Magyar Örökség Díjjal ismerték el a Máltai Szeretetszolgálat nyomortelepeken végzett munkáját december 17-én. A kitüntetést posztumusz megkapta többek között Kodály Zoltán, Bartók Béla, József Attila, és a máltai szervezettel egy időben Czifra György zongora muzsikája. „Általában nem a személy, hanem az az örökség kapja a díjat, melyet a nemzetre ráhagy. Az élők közül most Csukás István a mesevilágával kapta. Ezek közé ékelődött be a Máltai Szeretetszolgálat nyomortelepeken végzett munkája. Ez nekünk hallatlan nagydolog. Egy picit olyan volt ez a díj nekünk, mint egy jelzés, hogy menjünk, csináljuk tovább.” – mondta az alelnök. A telepeken folyó munkáról részletesen beszélve Vecsei Miklós kifejtette, a nyomorúság nem a szegénységnek egy mélyebb formája, hanem a teljes kilátástalanság. „Amikor a hiány már akkorára nő, hogy az ember nem tervez, mert nincs értelme tervezni. Ha valaki nem látott ilyet, vagy élt a közelében, akkor ezt egyáltalán nem is érti, mert mindenki más tervez. A nyomorúságban azt látjuk, hogy elvész a cél, elvész a holnap, és tulajdonképpen csak a mai nap túlélése számít. Meg is kapjuk időnként a bélyeget, hogy mi helyettünk cselekszünk, de igen nagyon gyakran helyettük kell cselekedni, helyettük kell tervezni. Egészen addig, amíg el nem jutunk közösen oda, hogy már közösen tervezzünk. Ez egy nagyon hosszú út.”- hangsúlyozta az alelnök. A riporter kitért arra, milyen a karácsony egy nyomor negyedben vagy telepen. „A valódi nyomor telepeken, ahol az uzsora, a prostitúció hétköznapi, ott igazából nem az a kérdés, hogy a gyerek kap-e ajándékot. Hanem, hogy lesz-e valami az asztalon. A karácsonyfa egy esetleges kérdés tud lenni. Időnként egy vessző vagy egy fenyőfa ág az, ami ezt helyettesíti, ezért ezeken a területeken nagyon fontos az a fajta jelenlét, amit a karitatív szervezetek tudnak megjeleníteni vagy a társadalom. Bármilyen formában, például úgy, hogy egy nagy zacskó élelmiszer oda kerül. Ha nem kerülne, akkor az sem lenne a fa alatt.”

Vecsei Miklós arról is beszélt, olyan helyszíneken van jelen a Szeretetszolgálat programja, ahol nagyon nagy a baj, és az út kezdetben csak fölfelé vezethet, ugyanakkor nagyon fontos, hogy az érkezés értelmezhető legyen az ott lakóknak, ne váltson ki ellenérzéseket. „Nem lehet úgy érkezni, hogy vesz az ember egy „kettővel jobb házat”, mint az övék, bevezeti a vizet, fotocellás wc-t csináltat, és ott elkezd irodázni. Pontosan ugyanolyan körülmények között kell elkezdenünk dolgozni, mint ahogy ők élnek. Maximum annyit lehet tenni, hogy az általuk is elérhető eszközökkel tesszük jobbá, hogy az is minta legyen, ahogy mi felújítjuk azt a kis házat, ahol elkezdünk dolgozni. És ezt a következőkben is nagyon kell figyelni. Ezt nagyon sokan elrontják, általában, amikor választási ígéretekhez kötött programok mennek, hogy gyorsítják a tempót, de nem lehet gyorsabban menni, mint ahogy a közösség velünk jönni tud.  Minden egyes lépés valamilyen módon tanít is. Egészen odáig, amikor ők már saját maguk ki fogják találni. Ez a nyomorból a szegénységbe való átlépés.” 

