Most, 2020-ban ez a nap is más, mint a többi. Nehéz egy ünnepről annak napján úgy fogalmazni, hogy közben az ünnepi hangulat, a találkozások elmaradnak, és közösen ünnepelni sincs lehetőségünk.

Ilyenkor nem marad más nekem sem, mint levélben elmélkedni, vajon mit jelenthet nekünk most ez az ünnep, hogyan lehet, hogyan érdemes rá gondolnunk.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat küldetése lassan ezeréves, de valójában örök emberi küldetést és kötelességet fogalmaz meg.

„Uraink a betegek!” – fogalmazta meg a Máltai Rend Nagymestere már az első időkben, és érdemes ennek az egyszerűnek tűnő mondatnak a tartalmát végiggondolni.

Miért mondjuk, hogy a rászorulók az uraink? Mit jelenthet ez? A válasz egyszerre egyszerű és elgondolkodtató. Az ember az urát szolgálja. Alázattal, a másikat magunk elé helyezve teszünk meg érte mindent, miközben nem a saját érdekeinket követjük.

A szolgálat nem szolgaság! Egyenrangúak vagyunk, de áldozatot hozunk értük, önmagunkat adjuk nekik mindennap ajándékul. Valóban ajándék ez, hiszen nem várjuk azt, hogy viszonozzák, nem is tehetjük, mivel a ránk bízottak erre legtöbbször nem is képesek.

A szociális munka modern kifejezéssel, de tulajdonképpen ma is pontosan ezt jelenti. Aki ezt a hivatást választja, vagy akit ez a hivatás választ, az szolgálatra kap lehetőséget, egy életen át.

 

Van-e különbség 2020-ban szociális munkát, azaz szolgálatot végezni a rászorulókért más időkhöz képest? Igen, van!

A szolgálatunk felelősségteljesebb, mint valaha, hiszen „uraink” nagyobb veszélyben vannak. Sokaknak veszélyben van a megélhetése, a tanulása, felzárkózása, és bizony, sokaknak közvetlenül az élete. 2020-ban a szociális munkáról bebizonyosodott, amit mi mindig tudtunk, hogy a legfontosabb szolgálat ez, mert embertől emberig ér, szeretetben és tiszteletben születik, és alárendeli magát önmaga érdekeinél valami sokkal fontosabb érdekében. Ez pedig nem más, mint a másik ember élete.

 

Összefogás nélkül egy ilyen nehéz helyzetben nincs esély a sikerre. Máskor könnyebb együtt, csapatban dolgozni, több a türelem, több az idő. A közösségek nagy próbája a járványhelyzet, hiszen most a bajban kell megmutatni, mennyit ér mindaz, amiért az elmúlt években, évtizedekben küzdöttünk.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Máltai családról, Máltai közösségekről kiderült, hogy nem volt hiábavaló az építkezés, és a bajban megmutatkozott és megmutatkozik minden napunkban, hogy egymást erősen támogatva tudjuk tenni a dolgunkat. A kieső ember helyére mindig van másik, aki be tud állni, aki a magáé mellett a másik terhéből is képes vállalni.

 

A mai napon azt mindenképpen ünnepelhetjük, hogy szolgálatunk értéke a társadalom számára világosabb, mint valaha. Így a Szociális Munka Napja – mint egykori kezdeményezés – ebben az évben bizonyosan eléri célját, értékelő és elismerő figyelmet fordítani az életünkre, munkánkra.

 

Mi magunk is közösen szerettük volna ünnepelni saját legjobbjainkat, példaképeinket, jelenleg erre sincs módunk. Így most innen is köszöntöm azokat, akik ebben az évben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kitüntetését, az Ambrózia-díjat kapják. Ők azok, akikre közösen büszkék vagyunk. Akik a közösségünkben a soknál is többet tudtak tenni. Akik példát mutatnak emberségből, szakmai felkészültségből, alázatból. Köszöntsük őket közösen, megérdemlik a közösségünk tiszteletét és megbecsülését.

Közülük néhányan a mai napon is megfeszítve küzdenek az intézményekben a betegeikért, ha lehetőség lett volna közösen ünnepelni, akkor sem lennének itt.

 

Az életünk ebben az évben megváltozott, és sokan mondjuk, gondoljuk azt, hogy annyira jó lenne túl lenni rajta és visszatalálni oda, ahol békésebb, nyugodtabb, ismertebb körülmények voltak.

Nagyon bízom abban, hogy 2021-ben tényleg megoldódik a járványhelyzet, és így megkönnyebbülhetünk. Nagyon fontos ez nemcsak azért, mert ez a világgal együtt közös érdekünk, hanem azért is, mert kimerülünk, és a fáradt szolgáló könnyebben hibázik, türelmetlenebb, és bár mindent megtesz, de ez a minden már kevesebb, mint korábban.

 

Imádkozom azért, hogy ne csak kibírjuk, ne csak túléljük, hanem büszkén emlékezve álljunk egymás elé 2021. november 12-én. Kérem az Istent, hogy adjon nekünk elég erőt, türelmet és kitartást, hogy „urainkkal” együtt ünnepelhessük azt, hogy ebben a megpróbáltatásban is emberhez és a Máltai küldetéshez méltóan álltunk helyt!

 

Szeretettel:

 

Győri-Dani Lajos

ügyvezető alelnök

 

Budapest, 2020. november 12.