A 2017. Húsvétján Magyarországra hozott Hajléktalan Jézus szobor evangéliumi tanítást megjelenítő üzenetéből kiindulva tette fel előadásának alapkérdését Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, „Mi közünk Hozzád?”. Vagyis milyen a viszonya a jóléti társadalomnak a nyomorban élő emberekhez, illetve akarjuk-e felismerni a legkisebbekben Jézust. A szociálpolitikus az előadását a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület nemrég elhunyt alapítójának, Dr. Rohály Gábornak ajánlotta.

Vecsei Miklós Rohály Gábornak ajánlotta előadását

„Nem csak súlyában, de jelentésében is nehéz a Hajléktalan Jézus szobra. Azt üzeni, amit az Evangélium mond, ismerjük fel Jézust a legkiszolgáltatottabb emberekben. El akartuk helyezni ezt a szobrot Budapesten, de nem találtunk olyan kerületet, mely szívesen látta volna, ezért elkezdtük utaztatni az országban. Sok városban megfordult, a gyerekek nagyon értik és szeretik, több püspök mondott szép gondolatokat mellette, a polgármesterek körbe állták. Mindezek ellenére mégsem tud minket hozzászoktatni az igazi képhez.” – kezdte előadását az alelnök.

A konferencián felszólalt Dr. Erdő Péter bíroros és több teremtésvédelemmel foglalkozó szervezet képviselője

Vecsei Miklós felidézte, hogy a templomból kilépve már nem azzal a koldussal találkozunk, akivel Lázár történetét hallva szívesen azonosulnánk. „Ott ül a lépcsőn egy koszos, büdös, ittas ember, a kutyája sem olyan kedves, mint a Lázáré, hanem agresszív. Jó esetben messziről odalökünk neki egy százast. De amikor találkozol egy ilyen emberrel, egyetlen dolgot kérdezz meg halkan magadtól: Te vagy az Uram?” A Szeretetszolgálat alelnöke hangsúlyozta, nem kell haragudni önmagunkra, ha viccesnek érezzük ezt a kérdést, mert nagyon nehéz és mégis alapkérdés. „Ha ezt a kérdést nem tudod feltenni, ne is adj neki százast, és semmi mást sem. Mert nem arról van szó, hogy tudod, hogy Ő az, hanem hogy akard tudni! Ne vidd haza, ne akard egyből megmenteni, de a nevét tudd meg, és ha legközelebb találkoztok, akkor szólítsd a nevén. Lehet, hogy többet nem tudsz neki adni, de újra lesz neve.”

A Hajléktalan Jézus szobra Vácott

A nagyvárosokban élő hajléktalan emberekkel kapcsolatban a szociális szakember azt mondta, az a látható hajléktalanság, melyet a jólétben élők nem nagyon szeretnek látni, mert kicsit zavarba ejtő, de létrejött az ellátórendszer, „lehet vele kezdeni valamit”. Ezzel szemben azokra a leszakadó, lecsúszott településekre irányította a figyelmet, országszerte mintegy háromszáz településre, ahol a nyomorba született gyerekeknek alig van esélyük arra, hogy felnőttként munkavállalókká váljanak. „2050-ben nagyon nagy baj lesz, ha minden úgy megy, mint eddig. Ha minden igaz, akkor körülbelül 8 és félmillióan leszünk, és 20%-kal kevesebben lesznek, akik dolgozni tudnának. Szándékosan mondom, hogy tudnának, hiszen azok a gyerekek, akik ezeken a településeken most születnek, ha minden így marad, nem fognak tudni dolgozni. Nem azért, mert nem akarnak, vagy mert gonoszak, hanem mert egy ilyen környezetből nem lehet elindulni. Ezen a háromszáz településen több gyerek él és születik, mint a négy legnagyobb városunkban. És ezek a gyerekek nem fognak tudni dolgozni, ha nem történik valami. Az első lépést már régen meg kellett volna tenni.”

