Ki ne értene egyet azzal, hogy egy fogorvosi rendelő alapvetően nem az a hely, ahová szívesen megy az ember? Lehet szép a váróterem, igényes a berendezés, és sokat segít az is, ha kedves az orvos és az asszisztens, de amikor a fogorvosi székhez közelítve meglátjuk a fúrót, a legtöbben inkább visszafordulnánk.

Így voltak ezzel eleinte a Pécs szélén található Györgytelepen élő emberek is. amikor dr. Bencze Bálint szájsebész fogorvos felajánlotta, hogy a rászorulók számára külön, térítésmentes ellátást nyújtana saját rendelőjében. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásainak kis túlzással úgy kellett összevadászni az első pácienseket. Aztán, amikor az első hat ember már túl volt a kezeléseken, és kiderült, hogy sem a tömés, sem a húzás nem volt fájdalmas beavatkozás, a fogpótlásokkal pedig valósággal életük egy új szakasza kezdődött, egyre többen bátorodtak fel a telepen, és azóta inkább a túljelentkezés okoz nehézséget.

„Aszta… Nagyon tetszik és kényelmes is” – ez volt Zsolnai Erzsébet első reakciója, amikor a majdnem kész fogpótlását megpróbálta. Pécs belvárosában, dr. Bencze Bálint rendelőjében járunk, ahol péntek délutánonként a Szeretetszolgálat által ideirányított betegeket kezeli a 32 éves fogorvos. A pécsi Hősök terénél élő ötgyermekes édesanya, Zsolnai Erzsébet ott jártunkkor először nézhetett tükörbe a számára készített új fogsorral.

– Harapjon rá még egyet! Köszönöm. Legközelebb megtanuljuk kivenni, betenni, addig is még az utolsó simításokat elvégzem rajta – hangzik a próba végén.

Dr. Bencze Bálint egyik egyetemi tanárának emlékezetes tanítása szerint minden foghoz tartozik egy ember is. A fogászati ellátásnak persze a legtöbb helyen nem része, hogy az orvos kiderítse: a székében ülő beteg milyen körülmények közül érkezett, van-e munkája, el tudja-e látni a családját, az aktuálisan fájó fog mellett nincs-e valami nagyobb fájdalma is, amit nem lehet elnyomni a legügyesebben beadott injekcióval sem. Erre egy hétköznapi rendelőben idő sem lenne, másrészt a tömés után egyébként sem tudnának mit kezdeni a többi problémával.

A pécsi fogorvos azonban erről teljesen mást gondol. Először is azt szögezi le, hogy az embert komplexen kell látnia, nem elég a fájó fogra koncentrálnia. Másrészt, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásaival maga is járt a pécsi Györgytelepen, ami emlékezetes és megdöbbentő találkozás volt.

– Voltam Györgytelepen, láttam az ottani állapotokat – mondja. – Pécsett lakom, Dombóváron van a körzetem mindkét városban rendelek, elég gyakran megteszem a kettő közötti 40 kilométeres utat, ami majdnem a telep szélén megy el. Mégis, fogalmam sem volt, hogy Európa korábbi kulturális fővárosában létezik olyan hely, ahol akkora a nyomor, mint amilyet korábban csak Brazíliában vagy Afrikában forgatott filmekben láttam. Szóval jártam Györgytelepen, de inkább úgy fogalmaznék, hogy ma már a Györgytelep jár hozzám.

A fogászati kezelés során több alkalommal találkozik az orvos és a beteg, a rászoruló emberek jellemzően számos problémával érkeznek, ha már eljutnak a rendelőbe, általában nemcsak egy gyors tömésre van szükség. A többszöri találkozás során viszont – ahogy az orvos mondja – egy kicsit egymás életének részei lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy barátságot kötnek, de azt mindenképpen, hogy a beteg előbb-utóbb beavatja az orvost élete néhány részletébe. Így fordulhatott elő, hogy a pécsi fogorvos mintegy mellékesen évek óta nem gyógyuló fekélyt is kezelt a rendelőben, és mire a fogászati kezelés végére értek, egy hosszú ideje tartó másik betegségtől is megszabadította páciensét. Máskor sürgősen bőrgyógyászhoz küldött egy beteget, akit azonnal meg is műtöttek, és talán az életét köszönheti annak, hogy dr. Bencze Bálint úgy gondolta: neki nemcsak a beteg fogakkal lehet dolga.

Hanem például a székében ülő ember életével is.

