„Egy nyelvet beszélünk” – Szociális szakmai podcastot indít a Máltai Szeretetszolgálat

A Máltai Hangadó első adásának vendége Horváthné Gyánó Bernadett, a dombóvári Gondviselés Háza Arany Sziget és Platán Idősek Otthona intézményvezetője, aki közel 30 éve dolgozik a szociális szférában. A beszélgetéseket Berta János kommunikációs szakember vezeti, aki az alábbi blogbejegyzésben ismerteti az első adás tartalmát, amely a cikk végén megtekinthető.

Történet a jelenlétről: hogyan és milyen szakmai elvek mentén alakultak Dombóváron a szociális ellátások?

A dombóvári szociális háló története messzire nyúlik vissza. Az idősek otthona már 1971-ben megalakult a városban – akkor egykori szülőotthon átalakításával. A szociális ellátórendszer kiszélesítése azonban a rendszerváltás előtti években kezdődött, amikor az országban más helyszínekhez hasonlóan megjelentek a családsegítő szolgálatok elődje, és elindult egyfajta szemléleti nyitás.

Dombóváron Dr. Balipap Ferenc és Ruzsits Éva voltak azok a meghatározó személyek, akik 1988-ban létrehozták - egy pályázati lehetőséggel élve - a „szomszéd ház szolgálatot”. Ez a mai családsegítő szolgálatok elődje, és már akkoriban olyan közösségi, „settlement” jellegű szociális munkát végeztek, amely a jelenlétre és a valódi szükségletek felismerésére épült.

A dombóvári szakemberek többek között olyan országosan elismert szociológusoktól és pszichológusoktól tanulhattak, mint Ferge Zsuzsa, Hegyesi Gábor, Csepeli György, Vekerdy Tamás vagy Ranschburg Jenő. A fiatal szakemberek – köztük a mai intézményvezető is – testközelből tapasztalhatták meg a segítő szakma legfontosabb üzenetét: alázattal és odafordulással, szakmai elhivatottsággal fordulni a rászorulók felé.

A dombóvári ellátórendszer: szükségletre épülő, lépcsőzetes modell

A városban az ezredfordulóra egy olyan széles és jól strukturált szociális ellátórendszer jött létre, amely az több szempontból is figyelemre méltó. Az idősellátás például többlépcsős, egymásra épülő szolgáltatásokból állt:

• Szociális étkeztetés – azoknak, akik már nem tudnak főzni maguknak.
   
• Jelzőrendszeres segítségnyújtás – a mai gondosórák elődjeként egy vészjelző eszköz állt rendelkezésre az idősek számára, akik gond esetén a helyi diszpécseri szolgálat segítségével azonnali segítséget kaptak.
   
• Házi segítségnyújtás – komplex szolgáltatás azoknak, akiknek a mindennapi életben van szükségük segítségre: bevásárlás, gyógyszerkiváltás, fürdetés, napi gondozás.
   
• Idősek klubja – nappali ellátás, ahol a biztonság és a szakmai ellátás mellett a társaság a legfontosabb emberi tényező.
   
• Időskorúak gondozóháza – átmeneti ellátás, amelyet azok tudták igénybe venni, akik a mindennapok során meg tudták oldalni a családtagjaikról való gondoskodást, de egy-egy időszakra (betegség vagy nyaralás idejére) ideiglenes elhelyezést biztosíthattak hozzátartozójuknak.
   
• Idősek otthona – önmaguk ellátására nem, vagy csak segítséggel képes, 4 órát meghaladó gondozási szükséglettel rendelkező idősek számára teljes körű ellátást biztosít.

Ez a rendszer nemcsak sokféle igényt tud kielégíteni, hanem az idős ember életútjához illeszkedően biztosítja a segítséget – ahogy a szükségletek változnak, úgy léphet egy újabb szintre az ellátás is.

Együttműködés, nem verseny

A dombóvári rendszer alapja az intézmények közötti együttműködés. Horváthné Gyánó Bernadett hangsúlyozta: már az 1990-es években is közösen térképezték fel az igényeket a helyi önkormányzattal – például Dr. Góczán Veronikával, a szociális osztály akkori vezetőjével. Az önkormányzat nyitottsága és a szakemberek elkötelezettsége és az egymással való partneri együttműködés, kommunikáció lehetővé tette, hogy a szolgáltatások mindig valóban az egyéni szükségletekre válaszoljanak.

Egy munkaerőpiaci pályázat címe is tükrözte a célt: „egy nyelvet beszéljenek” a szakemberek – azaz ne párhuzamos rendszerek működjenek, hanem egymás munkáját kiegészítő szolgáltatások, így segítve azt, hogy az ellátottaknak azt lehessen nyújtani, amire valóban szükségük van.

Segíteni, de jól – szakmai szempontok, rendszerszemlélet, méltóság

Az adás egyik legfontosabb gondolata, hogy a szociális segítés nemcsak jó szándék, hanem szakmai tudás kérdése is. A rászorulóknak „sem többet, sem kevesebbet” nem szabad adni, mint amire valóban szükségük van – mondja az intézményvezető. Mert ha többet adunk, akkor elveszíthetik azokat a képességeiket, amik még megvannak nekik, ha kevesebbet, akkor pedig hiányt fognak szenvedni.

Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha az idős emberhez rendszerszemlélettel, holisztikus szemlélettel közelítünk, az embert mint testi, szellemi, lelki egységében, családi, szociokulturális környezetében élőnek igyekszünk megismerni. Az idős emberrel, rászorulóval együtt meg kell ismerni a családját, az életútját, körülményeit is. A cél: egészben látni az embert, és nemcsak a felmerülő nehézségekre reagálni, hanem megelőzni a problémákat, komplex módon támogatni őket.

Amivel egy intézmény hozzájárulhat egy város életéhez – érzékenyítés, nyitottság, példamutatás

Számos helyi kezdeményezés szolgálja azt, hogy a városlakók közvetlenül is megismerjék az intézmény működését. A helyi programok célja, hogy az idősek otthonának falain kívül és belül is lebontsák az előítéleteket, közelebb hozzák egymáshoz a generációkat – finoman, szívből jövően, és minden résztvevőt gazdagítva.

Szépségnap – egy portré, ami hidat épített generációk között

Az egyik évben nőnapkor járvány volt az intézményben, így annak megtartását el kellett halasztani. Ekkor született meg a szépségnap ötlete, mely a vírus lecsengését követően májusig tartó több napos programot jelentett. Olyan ajándék született, mely nem csak örömet, de méltóságot és a fiatal kor életérzését is visszaadta a hölgy lakók számára. Az intézmény dolgozói ezért olyan ajándékot kerestek az otthon hölgy lakói számára, amely nemcsak örömet, hanem méltóságot is ad. Így született meg a szépségnap ötlete, amely végül több napig is tartott.

A városban a szintén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fenntartásában működő szakképző intézmény kozmetikus és fodrász tanulói érkeztek az otthonba, akik kisminkelték és frizurát készítettek az idős hölgyeknek. A programhoz portréfotós is csatlakozott, aki ünnepi képeket készített a megújult hölgyekről. Az elkészült fényképeket végül anyák napi meglepetésként kapták meg a gyermekeik – így vált az ajándék személyessé, bensőségessé, és valóban felejthetetlenné.

A program egyik legszebb tanulsága a fiatal diákok reakcióiban rejlett: az eleinte bizonytalan, sőt zavarban lévő tinédzserek, akik tartottak az ismeretlen világtól és az időskor testi valóságától, néhány óra leforgása alatt nyitottá, oldottá, együttműködővé váltak. Szelfik, nevetések, beszélgetések születtek – és ami talán a legfontosabb: emberi kapcsolódás.

Óvodások, iskolások, virágültetés és meglepetések

Az otthon rendszeresen fogad óvodásokat és általános iskolásokat is, akik különféle programokkal színesítik a lakók mindennapjait: virágot ültetnek, verset mondanak, kézműveskednek, vagy csak egyszerűen jelen vannak. Ezek az alkalmak fontosak a gyerekek számára is: első kézből tapasztalhatják meg, hogy az idősotthon nem sötét és szomorú hely, hanem világos terek, mosolygó arcok, virágok és történetek otthona is lehet.

Az ilyen találkozásokhoz elengedhetetlen a pedagógusok és szülők érzékeny hozzáállása, hiszen ők segítenek megértetni a fiatalokkal az idős emberek értékét, és lebontani a tabukat az öregedés körül.

A Nagycsaládosok Egyesületével való együttműködés

Az intézmény élő kapcsolatot ápol a helyi Nagycsaládosok Egyesületével, akik évente több alkalommal is meglepetéseket hoznak az időseknek. Húsvétkor például meglocsolják a hölgyeket, Mikuláskor pedig beöltözve, énekkel és ajándékkal érkeznek. Ezek az apró gesztusok nagy hatással vannak: örömet hoznak, és megmutatják az időseknek, hogy ők is fontos, megbecsült részei a közösségnek.

Fordított adventi naptár – amikor az idősek adnak

A társadalmi kapcsolódás egyik különösen szép példája volt a fordított adventi naptár kezdeményezés. Az intézmény lakói és dolgozói naponta tettek be apró ajándékokat – szaloncukrot, plüssfigurát, kedves tárgyakat – egy nagy ajándékcsomagba, amelyet végül a Nagycsaládosok Egyesületének adtak át. A cél az volt, hogy ne csak kapni tudjanak az idősek, hanem ők is adhassanak – ezáltal is értékesnek, hasznosnak, adni képes embernek érezve önmagukat.

Állatmenhellyel való kapcsolat – szeretet négylábú közvetítéssel

Az otthon az egyik helyi állatmenhellyel is együttműködik: a kutyusokat időről időre elhozzák látogatóba, aminek nemcsak terápiás hatása van, de érzelmi töltete is. A lakók örömmel simogatják, etetik az állatokat, közben történeteket mesélnek róluk – és gyakran az állatok is nyitottabbá válnak az emberek felé.

Ráadásul egy kutya éppen az otthonban tett látogatása után talált gazdára, miután valaki meglátta a róla készült képeket az intézmény facebook oldalán.

A cél nem a látványos akció, hanem a mély, őszinte kapcsolódás. Nem „kivezényelt” osztályokkal, nem kampányszerű látogatásokkal, hanem apró, szívből jövő találkozásokkal közelítenek egymáshoz korosztályok, családok, közösségek. Ahogy Horváthné Gyánó Bernadett fogalmazott: „Nagyon-nagyon finoman, semmiképp nem erőltetve. Mert minden akkor működik, ha belső indíttatásból jön.”

Ezek a programok nemcsak színesítik az intézmény életét, hanem valódi hídépítések: kapcsolatok, amelyekben minden fél – fiatal, idős, szülő, pedagógus, önkéntes – közelebb kerülhet egymáshoz és önmagához is.