Élő könyvtár

Szegeden az Árkádban, a Frei Caféban „rendezték be” az élő könyvtárat. Az érdeklődők a kávézó asztalainál ülhettek le beszélgetni Vass Mónikával, a Máltai Szeretetszolgálat csongrádi Fogyatékkal Élők Otthonának intézményvezetőjével, Dávidné Sáfár Ildikóval, a Máltai Szeretetszolgálat szegedi Egészségügyi Centrum főnővérével, Sirokmán Ildikóval, a Máltai Szeretetszolgálat szegedi Utcai Gondozó Szolgálat koordinátorával és Szucsikné Sustik Klárával, a Máltai Szeretetszolgálat szegedi Nappali Melegedőjének vezetőjével.
Mi magunk is betértünk a könyvtárba. Megtudtuk: a nappali melegedő vezetője öt éve dolgozik az ágazatban. Másfél éven át mentor is volt egy lakásprogramban, ahol hajléktalan, utcán élő embereket segítettek albérletbe jutni. Mindketten albérletben élnek jelenleg is, követi a sorsukat: a tapasztalat az, hogy minél kevesebb időt töltött valaki az utcán, annál könnyebb visszavezetni a társadalomba. – Kellenek ezek a sikertörténetek, mert kiég az ember, ha mindig csak a sikertelenséggel szembesül – mondta, és arról is beszélt: azt, hogy segítsenek neki, a kliensnek is akarnia kell. A legnehezebb motiválni, mert ahhoz meg kell ismerni az embereket, ennek érdekében életútinterjút is vesznek fel a betérőkkel. A nappali melegedőben a pihenés, tisztálkodás lehetősége mellett mosnak is az ellátottakra. Szociális ügyintézés is zajlik, a fiatalok például – belőlük egyre több van – gyakran kérnek segítséget álláshirdetések keresésében, önéletrajz megírásában is.

Hála és szeretet

Dávidné Sáfár Ildikó az újszegedi Egészségügyi centrum főnővére elmesélte: intézményük 30 fő ellátására szakosodott, és több úton is kerülhetnek ide a hajléktalanok. Az ellátottak egy része kórházi kezelés után, rehabilitációs céllal érkezik, nagy részük amputált, így mozgáskorlátozott.
– Miután bekerülnek, feltérképezzük szociális, egészségi helyzetüket, és próbálunk nekik minél jobb elhelyezést biztosítani különböző szociális otthonokban – beszélt feladataikról a főnővér, aki 2019 óta dolgozik az intézményben. Húsz ápoló teljesít szolgálatot, napi 24 órában felügyelnek a bent élőkre, és az centrumnak orvosi rendelője is van, ahol napi 6 órában fogadják a kint élő hajléktalanokat. Ha az orvos úgy ítéli meg, ellátásra szorulnak, ezen az úton is bekerülhetnek az intézménybe. – Az emberek, akik ide bekerülnek, nagyon hálásak, és az én életemben nagyon fontos a szeretet, a családomban és a munkahelyemen is – foglalta össze Ildikó, mi motiválja a mindennapokban. Fontos számára, hogy segíthet azoknak, akik a társadalom perifériájára kerültek.

Örülünk az örömeiknek

Vass Mónika 2007 óta vezeti a csongrádi intézményt, amit a közelmúltban vett át a Máltai Szeretetszolgálat. A Szeretetszolgálat csongrádi Fogyatékkal Élők Otthonának intézményvezetője 28 éve dolgozik szociális pályán, korábban idősotthonban, az intézmény megnyitása óta pedig értelmi sérültekkel. – A lakók nagy része vagy állami gondozásból kikerülő fiatal felnőtt, vagy megöregedett szülők gyermeke, akik gondoskodni akarnak róla, hogy legyen, aki törődjön a gyerekükkel, ha ők elmennek – beszélt az otthon lakóiról a vezető. Nagy szeretettel – ezt a munkát máshogy nem is lehetne végezni. 124 embert lát el az intézmény, 75 dolgozója van. – Itt mindenki az értelmi sérültekért dolgozik, nagyon jó a csapat. A covid miatti intézményi zárlat alatt még összetartóbb közösség kovácsolódott a lakókból és a dolgozókból. Megpróbálunk a hétköznapi felnőtt léthez közelítő életet biztosítani sérült embereknek, annyit és úgy segíteni, ahogy szükségük van rá. Nagyon fontosnak érzem, hogy felnőttnek, egyenlőnek kezeljük őket. Sokan 18 évesen bekerülnek az intézményrendszerbe, és életük végéig gondozzuk őket, közben szerelmek szövődnek, társkapcsolatok. Örülünk az örömeiknek, megpróbáljuk megoldani a gondjaikat.

Nagy türelem kell

Sirokmán Ildikó 16 éve pályázta meg a szeretetszolgálatnál meghirdetett utcai szociális munkás állást – és mint mondta, semmi pénzért nem keresne mást. A Máltai Szeretetszolgálat szegedi Utcai Gondozó Szolgálat koordinátorával arról is beszélgettünk: ők a kapocs a társadalom és az utcán élők között. – Sokszor sikerült bevonzani intézménybe olyan embereket, akik évekig utcán éltek, az intézményi ellátással bizalmatlanok voltak – beszélt a sikerekről, amiket munka közben megél.
– Ma már sokaknak van telefonjuk, azon keresztül kérnek segítséget. Van már olyan is, akivel messengeren állok kapcsolatban – tudtuk meg. A legnagyobb elismerés számára a kliensek bizalma, ami nap mint nap feltölti, az a hatalmas szeretet, amit kap. A legnehezebb pedig azt volt elfogadni eleinte: van, aki nem akar változtatni ezen az élethelyzeten. – Meg kellett tanulnom, hogy elfogadjam ezt a döntést, és ehhez mérten próbáljak lépésről lépésre változásokat elérni az életminőségében. Lehet, hogy hatodjára, hetedjére tudom rávenni az illetőt, hogy megfogadja a tanácsaimat, de nem szabad feladni. Meg kell várni azt a pillanatot, amikor nyitott lesz a változásra. Türelmesnek kell lenni.


A teljes cikk a delmagyar.hu oldalon olvasható.