– 2013-ban ismerkedtem meg a Máltai Szeretetszolgálat pécsi szervezetével – eleveníti fel. – Szívesen segítettem önkéntesként. de közben az is ott motoszkált bennem, hogy szájsebész fogorvosként talán többet is tehetnék, minthogy karácsonyi vásárokon árusítok, vagy tartós élelmiszert gyűjtök egy áruházban, Előbb egy általam fejlesztett és előállított gyógyhatású szájvizet ajánlottam fel, hogy minden eladott darab után az ár egy része a Szeretetszolgálat bevétele lesz. Azután arról kezdtünk beszélgetni a régióvezetővel, hogy fogorvosként is segíthetnék.

A megállapodás gyorsan létrejött, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásai Pécs legelesettebb családjaiban kerestek olyan embereket, akik számára a fogászati kezelés korábban elérhetetlen távolságra esett. Dr. Bencze Bálint saját munkáját és az eszközeit is térítésmentesen ajánlotta fel a rászorulók ellátására. Rövid idő alatt kiderült azonban, hogy a hatékony segítségnyújtáshoz még ez sem elég minden esetben.

– Be kellett látnom, hogy hiába tömök be két fogat, ha mellette hiányzik tíz másik, akkor valójában nem sokat segítettem, Akkor arra gondoltam, hogy inkább kevesebb beteget vállalok, de azoknak megcsináljuk a teljes fogpótlást. Ez már komoly anyagi kérdéseket is felvet, de ennek van értelme. Amikor valakinek nincs foga, az az egész életére kihat. Nem mer mosolyogni, beszéd közben a kezével takarja a száját, odalesz az önbizalma, gúnyolódás céltáblájává válik. Volt olyan betegem, akit raktárosból bolti eladónak léptettek elő miután elkészült a fogsora, mások, akiket korábban az állásinterjúk után nem hívtak vissza, végre el tudtak helyezkedni. És volt olyan esetem is, akinél az önbizalom erősödése látványos külsőségekben is megmutatkozott, hibátlanná vált mosolyához kalapot és sétapálcát vett. hogy ezzel is jelezze: úriember lett belőle.

Az elmúlt években mintegy száz beteg fogpótlása készült el dr. Bencze Bálint rendelőjében, Az orvos saját maga számára semmilyen ellenszolgáltatást nem kért, sőt, ő fizette a máshonnan megrendelt munka – így például a fogtechnikus – díját is. A beavatkozás költségének 10 százalékát a pácienseknek ugyanakkor be kell fizetni a Máltai Szeretetszolgálatnál. Így maguk is áldozatot hoznak, erejükhöz mért terhet vállalnak, nem ingyen ajándékot kapnak, hanem a saját egészségükhöz járulnak hozzá.

– Fantasztikus érzés, amikor reggel belenézek a tükörbe, azt látom, hogy vannak fogaim. És gyönyörűek!” – mondja a rendelőben tett látogatásunkkor az egyik, a többhetes kezelési folyamaton már túljutott páciens, Kolompár Renáta. – Nagyon sokan dicsérik, milyen szép lett. Volt, aki azt mondta, hogy eddig nem járt fogorvoshoz, de most már ő is rendbe tenné a fogait.

Az asszony nem titkolja, hogy eleinte nagyon félt eljönni a rendelőbe, konkrét rémálmai voltak attól, hogy kihúzzák a beteg fogait. Utólag azonban azt mondja, Bencze doktor kezeléséről nem a fájdalom, hanem a közös beszélgetések maradtak meg benne.

A péntek délutáni rendelésre Orsós Anita, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkás közreműködésével érkeznek a betegek. A fogpótlásra nem lehet csak úgy besétálni, a programba olyan emberek kerülhetnek be, akiknek életében kedvező változást hozhat, új esélyeket nyithat a beavatkozás. A szociális munkás ismeri a családok körülményeit, a jelentkezők nevében motivációs levelet állít össze, leírja az egészségügyi és szociális helyzetüket, a rászorultságukat jellemző körülményeket. A Szeretetszolgálat régióközpontjában ez alapján döntenek arról, hogy miként álljon össze a várólista. Orsós Anita azt mondja, nagyon ritka, hogy valaki ne sírna a boldogságtól, amikor a kezelési folyamat végén a fogorvosi székben ülve meglátja saját magát – az új fogsorával.

– Egy kétgyermekes édesanya hosszú hónapok után is lelkendezve mesélt újabb és újabb részleteket arról, mit jelent az életében az, hogy bátran mer mosolyogni, hogy nem kell már miszlikre aprítania az ételét; és azt is, hogyan változott meg a kapcsolata párjával.