– Elődeivel ellentétben önnel nem a Rend nagykövetségén, hanem a Fény utcai piacon a Máltai Manufaktúra FETEKERT nevű üzletében beszélgetünk, amit okvetlenül meg akart nézni. Milyennek találja?

– Tetszik a hely. Ajánlották, hogy a Felzárkózó településeken termelt alapanyagokból készült kézműves termékeket forgalmazzák ebben az üzletben, úgy gondoltam, hogy akkor ezt ki kell próbálni, és eljöttünk reggelizni. Remek projekt, de szeretnék többet is tudni róla.

– Mire kíváncsi elsősorban?

– A hivatalba lépésemkor belegondoltam, melyik tevékenységet szeretném személyesen is megismerni. Az első az volt, hogy Beregszászra szeretnék ellátogatni, és a határ mindkét oldalán megnézni, hogyan segíti a menekülőket a Máltai Szeretetszolgálat. Amikor a Rend nagyispotályosa Budapestre látogatott, ő is tervezte a beregszászi utazást, így tavaly novemberben elkísértem őt. Igaz, Kárpátalja már nem tartozik a magyarországi nagykövet területéhez, de magyar máltai szervezet működik ott is, ezért kíváncsi voltam. A másik tervem az, hogy a Felzárkózó települések program egy-két településére ellátogassak. Ez a kettő spontán elhatározásomból fakadt.

– Hogyan készült a magyarországi feladataira?

– A Szuverén Máltai Lovagrend kormánya 2022 februárjában kért fel, a beiktatásomra viszont csak október 18-án került sor, a közbeeső időben az új magyar kormány megalakulása, az új államelnök hivatalba lépése zajlott. Augusztusban tettem az első hivatalos látogatásomat a Külügyminisztériumban, és októberben adtam át a megbízólevelemet a köztársasági elnök asszonynak. Ez hosszúnak tűnhet, de számomra szaladt az idő, miközben a Máltai Rend magyarországi tevékenységével ismerkedtem, minden hónapban Budapestre utaztam.

– Miután átadta a megbízólevelét, elismerően nyilatkozott Novák Katalin államelnökről. Személyes benyomása volt ilyen kedvező, vagy a tevékenységét figyelemmel kísérve alakult ki a véleménye?

– Mindkettő. Amikor Novák Katalin hivatalba lépett, már tudtam, hogy magyarországi nagykövet leszek. A feladatom része, hogy figyelemmel kísérjem a munkáját, olvasom például a Sándor Palota honlapját is. De személyesen is több alkalommal találkoztam vele, és ugyanazt gondolom róla, mint amikor az első benyomásomat szereztem. Nyilvános szereplésein és a magánbeszélgetésein ugyanazokat az értékeket hangsúlyozza, például a család jelentőségét.

– Térjünk át az ausztriai államfőkre, három szövetségi elnöknek is közvetlen munkatársa volt. Hogyan alakult éppen így a pályafutása?

– Jogot tanultam, 1984-ben léptem állami szolgálatba, parlamenti ombudsmanként kezdtem a pályám, az államigazgatási eljárások miatt panasszal élő polgárok panaszait ellenőriztem. Hat évvel később már a szövetségi kancellár hivatalában dolgoztam, majd, amikor 1992-ben Thomas Klestil elnök urat megválasztották, meghívott a csapatába. Tizenkét éven át dolgoztam vele, majd Heinz Fischer úrral is tizenkét éven át, előbb az államelnöki kabinetfőnök helyetteseként, majd kabinetfőnökként. Az utolsó három és fél évet a jelenlegi államfő, Alexander Van der Bellen mellett töltöttem. 2020-ban 65 éves lettem, és az államigazgatásban dolgozók ebben a korban nyugdíjba vonulnak.

– Hogyan telt 28 év a mindenkori államelnök mellett?

– Jellemzően a Hofburgban. Legkésőbb reggel kilenckor minden nap bent voltam a hivatalban, és 19 óra után mentem el. Az elnöki iroda az épület Lipót szárnyában van, ami gyakran volt rendezvények helyszíne esténként és sokszor hétvégén is.

– Mi volt a legizgalmasabb feladata?

– Mindegyik izgalmas volt a maga módján, ha az állami adminisztrációt szolgálatként fogjuk fel.

– Melyik munkáját végezte a legszívesebben?

– Amikor a köztársasági elnök konkrét kapcsolatba került a lakossággal. Persze a kancellárián nemcsak ilyen feladatok adódtak, ott voltak a nemzetközi kapcsolatok, az utazások, a protokolláris teendők és a szokásos rutin. De a problémákat közösen kell megoldani. A politikusok állnak a reflektorfényben, mi pedig a háttérben végezzük a munkánkat.

– Akkor hadd kérdezzem úgy: mire a legbüszkébb ebből az időszakból? Személyesen ön.

– XVI. Benedek pápa 2007-es látogatásának előkészítésére. Amikor elkezdtük a munkát, az egyház kért egy felelős vezetőt az osztrák állam részéről, Fischer elnök úr pedig azt mondta, hogy Heinz Hafner a felelős. Felvetettem, hogy igen, képviselhetem a köztársasági elnököt az egyeztetéseken, de szerepe van a kormánynak, a külügyminiszternek, a biztonságért felelős miniszternek is. Elnök úr erre leszögezte, hogy teljes hatalmat kapok, mindent én koordinálok.

