A szakmai egyeztetés nyilvános kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyet Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke nyitott meg, ismertetve a Szeretetszolgálatnak a menekültválságban végzett munkáját. Kiemelte, hogy több mint hatszáz önkéntes segíti a Szeretetszolgálat tranzitzónákban és Szerbiában végzett tevékenységét. Elmondta: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – egyedüliként a hazai segélyszervezetek közül – államközi szerződést kötött Szerbiával, amelynek értelmében szabadon bemehetnek a szerb menekülttáborokba, ahol gyermekfoglalkozásokat tartanak és szociális ellátást nyújtanak az ott tartózkodó embereknek. Győri-Dani Lajos kifejtette: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tervei között szerepel egy egészségügyi program elindítása a szíriai Aleppoban, amihez a magyarországi egyházak és nagy karitatív szervezetek segítségére és összefogására is számítanak. A Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke a programmal kapcsolatban elmondta, hogy egy melkita rend kezdeményezéséhez szeretnének kapcsolódni, és egy Aleppo keleti részén lévő kis kórházat szeretnének felkarolni. „Dolgunk van a világban, amihez együttműködést szeretnénk kérni a magyarországi szervezetektől, egyházaktól.” – mondta Győri-Dani Lajos. 

Az alelnök bevezető gondolatai után Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője felhívta a figyelmet a június 20-i menekültek világnapjára, amely a találkozó apropójául szolgált. Mint elmondta, olyan szervezeteket, egyházi és világi képviselőket hívtak meg a tanácskozásra, akik és amelyek az elmúlt három évben aktív szerepet vállaltak a menekültek megsegítésében, megteremtve ezzel a párbeszéd és a tapasztalatcsere lehetőségét. Bevezetőjében Kozma Imre atyának, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítójának egy 2015-ös mondatát idézte fel, miszerint: „nem álláspontunk, hanem küldetésünk van”, emlékeztetve a délelőtti zárt ülés közös tapasztalatára, amelyen a kerekasztal-beszélgetésben részt vevő valamennyi szervezet képviselője egyetértett a fent idézett mondattal. A délelőtti beszélgetést idézve összefoglalta, hogy három jelentős területre osztható a segítségnyújtás: az úton lévő emberek megsegítése, a menekült státuszt kapott emberek integrációjának támogatása és az otthon maradt emberek helybeni segítése. Mindhárom esetben felmerül a kérdés, mellyel a moderátor Zagyva Richárdhoz, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyetteséhez fordult: kit tekinthetünk rászorulónak.

Zagyva Richárd elmondta, hogy a menekültkérdés kapcsán is nehezen meghatározható, hogy kit lehet rászorulónak tekinteni, és szükségszerű a tevékenységeket elkülöníteni egymástól. Így „külön kell választani a határ menti krízishelyzetek esetét, külön kell választani az integrációs programot, és külön kell választani a menekültstátuszt kapott családok esetét is” – fogalmazott a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese. Elmondta, hogy a karitász kiemelten foglalkozik a menekültstátuszt kapott családokkal, lakhatási és egyéb problémáikon igyekszik segíteni. Az ő esetükben lehetőség van környezettanulmány készítésére és az alapos tájékozódásra is.

Győri-Dani Lajos a kérdés kapcsán utalt az útonlévők megsegítésére. „Aki soha nem hozott olyan döntést, hogy el akar indulni, de valamiért rákényszerült, azt mi rászorulónak tekintjük. Ők legtöbbször a gyermekek és a nők” – mondta az ügyvezető alelnök.  „Van néhány olyan helyzet, amiben nem kérdezzük meg, hogy rászorul-e a másik: a szomjasnak inni, az éhezőnek enni adunk, és a sebesültet bekötözzük.” Ez az első lépés, magyarázta, amelyet a második követ, a már státuszt kapott menekültek támogatása, akiknél komoly szakmai szempontok alapján kell meghatározni azt, hogy ki milyen segítségre szorul.

Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programvezetője Szent Ágostont idézte, aki a felebarát meghatározásával kapcsolatban a hozzánk legközelebb állóra gondolt, tehát egyfajta fizikai közelségre hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor felvetette a kérdést, hogy felebarátaink közé soroljuk-e azokat is, akik esetleg nem ugyanolyan vallási meggyőződéssel rendelkeznek, mint mi.

A kérdésre Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója felelt, kiemelve, hogy a rászorultságnak sokféle formája van, amelyek közül egyet hangsúlyozott, az integrációt, az emberi közösséghez való tartozás igényét. Itt felidézte azon muszlim barátait, akik tőle kérték a keresztség szentségét.

A beszélgetés moderátora az itt maradó menekültcsaládok integrációja kapcsán azt kérdezte, a jelenlévő szervezetek mit tudnak tenni az ő érdekükben. A kérdésre az Evangélikus Diakónia képviseletében Mészáros Attila elmondta, többféle integrációs programot valósítanak meg, példaként egy nyíregyházi közösségről számolt be, amely két menekültcsaládot fogadott  be, biztosítva számukra a lakóhelyet. Mészáros Attila hangsúlyozta, hogy a befogadó közösség szerepe elengedhetetlen a sikeres integrációban, hiszen amíg nincs befogadó készség a többségi társadalom részéről – fogalmazott –, addig a bevándorlók beilleszkedése lehetetlen. A kis közösségek szerepéről elmondta: szerepük lehet abban is, hogy a menekültek megfelelő munkához jussanak, melynek révén hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, így nem eltartott helyzetbe kényszerülnek, ami számos további probléma gyökere lehet. A saját jövedelem elengedhetetlen az önállóság megteremtéséhez – fejtette ki Mészáros Attila. Az Evangélikus Diakónia Integrációs Szolgálat referense beszámolt a Menedék Egyesület működéséről, amely a családok számára biztosít otthont, és segít a munkahelyszerzésben, valamint megemlítette az önkéntes hálózatot is, amelynek segítségével lehetőségük nyílik a nyelvoktatásra.

Az integráció kapcsán felvetődött a nyelvoktatás kérdése is. A Jezsuita Menekültszolgálatot képviselő Sajgó Szabolcs beszámolt a JMSZ programjairól, amelyeket önkéntesekkel és pedagógusokkal valósítanak meg. Ezek között megemlítette a teljesen kötetlen, játékos együttléteket, amelyek célja, hogy az önkéntesek kapcsolatot alakítsanak ki a fóti gyermektábor lakóival. A budapesti oktatásról Kővári Emese számolt be, ezeken felnőtt menekültek vesznek részt, a munkakeresés, munkavégzés és a családi élet mellett, így nehéz összeegyeztetni a tanulást a társadalomban való helytállással. Kővári Emese kitért a magyar oktatási rendszerbe való beilleszkedés nehézségeire is, mint mondta, ennek feltétele a magyar mint idegen nyelv oktatása. Így központi kérdésként merült fel a menekültgyerekek közösségbe való beilleszkedése: az, hogy hogyan fogadják őket az osztályban, az iskola tágabb közösségében; hogyan viszonyulnak hozzájuk a pedagógusok és a szülők. Kővári Emese megemlítette a Befogadás útján című érzékenyítő füzetet is, amely a gyerekekkel való foglalkozásokon használható, illetve azt az e-learning anyagot, amely középiskolások számára mutatja be a szíriai válságot. Kővári Emese azt is hangsúlyozta, hogy az önkéntesek bevonása mellett elengedhetetlen az iskolák támogatása, hogy fogadni tudják a gyerekeket.

