Délelőtt háromnegyed tíz, Sas utca. A pesti belváros egyik központi helyén vagyunk, a Szent István Bazilika szomszédságában. Hamarosan rendhagyó társaság érkezik a Textúra étterembe: ötfős gyerekcsapat és kísérőik, Kecskemétről, a családok átmeneti otthonából. Egyikük, még óvodás, a többiek már iskolába járnak. A csapatot Sárközi Ákos köszönti, aki úgy tűnik, hamar megtalálja velük a közös hangot. Ha volt is izgalom az érkező gyerekek részéről, az gyorsan elpárolog. Rövid ismerkedés és gyors kézmosás után a séf bevezeti őket birodalmába, ahol először közösen készítik el a tízórait: melegszendvicset, sok sajttal. Persze csak miután minden kis kukta megkapja a saját, külön erre az alkalomra készített konyhai kötényét. A kenyérkenést és sajtszórást sugárzó tekintetek kísérik, megilletődöttségnek már nyoma sincs. Hamarosan együtt majszolják munkájuk eredményét.

„Dolgoztam már korábban is gyerekekkel, nagyon jók a tapasztalataim, szeretek velük dolgozni. Nyitottak, isznak minden gondolatot” – válaszolja kérdésemre Sárközi Ákos. „Emellett összetartó ereje is van a főzésnek. Nem véletlen, hogy a családi otthonokban is az egyik legfontosabb hely a konyha: a beszélgetések, a szomorúságok és boldogságok helye. Én ugyanezt érzem, amikor fiatalokat engedek be ide, a konyhába. Ők is láthatják és átélhetik a jó hangulatot és a csapatdinamikát, megtapasztalhatják, hogy itt lehet jókat enni és beszélgetni. Emellé még hátha perspektívát és motivációt is sikerül nekik nyújtani, hogy egyszer majd ezt a szakmát válasszák – teszi hozzá mosolyogva.

A tízórai közben kiderül, hogy ez utóbbi nem is áll olyan távol a valóságtól. Arra a kérdésre, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek, egy kivétellel mindenki rávágja: szakács. Aki pedig nem szakács, az pincér – így lesz teljes a kör. 

„Hogy sok jót tehessek az emberekkel” – válaszolja az egyik leglelkesebb fiú a kérdésemre, miért szeretne szakács lenni. Közben a séf térül-fordul, és egy adag süteményt hoz a gyerekeknek, desszert gyanánt. Gyorsan elfogy.

A „ki szereti a rántott húst?” kérdésre minden gyerek keze a levegőbe emelkedik, majd Sárközi Ákos ismerteti, mit fognak hamarosan készíteni ebédre: rántott szeletet sajtos bundában, burgonyapürével és uborkasalátával, desszertnek pedig Rákóczi túróst.

Az anyák napi főzés képei kattintásra megtekinthetők

A munkának hamarosan neki is állnak, a konyhában minden gyereknek megvan a választott feladata: akad, aki a hússzeletek lisztezésére jelentkezik, más tojást tör egy nagy fém tepsibe, megint más a panírba mártja a lisztes-tojásos húsokat. Ezzel párhuzamosan a személyzet állandó, felnőtt tagjai is a konyhában sürögnek-forognak, ők már a déli nyitásra készülnek. A gyerekek szemmel láthatóan élvezik az ételkészítést. Gyorsan végeznek, így bőven marad idő egy kis körbevezetésre is. Ezt követően útjuk a cukrász részleghez vezet, mely egy külön helyiségben található. Itt besegítenek a Rákóczi túrósba: cukorból és vízből szirupot készítenek, majd megismerkednek a habzsák használatával is. A lelkes munka közben arra is futja, hogy meséljenek egy kicsit magukról. Spagetti, paradicsomleves, gyümölcsleves, paradicsomfőzelék, borsófőzelék(!) – ezek a kedvenc ételek hangzanak el többek között. 

„Az előző munkahelyemen már dolgoztam együtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és nagyon jó tapasztalatot szereztem, fantasztikus embereket ismertem meg ott. Erre és az itteni, családias és jószívű csapatra építve merült fel a kérdés: hogyan tudnánk a legjobban segíteni a rászoruló, akár beteg vagy nehéz helyzetben lévő gyerekeket? Nem kizárólag adományok, hanem ösztönzés, motiváció révén – ebben Ákos egyébként is nagyon jó. Így kerestük meg a Szeretetszolgálatot, hozva a mi szakmai profilunkat és rájuk bízva a konkrét keretek kialakítását, hisz úgyis ők tudják, hol hasznosul a legjobban egy ilyen lehetőség” – tudom meg Orbán Olimpiától, az étterem vállalati– és vendégkapcsolatokért felelős munkatársától, aki egyben a program egyik fő ötletgazdája is.

„Amikor Olimpia javaslata nyomán leültünk beszélgetni a máltaiakkal, világossá vált számomra, hogy, bár vállalkozóként nekünk is vannak mindennapi gondjaink és nehézségeink, másoknak sokkal nehezebb” – emeli ki Kalocsai Zoltán, az étterem egyik tulajdonosa, majd hozzáteszi: „Bizakodunk benne, hogy lesz még folytatása az együttműködésnek.”

A csapat közben végzett a konyhában. A búcsúzkodást követően az elkészített finomságokkal együtt útnak indulnak Kecskemétre. Sárközi Ákos séf is velük tart, hogy helyben az utolsó simítások elvégzése után – hiszen a rántott hús frissen kirántva a legjobb –  feltálalják az ebédet édesanyjuknak és családjuknak, hogy együtt fogyasszák el az ebédet a kecskeméti családok átmeneti otthonában.