Nintendo, biliárd, csocsó. Nem hagyományos játszótéri elemek, egyes máltai játszótereken mégis megtalálhatóak. A kamaszcsalogató játékok ugyanakkor csupán a jéghegy csúcsát jelentik: ezek a játszóterek ugyanis minden korosztály számára tartogatnak jó lehetőségeket: programokat, figyelmet, segítséget és közösséget. Játszótéri nevelőkkel, munkatársakkal, érintettekkel és szülőkkel beszélgetve mutatjuk be a Máltai Játszóterek programot.

Játék és segítség

Az óbudai lakótelepek közé összesen hét ilyen játszótér ékelődik be: a Gyűrű utcai, a Zemplén Győző utcai, a Kerék utcai, a Huszti úti, a Lajos utcai, a Silvanus és a Solymár utcai. Ezek mindegyikét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tartja fenn, az önkormányzattól kapott támogatásból és saját forrásokból. A Huszti úti és a Silvanus utcai intézményt a Szeretetszolgálat 2023 óta az Egyboglya Alapítvánnyal közösen működteti. Itt a programokat az Egyboglya Alapítvány szervezi, az általános fenntartás, karbantartás pedig a Szeretetszolgálat feladata. De más városokban is találhatóak hasonló játszóterek, például Tatabányán, Orosházán, Miskolcon, Szegeden vagy éppen Debrecenben.

„1998. júniusában nyílt meg az első, Gyűrű utcai játszóterünk, majd két-három év alatt felépült a többi is. Holland minta alapján jöttek létre, ami azt jelenti, hogy a hagyományos játszótéri funkción felül szociális szempontok is megjelennek a működés során, van játszótéri személyzet, illetve egy központi épület is a téren, ez a játszóház” – magyarázza Nagy László, a Játszótér Program vezetője.

„A Lajos utcát kivéve, ahol a játszóház önkéntes központtá alakult, de a játszótér ugyanúgy várja a gyerekeket, minden helyszínen két fő dolgozik. Ők látják el a felügyeletet, programokat szerveznek, bizalommal fordulhatnak hozzájuk gyerekek és felnőttek is. A két fő azért is praktikus, mert ha az egyikük segítő beszélgetést folytat a szülővel, a másik közben a kisgyerekkel tud foglalkozni. A működésünk intézményesített formában zajlik: alternatív napközbeni ellátást nyújtunk, ami egy gyermekjólléti ellátás. A gyámügy például előírhatja, hogy a napközi után a gyermek valamennyi időt egy ilyen intézményben köteles eltölteni – igaz, erre nálunk ritkán van példa” – teszi hozzá.

„A kezdetek kezdetén külső forrásból jöttek létre az első játszótereink. Emellett az óbudai önkormányzattal is régre nyúlik vissza az együttműködésünk, tőlük kapjuk a finanszírozásunk egyik részét. A másik részét pedig mi magunk fedezzük. Bár intézményesített formában működünk, állami normatívát nem kapunk” – magyarázza Bognár László, a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának szakterületi vezetője. Elmondása szerint a megalakulásuk óta folyamatosan nőtt a játszótéri feladatok száma és az önkormányzati támogatás összege is, de az elmúlt évek kihívásai – covid-világjárvány, energiaárak növekedése, infláció – miatti drágulással egyre nehezebben tudnak lépést tartani.

A játszótereinken szociális munka és animátori munka, valamint közösségépítés is zajlik. Emellett mi felelünk a játékpark fenntartásáért és cseréjéért. Ez utóbbi komoly tétel, mert egy-egy játék akár 10-20 millió forintba is kerülhet. Ennek a fedezete nem része a rendes éves keretnek, erről mindig külön megbeszélést folytatunk az önkormányzattal” – teszi hozzá Bognár László.

A játszóterek kapnak felajánlásokat cégektől és magánszemélyektől is, de sok szülő a már nem használt, de jó állapotú otthoni játékokat is közkinccsé teszi. Emellett jellemzőek a különböző célok mentén szerveződő online adománygyűjtések is. A Solymár utcában például nemrég gyűlt össze a magaságyás projekthez szükséges összeg, így az adományba kapott palánták végre méltó helyre kerülhetnek. Az adomanyozz.hu felületén megvalósított gyűjtésnek köszönhetően gazdagodhatott csocsó- és biliárdasztallal a Gyűrű utcai játszótér, a Zemplén utcában pedig jelenleg éppen legóra gyűjtenek.