Végezetül Romhányi Tamás arra kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy röviden ismertessék a 2017-ben folyamatban lévő vagy megvalósítás előtt álló programjaikat. Elsőként Szél Alice, a Magyar Vöröskereszt nemzetközi kapcsolatokért és menekültügyért felelős munkatársa elmondta: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) támogatásával folytatják a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal intézményeiben folytatott segítségnyújtást, amelybe beletartozik a pszichoszociális ellátás, az elsősegély-nyújtás, közösségi és egészségügyi programok szervezése, valamint a szabadidős tevékenységek megvalósítása. A továbbiakban feladatkörük az integráció elősegítésével bővül, amelynek egyik pillére egy kávézó létrehozása, amely a kölcsönös be- és elfogadást szeretné szolgálni – osztotta meg a jelenlévőkkel.

Jáky László, a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia képviseletében azt hangsúlyozta, hogy „van potenciál a magyar közösségekben, hogy segítsék a már státuszt kapott menekülteket”, ugyanakkor felhívta a figyelmet a szakmai segítségnyújtás szükségességére is.

Mészáros Attila az evangélikusok képviseletében azt fogalmazta meg, hogy a jövőben szeretnének valós képet tárni az evangélikus közösségek elé a menekültekről, és egyre több fiatalt megszólítani, hogy bekapcsolódjanak az általuk végzett munkába, oldva a társadalomban meggyökeresedett félelmet.

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal képviseletében Miklós Katalin kiemelte, hogy a tranzitzónákban a Hivatal az elhelyezési és ellátási körülményeket teljes körűen biztosítja. A Karitatív Tanács tagjaival, valamint további civil és egyházi szervezetekkel folyamatosan együttműködnek, annak érdekében, hogy az állami feladatokon túl kiegészítő segítségnyújtás keretében további tevékenységeket, például gyermekfoglalkozásokat, tolmácsokat és interkulturális közvetítőket biztosítsanak a tranzitzónákban és a befogadó intézményekben. A már elismert menekült és oltalmazott jogállással rendelkező személyek magyar társdalomba való integrációja kapcsán kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy a szorosabb együttműködés érdekében tájékoztassák a Hivatalt az általuk végzett programokról.

Horváth Sándor a Baptista Szeretetszolgálat részéről hangsúlyozta, hogy a Baptista Integrációs Központban folytatódik a befogadott menekültek segítése, a tranzitzónákban az Emmi segítségével a döntésre várók életét szeretnék megkönnyíteni, valamint Irakban orvosi segítségnyújtást terveznek.

Szőke Péter, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetője elmondta: „Közösségünk sajátos hivatása szerint szeretnénk továbbra is a menekültek barátai lenni, találkozásokat szervezni, és megalapítani a Béke népei elnevezésű mozgalmat.” Szőke Péter kifejtette: a közös eszmény a béke; a menekültek nagy része lehetetlen helyzetekből, háborús övezetekből érkezik, így ők a „béke próféciájának hordozói”.

Sajgó Szabolcs megosztotta: a Jezsuita Menekültszolgálat egy libanoni iskola újjáépítésében és újra szervezésében nyújt segítséget, valamint a káld Katolikus Egyház oktatási programjában is részt tudnak majd venni.

Zagyva Richárd kitért a heti rendszerességgel megvalósuló fóti integrációs programra, a menekültstátuszt kapott családok további lakhatási ügyeinek segítésére, az egyéni ügyek intézésére, amilyen például a diplomával rendelkezők iratainak honosítási eljárása, illetve a közel-keleti egészségügyi program erősítését emelte ki.

Győri-Dani Lajos a 2017-ben megvalósítandó projektekről beszámolva elmondta, hogy tovább folytatják a tranzitzónákban végzett tevékenységeiket, és szeretnék az egyszerű egészségügyi ellátás körét szélesíteni szűrővizsgálatokkal: tüdőszűrést, kismamák gondozását és lehetőség szerint fogászati szűrést is szerveznek. A nemzetközi máltai segélyszervezetekkel együttműködve Libanonban bekapcsolódnak a menekült emberek egészségügyi ellátásába, és törekszenek Szíriában az aleppói egészségügyi program elindítására.