A karitatív tevékenység fenntartása hónapok óta komoly szervezést igényel Beregszászon, sok esetben nem is a kiosztható adományok mennyisége, hanem az osztáshoz szükséges munkaerő hiánya jelent problémát. Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programvezetője  először a saját dolgozók körében kezdett kisebb csoportokat szervezni, melyek egy-egy hétre a helyszínen tehermentesítették a beregszászi kollégákat, később a máltai szervezeten kívülről, ismeretségi körből is fogadott önkénteseket.

A távolság és a feladat jellege miatt nem célszerű rövid, egy-két napos kiutazásokat szervezni, hosszabb időre pedig a munkahelyükről kieső kollégák indulnak nehezen. Késő ősztől újabb kihívást jelentett a Kárpátalján is állandósuló áramszünet, ami azt jelentette, hogy az önkéntesek szálláshelyén is sokszor gyertyával, elemlámpával kellett világítani, szállásként tábori körülményeket idéző,  időnként fűtetlen helyiség szolgált, víz pedig akkor volt, amikor a szivattyú működtetéséhez az aggregátort bekapcsolták. A szervezést itthon is számos körülmény nehezíti, ezek közül az egyik, hogy a jelentkezést fontolgató kollégák akkor lépnek vissza, amikor kiderül, hogy az Ukrajnába történő beutazáshoz nem elég a személyi igazolvány, hanem érvényes útlevélre van szükség.

Az önkénteseket jellemzően a Máltai Szeretetszolgálat kisbusza viszi el a beregsurányi határátkelőig, ott gyalogosan átsétálnak, a határ túloldalán pedig a beregszásziak várják őket. A munka jellemzően az adományraktárban kezdődik, minden reggel eligazítás van a napi feladatokról. A segítők élelmiszercsomagokat állítanak össze, dobozokat pakolnak meg, a kamionnal érkezett segélyszállítmányokat szortírozzák. Máskor a környező falvakba induló kisbuszokat pakolják meg, 400-500 csomagot visznek magukkal, és ezeket helyben ki is osztják, a megmaradt adományt pedig visszaviszik a raktárba, időnként pedig óvodákba, iskolákba visznek szállítmányt, vagy a Szeretetszolgálat által szervezett események lebonyolításában segítenek. Miközben nyolctól fél ötig intenzív munkát végeznek, látják, sőt, átélik a Kárpátalján maradt emberekre váró mindennapos kihívásokat is. A hazatérő önkéntesek beszámolói alapján kemény fizikai munkát végeznek, tonnákat mozgatnak, és utána fáradtan jönnek haza, de ez jóleső fáradtság. Mint mondjék, kevés fontosabb dolgot tudtak volna csinálni ez az alatt az egy hét alatt, és többen közülük újra és újra jelentkeznek.

A szolgálati naptárban azonban még számos betöltetlen hely látható, az önkéntesek toborzása folyamatos. Aki szívesen jelentkezne, írjon az adanyi.laszlo@maltai.hu e-mail címre.