Együtt a szülőkkel 

A koronavírus-járvány és a pénzügyi nehézségek következményeként átalakult a játszóterek nyitvatartási ideje: a korábban a hét minden napján nyitvatartó játszóterek most hétfőtől péntekig, reggel tíztől délután hatig, nyári időben, július-augusztusban pedig kilenctől hétig tartanak nyitva. Ebben az időben a játszótér kapui nyitva vannak, ezzel is jelezve: itt mindenkit szívesen látnak.

A legtöbb játszótér hétvégén is kinyit, köszönhetően a környékbeli szülők felelősségvállalásának, akik nyitják-zárják a kapukat – igaz, ekkor csak a külső játékok használhatóak, a játszóház zárva tart.  

„Egy ilyen játszótér akkor működik igazán jól, ha van egy stabil közösség mögötte, aki a magáénak érzi és hajlandó tenni is érte. Az anyagi lehetőségeinkbe ugyanis nem fér bele, hogy egy teljes körű, mindenre kiterjedő, ingyenes szolgáltatást nyújtsunk az itt lakóknak” – emeli ki Bognár László.

„Alapvető szabályaink vannak, ami egy közösségi tér működéséhez tartozik. Ilyen, hogy vigyázunk egymásra. Mindenki figyel a saját és más gyerekére is. Ha elromlik valami, szólnak nekünk” – sorolja Balizs Gyopár, a Zemplén utcai játszótér munkatársa. Elmondása szerint a szülők más feladatokba is bevonódnak, illetve programfelajánlásokkal színesítik a játszótér életét:  

„Soha nem kellett takarítós vagy dekorálós napot szerveznünk, pedig minden ünnepet megünneplünk. Egy anyuka dobozszámra szokta hozni a halloweeni dekor kellékeket, ilyenkor a játszóház műpókhálóban és egyéb díszekben pompázik. De a kézműves programokhoz is sokszor kapunk alapanyagokat” – teszi hozzá. Balizs Gyopárnak ez utóbbi az egyik kedvenc tevékenysége: szívesen horgol, sző és fon a gyerekekkel közösen.

Elmondása szerint az is megesett náluk, hogy egy anyuka szülés után ment volna vissza az iskolába tanítani és előtte újra fel akarta frissíteni a gyakorlati tudását, így a játszóházban tartott ingyenes német órákat az érdeklődő fiataloknak. Ugyanitt volt már művészetterápia óvodásoknak, vagy a Solymár utcában jógaóra felnőtteknek.

„Nálunk, a Gyűrű utcai játszótéren hasonló felajánlások alapján valósult meg arcfestés, fotókurzus vagy közös zsíroskenyerezés is. Ez utóbbihoz két anyuka összefogása kellett, akik együtt hozták össze a játszótéri pikniket, amire aztán mindenkit szívesen láttak” – meséli Waigand Flóra, a Gyűrű utcai játszótér egyik nevelője.

„A covid utáni újranyitás óta közösségeket építünk, ami nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is fontos. Ha egy új szülő bukkan fel a játszótéren, van kihez fordulnia. Oda tudjuk irányítani olyanokhoz, akik már rendelkeznek a környéken helyismerettel, tudják támogatni, tudnak neki tanácsokat adni” – mondja Nagy László.

Evészavarról is beszélgetnek a tányérhintán

„Ezeken a játszótereken a kamaszok vannak fókuszban. Elsősorban – de nem kizárólag – velük foglalkozunk. Annak idején az első máltai játszótér is azért nyílt meg, hogy az utcán lézengő “kulcsos gyerekeknek” legyen egy hely, ahol értelmesen el tudják foglalni magukat. Azóta nagyot változott a világ: most már inkább a gyerekek képernyőfüggősége jelenti a problémát. Olyan helyet kínálunk nekik, ahol biztonságban vannak és értelmesen el tudják tölteni a szabadidejüket” – ezt már Konkoly Márktól tudjuk meg, aki a Solymár utcai játszótéren dolgozik immár nyolcadik éve, nevelőként.  

