Örömteli társaság érkezett, három fiatal gondozott, akik nem először jártak itt. Nánai Norbi visszahúzódó alkat, mesélik róla, hogy először nehezen szánta rá magát, de most már bátran felül a nyeregbe és egy kis bizonytalanság után szemmel láthatóan egyre vidámabb, egyre komfortosabban érzi magát a magasban. Gondozója, Sajti Tünde úgy látja, hogy azóta a társaival való kapcsolatban is nagyobb az önbizalma.

Rácz Gyulus magabiztosabban üli meg a lovat, miután türelmesen kivárta a sorát máltai dolgozó édesanyja, Ráczné Moskovicz Julianna mellett, aki a siketvakok nyelvén, érintéssel beszélget vele. Nagy örömet okoz neki a lovaglás, látszik a testhelyzetén, hogy gyakorlott.
Zita eddig csendes szemlélő volt, szereti simogatni, etetgetni az állatokat, most először pedig ki is próbálta: kacagva ült fel a pónira, mintha mindig is ezt csinálta volna, és rögtön jelezte, hogy indulhatnak. Szegediné Szabó Zsuzsanna ugyanis nagyon figyel a terápiában részt vevők minden mozdulatára, egy lépést sem tesz addig, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy készek rá. Nyugodt lélegzésre buzdítja őket, együtt keresik meg a kényelmes testtartást. „Nem megyünk sehová, amíg nem kapunk repülési engedélyt” – mondja megnyugtatóan.

 

 

Főként szabadidős lovaglással foglalkozik, a lovasterápia tanfolyamot a viselkedési és tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek miatt végezte el. Szívesen vállalta a Máltai nappali ellátó fiataljait, hiszen nemcsak a képesítése van meg hozzá, hanem – és szerinte ez a legfontosabb – itt van Mogyoró, aki tökéletesen alkalmas a feladatra. Barátságos, nyugodt az egész foglalkozás alatt, némi makacssága csak akkor nyilvánul meg, amikor a jól végzettt munka után a jutalomfalatként hozott répát kéri lábdobbantásokkal, és nem érkeznek elég gyorsan, vagy földre hullanak a darabkák.

Terapeutájuk nagyon örül, mennyire látványos fejlődést lát a fiatalokon. A lovasterápia bizonyítottan javítja a mozgáskoordinációt, erősíti az önbizalmat, a kommunikációs készségek fejlődését, hozzájárul a testi-lelki egyensúly megteremtéséhez – mindez már néhány alkalom után látszik is a fiatalokon. Közösségi élmény is, összeköti őket: drukkolnak egymásnak, kölcsönösen biztatják egymást, hogy ne féljenek.

A tanyán sétálgatni is nagy élmény, vannak bárányok, kenguruk, a kis vödörben előre elkészített répadarabkákkal meg lehet etetni a csíkos kis mókusokat, a törpekecskéket, az alpakkákat, a pónikat. Kicsit bizonytalan volt a program, mert esőt ígért a meteorológia, de szerencsére csodálatos sütött reggel a nap és a lekes csapat elindulhatott a várva várt foglalkozásra. Úgy látszik, így volt fentről is eltervezve, mert amint a végén autóba szálltak, nagy cseppekben esni kezdett.

Az Adományozz.hu rendszerén keresztül folyamatosan zajlik a gyűjtés, a fiatalok addig tudják folytatni a terápiát, amíg kitart az adomány. Nyár végéig mindenképpen szeretnék folytatni.