Az ígérettételt a csoport lelkivezetője, Németh László atya vezette. Az esti dicséret középpontjában a mindent átfogó isteni szeretet állt. A vecsernye olvasmánya Szent Pál Szeretethimnusza volt, melyről László atya így elmélkedett: „Ez a himnusz nem a szerelmesek nyelvén szól, hanem a szív hangján. Arról az emberi igényről beszél, amely nélkül nem tudunk élni. A szeretet ott illatozik és bontja ki színcsodáit a virágok világában, megmutatkozik a fenevad kölykeit mentő gyöngédségben, és ott él minden emberi szív mélyén – anyában és apában egyaránt.”

Az atya részletesen kitért az ígérettétel mondataira is: „Isten színe előtt ígérem…” – Hol van Isten színe? Az ígérettevők szívében. „Őszintén törekszem a krisztusi életre.” – Krisztus nem ismeri a fegyvert. „Elöljáróimmal és társaimmal egységben.” – Vannak mások is, akik nem pusztítani akarnak, hanem szolgálatra szegődnek, hogy segítsék a rászorulókat.

Szalai Ferenc, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-Dunántúli Régiójának régióvezetője örömmel köszöntötte az új tagokat, idézve Kozma Imre atya szavait: „Amikor mások gondjával találkozunk, és magunkról megfeledkezünk, elsősorban mi magunk válunk gazdagabbá.” Hozzátette: „Nagy öröm, hogy ma olyan testvérek tettek ígéretet, akik már eddig is a máltai értékek szerint éltek és cselekedtek a mindennapokban: - segítő kéz: ad, ápol, felemel, támaszt nyújt, átölel; - mosolygó arc: bíztat, szeretetet áraszt, lelket melenget; - derűs lélek: nem sajnál, együtt érez, segít, reményt ad, békét sugároz; - fürkésző szem: észrevesz, a lelkedig lát, együtt érez, könnyet ejt.”

Lelki útravalóul Kalkuttai Teréz Anya szavait kapták a jelenlevők: „Tudom, hogy amit teszünk, csepp a tengerben, de nekem ezt a cseppet bele kell cseppentenem.” (Malcolm Muggeridge: Valami nagyon szépen Istenért című könyvéből)

„Add meg, Urunk, hogy munkatársainkat és önkénteseinket eltöltse az embertársaink iránti szolgáló szeretet lelkülete.”