Sok mindennel foglalkozik: kamasz klubot vezet, korrepetálja azokat a fiatalokat, akik ezt igénylik, de ha úgy adódik, besötétít a játszóházban és diafilmet vetít a kisebbeknek, akik döbbenten nézik, hogy nem mozdul meg a kép. De például, ha valaki nintendózni szeretne, annak is hozzá kell fordulnia – ez esetben figyel arra is, hogy a gyerekek ne töltsenek túl sok időt a virtuális világban. Emellett szervez játszótéri és külsős programokat is, kirándulásokat, múzeumlátogatást vagy éppen mozit. De talán mind közül a legfontosabb: bizalommal fordulhatnak hozzá kicsik és nagyok is, mindig kapható egy segítő beszélgetésre, akár kamaszokkal, akár felnőttekkel.

„Rendszeresen előfordul, hogy kisgyerekes anyukák nem értik, hogy mit csinálunk, csak azt látják, hogy fekszünk a tányérhintán a gyerekkel és lengedezünk. De az alatt a két óra alatt olyan beszélgetések zajlanak le kettőnk között, ami az iskolai bántalmazással, öngyilkos gondolatokkal, evészavarral vagy a gyereket foglalkoztató egyéb problémákkal kapcsolatosak. Egy ilyen helyzetben a gyereknek van lehetősége egy felnőtt, bizalmi személlyel megbeszélni a problémáit” – teszi hozzá.   

Kolléganőjével, aki ma épp szabadnapos, rengeteget korrepetálnak is. Mindegy, hogy általános vagy középiskolás szinten, amire éppen szükség és kapacitás van, azzal foglalkoznak. Konkoly Márk segített már matekban, amikor valakinek nem ment az osztás, de rendszeresen előfordul, hogy magyarral és történelemmel kapcsolatban is fejleszti a hozzá forduló gyerekek szövegértési képességeit. Akadt olyan diák is, akit korrepetáltak és végül OKTV-n döntős lett magyarból.   

„A mai napig jönnek vissza olyan fiatalok, akik a covid alatt jelentek meg a játszótéren. Kívülről nézve jól szituált gyerekek, akik beszorultak egy feszültségekkel teli lakásba. Egyikőjük mondta: >>olyan ez, mintha otthon lennék, csak itt jól érzem magam<<. Végül is kialakult belőlük egy csapat, mi pedig végigkísértük őket a középiskolán. Mindegyiküknek nagyon kemény a családi háttere, nem feltétlenül érzik magukat jól otthon. Itt, a játszótéren találtak egy olyan közeget, ami segített nekik bepótolni a covid alatt elmaradt szocializációt. Csapatban megnyerték a Tolkien Levelező Versenyt is, most pedig már mindegyikük egyetemre jár” – érzékelteti Konkoly Márk, mit is jelenthet egy ilyen játszótér a környéken lakó fiataloknak.

Waigand Flóra szintén tart kamaszklubot a Gyűrű utcai játszótéren, heti rendszerességgel, a játszótér hivatalos zárórája után. Ilyenkor filmeznek, társasjátékoznak, vagy csak egyszerűen a maguk kedvére és tempójában játszhatnak a kültéri részen, nem kell figyelniük a kisebbekre. „Általában azok a programok sikerülnek a legjobban, amikor a gyerekekkel közösen találjuk ki, mit csináljunk. A fiatalok fantáziáját erősen mozgatta, hogy mi lehet a játszóház padlásán, ezért kitaláltam nekik egy nyomozós játékot, aminek a végén fel lehetett menni a padlásra is” – meséli.

Esély a helyi közösségeknek is

A máltai játszóterek nem csupán az oda járó szülők és gyerekek közötti kapcsolatokat igyekeznek erősíteni, de céljuk, hogy teret adjanak a különböző helyi közösségeknek is.

A Zemplén utcai játszótéren például félévente tart gyűlést egy, az egyedülálló nevelőszülőket tömörítő alapítvány. A játszóház nagytermében tartott program közben Balizs Gyopárék vigyáznak a gyerekekre a játszótéren. De a Solymár utcában volt már olyan külsős, művészeti témájú gyerektábor, melynek keretében a táborozók használhatták a játszóház épületét. Cserébe a szervező a játszótéri gyerekek számára is tartott kézműves foglalkozást.

A helyi közösségek bevonásával kapcsolatban az Egyboglya Alapítványnak is van tapasztalata, akikkel 2023 óta a Szeretetszolgálat közösen működteti a Silvanus és Huszti úti játszótereket. A helyi beágyazottságú szervezet elsősorban a családoknak kíván segíteni a hétköznapokban: kis létszámú bölcsődét tartanak fenn és nyári gyermektáborokat szerveznek. Amikor értesültek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felhívásáról, miszerint helyi beágyazottságú partnert keresnek a két említett játszótér működtetésére, „adta magát” a lehetőség.  

