Két idősek otthonából (Pátyról, a Befogadás Házából és a budapesti, Fő utcai Gondviselés Házából) érkeztek meghívottak, akik az elején még nem tudták pontosan, mire számítsanak. A meglepetés ereje és a fiatalok szívből jövő munkája azonban gyorsan oldott hangulatot eredményezett. Az ebéd előtt az osztály rövid bemutató videót vetített, melyből kiderült, mennyi munkájuk volt a projektben. Többek között az is kiderült, hogy az ebédhez szükséges élelmiszerek nagy részét adományokból gyűjtötték össze. Három különböző SPAR-üzletben a vásárlók kaphattak egy bevásárlólistát, amely alapján ha akartak, akkor tudtak segíteni a diákoknak.

A videó után az osztály együtt énekelte el a "Tavaszi szél vizet áraszt" című népdalt, majd a fiúk locsolóverseket szavalva körbementek az asztaloknál, és minden hölgyet meglocsoltak. A magyar hagyományok bemutatása amiatt is különleges volt ezen az alkalmon, mivel az iskolában más nemzetiségű, például venezuelai, örmény és ukrán származású diákok is tanulnak. „Egy olyan projektzárón vagyunk jelenleg, ahol az oktatás szintézisét láthatják a multikulturális környezettel és az önkéntességgel vegyítve” – magyarázta a vendégeknek Dr. Baloghné Tóth Natália igazgatónő.

 

 

Valóban, a cél a diákok életre, munkára és társas együttműködésre való nevelése volt. „A mai nappal egy fejezet zárult le az életünkben, amiről azonban azt hiszem, hogy még sokáig beszélni fogunk” – mondta Pásztor Éva tanárnő a vendégeknek. Elmesélte, milyen élményeken, nehézségeken és áldásokon keresztül vezetett az elmúlt 3 hét munkája. „A projektoktatás az életszerűséget hivatott belevinni a tanításba, vendéglátó iskolaként pedig számomra  a szakmai fejlődésen volt a fókusz. Remélem, hogy mindenki visz magával valami jót, hogy profitálni fog ezekből a dolgos napokból, és szívesen emlékszik majd vissza erre az időszakra.”

A műsor után az egyik idős vendég, Csapó Zoltán (a Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza pátyi idősotthonából) nem tudta szó nélkül hagyni az élményt. Bár nem volt betervezve a felszólalása, a bevezető műsor után felállt a helyéről, és meghatottan mondott köszönetet: „Nem tudtuk, hova jövünk, de amit itt kaptunk, az szavakkal nehezen leírható. Ezek a fiatalok jószívűséggel, alázattal és kemény munkával teremtettek nekünk egy csodát. Hálás vagyok ezért a meglepetésért”. A megható pillanatok közepette az egyik tanár, Kenessei Péter halkan csak ennyit súgott a szervezőknek: „Na, ez volt a cél”, majd később hozzátette, hogy persze az ágazati alapvizsgára való felkészítés mellett.

 

 

Az ebéd után a többi idős vendég is arról számolt be, hogy mennyire figyelmesen, kedvesen és udvariasan szolgálták ki őket a gyerekek. Különösen kiemelték a szép húsvéti díszítést és a gusztusos tálalást is.

 

 

A diákok már mosogattak és takarítottak, amikor arra a kérdésre igyekeztek készségesen válaszolni, hogy mit is adott nekik ez a pár hét. Abban mind egyetértettek, hogy az osztályt közelebb hozta egymáshoz, jobban össze tudtak kovácsolódni. Sok próbatételen mentek keresztül, de hálásak voltak azokért a visszajelzésekért, amiket a vendégektől kaptak.

Az iskola 2016 óta működik Máltai Szeretetszolgálat fenntartásban, de több mint 35 éves múltra tekint vissza. Ebben a tanévben 334 diák tanul itt, és az elmúlt évek során már több ezer fiatal szerzett szakmát. A 19 fős kilencedikes osztály, amely ezt a vendéglátós projektet vitte, nemcsak egy menüsort rakott össze, hanem hidat épített korosztályok között. A projekt családias hangulatot, őszinte találkozásokat és valódi emberi kapcsolódásokat adott. A diákok először érezhették, milyen az, amikor nem csak maguknak, hanem másokért dolgoznak. Egy példaértékű kezdeményezés, amely tudást és érzelemteli pillanatokat is adott egyszerre.