Berácsozott iskolaablak Tiszabőn 2016-ban

A szegénység dimenzióiról szólva az alelnök tisztázta a különbséget a szegénység, a mélyszegénység és nyomor között. „Azon is érdemes lenne elgondolkodnunk keresztényként, hogy miért engedtük át a szegénység szavunkat a szociológiának. Hiszen a szegénységet Jézus követendő életformának tartja. A szegénység leírható hiányokkal. Nincs pénz új cipőre, nincs pénz nyaralásra, de vannak célok, értékek és közösség. Nem szeretem azt a szót, hogy mélyszegénység, mert amit így hívunk, ott nem csak a hiányok lesznek még nagyobbak, hanem az már egy másik létállapot: a nyomor. A nyomorban a hiány olyan mértékűre nő, hogy megszűnnek a célok, megszűnik a közösség és megszűnik a holnap. Ezt mi itt a jólétben el sem tudjuk képzelni, hogy milyen. Amikor csak a most van, csak a mai éjszakát kell átvészelni. Ilyenkor ég el a gumiabroncs, a ruha és a parketta, mert a mínusz húsz fokos éjszakát a gyerekekkel túl kell élni.”

Vecsei: "Erre a padlóra nem lehet letenni a gyereket, és tudjuk, mekkora hátrányt szenved, aki nem kúszik és mászik kisgyermek korában" 

Fényképekkel illusztrálva mutatta be Vecsei Miklós, hogy földpadlós házban, bútorozatlan szobában, több testvérrel közös ágyban fekve, fürdőszobát nem ismerve nőnek fel a gyerekek ezekben a falvakban. „Ilyen körülmények közül nem lehet elindulni iskolába. Mindenki ült már büdös ember mellett a villamoson és elült onnan. Ezek a gyerekek pusztán azért vannak kirekesztve az első pillanattól, mert büdösek. A legjelentősebb oka az iskolai szegregációnak, hogy ők nem vonzóak. Emellett ezek a gyerekek úgy mennek iskolába az első napon, hogy tudják, hogy kudarcosak, a magyar oktatási rendszer ugyanis a budai középosztály gyerekeire van kitalálva. Az itteni gyerekek a kompetencia felmérés legalsó szintjét sem érik el. Az életük a sikertelenség.” A felvetett problémákra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat válaszait is bemutatta a szervezet alelnöke. A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Jelenlét program elemeiből kiemelte azokat a sikerterápiás módszereket, melyeket a legtöbb helyen jó eredményekkel alkalmaznak. Szólt a máltai foci programról, melynek legtehetségesebb résztvevői a Máltai SE igazolt játékosaiként a futsal NBI-ben játszanak, és nyáron 5. helyezést értek el Varsóban a Gyermekotthonok Világbajnokságán. Továbbá beszélt arról, hogy a máltai iskolákban több osztályban is például a befőzést gyakorolva tanulnak biológiát, fizikát és kémiát a gyerekek. Emellett bemutatta a Máltai Szimfónia Programot, amelynek tanulóiból több mint százfős szimfonikus zenekar alakult, amely fellépett már többek között a Budapesti Sportarénában, illetve a gyerekek együtt zenéltek Szalóki Ágival.   

A tiszabői iskola udvara 2016-ban

A nagyvárosok szélén kialakult nyomortelepeken és a leszakadó falvakban készült fényképekkel kapcsolatban Vecsei Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy minden házban található szentkép. „Jézusból csak egy van, de Máriából általában kettő. Az ott élő anyuka minden reggel letérdel a „Máriák” elé és imádkozik. Amikor feláll, akkor olyan boldogság van az arcán, hogy amikor látom, az jut eszembe, ez az ember többet kap Máriától, mint az egész szociálpolitikától, a Máltai Szeretetszolgálattól és az egyházaktól összevéve.” 

Kozma Imre atya áldásával indult el a Máltai SE U17-es válogatottja a Világbajnokságra

A Bálna rendezvényközpontban tartott előadása zárszavaként a bibliai Jónás történetét felidézve a Szeretetszolgálat alelnöke kiemelte, tisztázni kell magunkban, van-e bátorságunk visszatérni az alapkérdéshez, és akarjuk-e felismerni Jézust a szegényben, a nyomorultban, a drogosban. „Senki ne ijedjen meg, hogyha nem megy. Én itt a cet gyomrában nem tudok mást kívánni magunknak, csak azt, hogy ne stratégiákat alkossunk, meg terveket, hanem ez legyen egy nagyon komoly szándék. Kíséreljük meg, hogy amikor partra dob minket a konferencia után a cet, akkor mindenki induljon el a maga Ninivéje felé.” 

A 72 Tanítvány Mozgalom konferenciáján elhangzott további előadásokról a magyarkurir.hu riportjában olvashatnak.