„Játszótereinken van kézműveskedés, drámajáték, ifjúsági klub, de tartunk baba-mama klubot vagy éppen bridzsklubot is, az idősebbeknek” – sorolja Erdeiné Csepregi Erzsébet, az Egyboglya Alapítvány elnöke. A helyi, civil kezdeményezéseknek is lehetőséget kínálnak. „A nyitvatartási idő után, esténként olyan kisközösségek gyűlhetnek össze nálunk, mint például a lakótelepi kórus, akik máshol nehezen találnának helyet maguknak. De említhetném a Silvanus Ökoklub kezdeményezést is, mely egy rendszeres, fenntarthatósági témákkal foglalkozó klub. Önkéntes alapon, ingyenesen működik, lényege a tudásmegosztás: fermentálásról, házi tésztakészítésről és egyéb praktikákról tanulhatnak itt egymástól a résztvevők” – teszi hozzá, majd aláhúzza: „Egy közösség építése, fejlesztése hosszútávú feladat, mi ehhez szeretnénk a rendelkezésünkre álló eszközökkel hozzájárulni.”

A máltai játszóterek jövőjére vonatkozóan Bognár László osztott meg részleteket. „Szeretnénk tovább erősíteni a közösségi tér funkciót, még jobban bevonva a helyi kisközösségeket, szervezeteket. Vannak újítások is, például nemrég kezdtük el a szülinapozást, melynek keretében a környékbeli gyerekek a játszóházban ünnepelhetik meg a szülinapjukat. Cserébe örömmel vesszük, ha a családok támogatják a játszótér egy-egy célzott adománygyűjtését. De van már a budapesti játszótereknek új, egységes logója is. Távlati tervünk, hogy vállalati partnerek bevonásával minden játszótéren meg tudjunk valósítani egy-egy klímavédelmi koncepciót, mely edukációs és figyelemfelhívó célt is szolgálna. Így komplexen átalakított, többfunkciós terek jönnének létre” – mondta el a szakterületi vezető.

„Olyan ez az egész, mint egy nagy család”

Megkérdeztünk pár szülőit is, ők milyennek találják a máltai játszóteret.

„Mi tizenkét éve járunk ide, a Solymár utcába a gyerekekkel, elsősorban praktikus okokból: közel az ovi” – mondja egy négygyerekes anyuka. „De az is mindenképpen nagy pozitívum, hogy van mosdó, illetve az itt dolgozók a szívükön viselik a teret és a programokat. Olyan ez az egész, mint egy nagy család. Márkéknak mindig van pár jó szavuk, észreveszik azt is, ha az ember nincs jó hangulatban” – teszi hozzá.

„Nagyon szeretjük ezt a játszóteret! Ez egy nagyon színes hely. Mindig van valami program, például kézműveskedés, de jó a közösség is, jó beszélgetések tudnak kialakulni. Márkékkal és a többi szülővel mindenről lehet beszélgetni. Heti két-három alkalommal szoktunk ide járni, útba esik a bölcsiből hazafelé menet” – emeli ki egy másik anyuka.  

Megkérdeztük Konkoly Márkot is, van-e olyan története vagy személyes élménye a már említetteken felül, ami nagyon megérintette.

„Minden nap van ilyen, nehéz egyet kiemelni. Inkább a kolléganőmtől idéznék, aki már húsz éve van itt. Az egyes villamoson rendszeresen a nyakába borulnak elsőre ismeretlennek tűnő emberek azzal a felkiáltással, hogy >>Zsuzska!<<. Mert megismeri Zsuzskát a játszótérről, ahol ő annak idején játszott. Sok szülő van, aki gyerekként ide járt és most ide hozza a gyerekét is. De vannak, akik egykori játszóteres gyerekekből lettek a Szeretetszolgálat munkatársai”. 

A Zemplén utcai játszótéri közösség összetartásáról Balizs Gyopár is megosztott egy történetet. „A pandémia idején lakott a környéken egy fiú, aki egyszerre vesztette el mindkét szülőjét, a nagymamája és a nővére vigyáztak rá. Amikor erről értesültek a játszótéri családok, összefogtak: minden nap gyűjtöttek neki élelmet és adományt, amit aztán fel is vittek neki. Ez nem a mi érdemünk, hanem a szülőké és a családoké, de számomra felejthetetlen marad” – foglalja össze.