrzi és óvja azt a hittel és szeretettel teli szemléletet, ahogyan a betegek ápolását, a szegények gondozását megtanulhatta tőle, tőlük.