A beszélgetést Solymári Dániel, a Máltai Tanulmányok főszerkesztője és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatok vezetője moderálta, beszélgetőtársai pedig Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és N. Rózsa Erzsébet, Közel-Kelet szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára voltak.

„A Közel-Kelet itthon elsősorban Törökországgal kezdődik, ám egy másik perspektívából nézve déli irányban helyezkedik el, Kínából szemlélve pedig akár Nyugat-Ázsiának is nevezhetnénk” – mutat rá N. Rózsa Erzsébet, mennyiféleképpen közelíthetünk a területhez. Általánosságban három erőközpontot érdemes kiemelni: Izraelt, Törökországot és Iránt. Melléjük emelkedik fel mostanság a Perzsa-öböl menti régió, elsősorban annak gazdag, arab országai. A Közel-Kelet világpolitikai jelentőségét az olajkitermelés és a kereskedelmi útvonalak adják, melyek Magyarországon is hatással vannak a mindennapjainkra, akár a benzin árán, akár a logisztikai folyamatokon keresztül. 

Manapság megkerülhetetlen a Hamász-Izrael konfliktus, mellyel kapcsolatban N. Rózsa Erzsébet kiemelte: a Hamász terrortámadása után a teljes világ közvéleménye Izrael mellett állt, ám az nagyjából két napig tartott. Ekkor indult meg az ellentámadás a Gázai övezet ellen, mely során kórházak és civil létesítmények is izraeli célpontokká váltak. „Nagyjából itt vesztette el Izrael a médiaháborút” – tette hozzá a Közel-Kelet szakértő, aki szerint beszédes, hogy az eredetileg foglyul ejtett kétszáznegyven izraeli túszból mindössze kilencet tudott kiszabadítani az izraeli hadsereg, a többiek szabadulása pedig a politikai vezetés számára jelenleg nem prioritás. 

N. Rózsa szerint Magyarország számára elsődleges cél, hogy nyugvópontra jussanak a konfliktusok a térségben, mert így kevesebb helyi lakos kényszerülne elhagyni a lakhelyét. Példaként a szíriai háború lezárását hozta fel, mely után nagy számú menekült tért vissza az országba a szomszédos Libanonból, bízva a helyi viszonyok rendeződésében. Hozzátette, hogy Magyarország számára egyébként komoly humántőke erőforrás is a Közel-Kelet: sokan választják hazánkat egyetemi tanulmányok vagy munkavégzés céljából. 

„Napjaink nemzetközi politikáját újra a nagyhatalmi versengés kezdi meghatározni – ennek egyik legfontosabb színtere pedig Afrika, melyet nem nagyon lehet széttagolni, mert egy politikai és gazdasági egységet alkot. Mindenki érdeklődik Afrika iránt, mely többek között azzal is összefügg, hogy a földrészen nagy számban megtalálhatóak a zöld átálláshoz nélkülözhetetlen nemesfémek” – véli Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, aki szerint a 21. században egyfajta összekötő szerepe lehet a kontinensnek Kelet és Nyugat között. Az elmúlt időszakban megfigyelhető egyfajta átrendeződés Afrikában: ugyan még mindig Európa a legfőbb partner, de felzárkózóban van Kína és Oroszország is. Bár utóbbi két szereplővel kapcsolatban Marsai Viktor elmondta: egyre több jel utal a kínai terjeszkedés korlátosságára a régióban, Oroszország pedig alapvetően a nyersanyagkitermelésen és a fegyveres csoportokon keresztül van jelen a térségben, mellyel végső soron az anarchiát növeli. 

Afrikán belül is kitüntetett szerepe van a Száhel-övezetnek, mely a Szahara alatti területek összefoglaló neve. Az afrikai problémák epicentrumaként is ismert terület tizenegy országot foglal magába. Alapvetően egy fejletlen, szegény terület, mely kiesik a főbb világkereskedelmi útvonalak közül. Itt él a világ leggyorsabban növekvő népessége, Nigerben például egy nő átlagosan több mint hét gyermeket hoz a világra. Mezőgazdasági szempontból nagyrészt terméketlen, elsősorban nomád pásztorkodásra alkalmas terület. A földművesek és állattartók közötti feszültség a konfliktusok egyik forrása, melyet erősít az egyre gyorsabban változó éghajlat is. Ezen túl a gyarmati múltból eredő politikai, etnikai, valamint vallási törésvonalak is húzódnak a régióban.

Az övezet tragédiáját elsősorban az új típusú geopolitikai versengés adja. Marsai Viktor szerint hamis az a narratíva, miszerint itt mindig is háborúztak egymással a különböző vallásai és etnikai csoportok. A kétezres évek elejét jellemző, viszonylag kiegyensúlyozott globális döntéshozatal kedvezett a Száhel-övezetnek, ám az elmúlt tíz évben ez a konszenzus összeomlott. Ma már a világpolitikai szereplők egyre inkább saját, sokszor ellentétes érdekeik mentén támogatnak vagy szankcionálnak helyi politikai erőket, ez pedig a térség destabilizálásához, az egyébként is gyenge lábakon álló demokratikus működés eltűnéséhez vezet. Így a régió egyre több országát most az etnikai alapon szerveződő katonai junták irányítják, akik a számukra ellenséges népcsoportokkal nem osztják meg az erőforrásokat. Ez a helyi terrorcsoportok futótűzszerű terjedésével jár együtt, melyek valójában etnikai alapon szerveződő, felkelő alakulatok.

A világ keresztényeinek legnagyobb része Afrikában él, mutatott rá Marsai Viktor, akik sokszor üldöztetésnek, vallási alapú népirtásnak vannak kitéve. Már csak ezért is kiemelten fontos szerinte – és ebben N. Rózsa Erzsébet is egyetértett vele –, hogy helyben segítsünk, ahogyan azt többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is teszi, és közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy – közvetett módon – mi is ennek a régiónak köszönhetjük a meggazdagodásunkat.