– Volt álmatlan éjszakája?

– Nem is egy.

– Mi történt?

– Három nappal a Szentatya érkezése előtt hatalmas esőt jelzett a meteorológia. Az összes tervünket újra kellett gondolni, a repülőtéri ünnepélyes fogadtatástól kezdve, amit  katonai tiszteletadás mellett terveztünk. Végül egy hangárt díszítettünk fel, ott voltak a katonák, az elnök, a kormányzó. Benedek pápa Mariazellbe látogatott, de ott is úgy zuhogott az eső, hogy a helikoptereket nem engedték repülni, a Szentatyát autókonvojjal vittük a zarándokhelyre.

– Ön is találkozott a pápával?

– Igen, többször is.

– Mi volt a személyes benyomása a Szentatyáról?

– Pályafutásom alatt többször is részem volt az élményben, 1998-ban II. János Pál pápa harmadjára látogatott Ausztriába, bár nem én voltam a fő szervező, de közreműködtem a programjai megszervezésében. Három köztársasági elnököt is kísértem Rómába, II. János Pál pápa után XVI. Benedek pápával, és Ferenc pápával is többször találkoztam. Minden egyes alkalom nagy hatással volt rám, a személyes benyomásom pedig az volt, hogy a világtörténelem három jelentős, meghatározó személyiségével találkoztam.

– Miért lett a Máltai Rend tagja?

– A köztársasági elnöki hivatalban az előző kabinetfőnök-helyettes máltai lovag volt. Később diplomata lett, és nem akarta úgy elhagyni a hivatalt, hogy nem marad ott senki, aki a Rendet képviselné az elnök előtt. Mielőtt távozott volna, megkérdezte, nem szeretnék-e kapcsolatba kerülni a Máltai Renddel, azután bemutatott a nagyperjelség képviselőinek. A végén egy újabb máltai rendtagot nyert az elnöki iroda. Ez még 1994-ben történt.

– Hogyan kötődik a Máltai Lovagrend az osztrák államfőhöz?

– Az elnöki iroda nagyobb rendezvényein mindig a máltai szervezet adja az egészségügyi biztosítást. A feladatot elláthatná a Vöröskereszt, a Johannita Rend, vagy akár az állami mentőszolgálat is, de annak idején még Klestil elnök úrnak a Máltai Rendet ajánlottam. Ez a gyakorlat azóta is megmaradt, még a nyugdíjba vonulásom után is. Azután ott van a karácsonyi akció, amikor a máltai szervezetek  utcai gyűjtést hirdetnek valamilyen jótékony célra. Az első adományozó mindig maga az elnök, hogy felhívja az emberek figyelmét. Ilyenkor egy máltai egyenruhába öltözött fiú és egy lány érkezik a Hofburgba, az elnök pedig a média jelenlétében adja át az adományát, és utána kezdődik az utcai gyűjtés. Amíg ott voltam, ez mindhárom szövetségi elnök alatt így zajlott.

– Milyen tevékenységet végez Ausztriában a máltai szervezet?

– Lényegesen kisebb a szerepe, mint Magyarországon, a Malteser Austria egészségügyi szolgálatot és karitatív feladatokat lát el, lényegében önkéntes szervezet, ahol aktív és tiszteletbeli tagok tevékenykednek, összesen mintegy háromezren. A rendtagok száma viszont magasabb, mint Magyarországon, lovagok, dámák, papok mindösszesen négyszázötvenen. Magyarországon kevesebb a rendtag, ennél fogva jobban ismerik egymást, de a rendi élet hasonló mindkét országban.

– Kapott a Rend központjából valamilyen személyes feladatot, amikor magyarországi nagykövetnek kinevezték?

– Nem. A Szuverén Máltai Lovagrend nagyköveteinek feladata minden országban hasonló, a nagykövet képviseli a Rendet az államfőnél és a kormány előtt. Különbséget inkább az jelent, hogy a lovagrendnek van-e helyi szervezete,perjelsége vagy szövetsége, működik-e szeretetszolgálat az adott országban. Ha nincs, akkor a nagykövet feladata a karitatív tevékenység megszervezése, illetve a szeretetszolgálat felépítése is. Másrészről a Rend diplomáciája eltér az országok közötti általános kapcsolatoktól, hiszen itt gazdasági és politikai kérdések nem kerülnek szóba, csak karitatív, humanitárius diplomáciáról beszélhetünk.

– Ez mit jelent?

– A feladatokat a Rend karizmája határozza meg, keresztény értékrend szerinti karitatív feladatokat végzünk, ezt szolgálja ki az államközi diplomácia. A nagykövetek feladata, hogy megkönnyítsék ezt a munkát, a kormánnyal kiépített kapcsolatokon keresztül támogassák, fejlesszék a karitatív munkát.

– Ez sok feladatot jelent az ön esetében?

– Nem tartózkodom folyamatosan Budapesten, de amióta hivatalba léptem, egyre sűrűbbek és egyre intenzívebbek a látogatásaim. Amikor épp nem vagyok itt, helyettesként Erőss Réka követségi tanácsos látja el a feladatokat. De a távolság nem jelentős, Bécsből 2 óra 20 perc alatt érek Budapestre a vonattal, amikor szükség van rám, gyorsan itt vagyok.

 

A cikk nyomtatásban a Máltai Hírek 2023/I. lapszámában jelent meg.