Az szervezet alelnöke kifejtette, hogy minden program kezdetekor a gyerekeket célozzák meg. „Általában úgy működik, hogy kinyitjuk az ajtót. Egyszer csak elkezdenek jönni először az anyukák a gyerekkel, aztán az apukák is bejönnek, elkezdünk olyan dolgokat megcsinálni, amihez mindenkinek van kedve. Ez lehet, hogy egy hétvégi közös főzés, vagy meghívjuk őket, hogy csináljuk meg a kertet.”  A műsorvezető kérdésére, hogy mikor lesznek a telepi gyerekeknek nem telepi barátaik, Vecsei Mikós Tiszabői Általános Iskola tanulóinak példáját hozta, akiket Szegeden Nemzeti Színházba hívtak meg egy előadásra és kulisszajárásra. „Megköszöntem a főigazgató úrnak a meghívást, aki már szervezi is a következőt. A szegedi nemzeti főigazgatója szervezi a Vadaspark-látogatást a tavaszi színházlátogatás napjára azoknak a gyerekeknek, akik mintha Amerikába utaznának, olyan távolságban van számukra Szeged. Ezek abszolút reális lehetőségek.” 

A riporter kérdésére, mely szerint nem veszik-e a későbbiekben természetesnek a nyomorban élő emberek, hogy jár nekik például a színházlátogatás, az alelnök azt mondta, nem baj, ha úgy gondolják, hogy jár. „Mi azt szeretnénk, ha ők azt tudhatnák, hogy a kisbabának, aki ott született, jár, hogy legyen pelenkája, hogy legyen popsi kenőcse, hogy húsz fokban lehessen és nőhessen föl és ne patkányok között éljen, akármilyenek is a szülei. És ezt közösen kell, tudjuk, mert ismétlődnek a sorsok. A jóléti erkélyre úgy jutnak fel a történetek, hogy a 17 éves apuka agyonverte éjszaka a hat hónapos gyerekét, és ennyi a hír. Ebből levonjuk az egyszerű, nagyon fájdalmas következtetést, hogy sajnos előfordul, hogy agyonverik a gyereküket. Viszont, ha egészen közel lépnénk a kiságyhoz, ha egyáltalán létezik kiságy, akkor azt látnánk, hogy fekszik benne egy kisbaba, akiről nagyon messziről látható, hogy nem lesz minden nap négy pelenka cseréje, mert nincs annyi pénze a családnak. Valószínűleg egész nap ugyanabban a pelenkában volt, az anyuka nemrég hallotta, hogy ha szoptat, lógni fog a melle, ezért másfél százalékos tejet ad a gyereknek, aki a 12 fokban, penészes fal mellett üvölt. Hazajön a kicsit drogos apuka, először nagyon megveri a feleségét és utána egyetlen ütést egy béna mozdulattal odaüt és ennek a gyenge, rosszul táplált kisbabának kioltja az életét. Az ilyen hírekre általában az a reflex, hogy valamit szigorítanak a gyermekvédelmi törvényen, de nem nézzük meg, hogy hol lehetne ezt a rettenetes kört elvágni.”- mesélte a történetet az alelnök. A lehetőségekről szólva Vecsei Miklós hangsúlyozta, hogy nem megoldás, ha kiemelik a gyermeket a családból, mert ezek a fiatal szülők valójában szeretnének jó apák és anyák lenni, de még nem képesek rá. „Mi most azon dolgozunk, hogy ha a védőnő észrevesz egy ilyet, legyen eszköze.” A Jelenlét program négy faluban működik úgy, hogy a fogantatástól a foglalkoztatásig követi és segíti a gyerekeket. Ezeken a településeken a védőnők a Biztos kezdet gyerekházakban közvetlenül a szociális munkásokkal dolgoznak együtt. „A védőnőnek nem lehet dolga, hogy fát vagy vizet szállítson, vagy popsi kenőcsöt szerezzen be, de egy pontra, és ez lehet a máltai háttér is, jelezheti, hogy kell. És nem fogják elutasítani a családok a kenőcsöt, a pelenkát. Ez nem egy ajándék az államtól vagy a Máltai Szeretetszolgálattól, hanem azon a jogon, hogy az a kisbaba megszületett, egy egyedi kis teremtmény, jár neki, hogy többet kapjon, mint amennyit valószínűleg az apukája, aki ugyanígy nőtt föl, ugyanígy nem volt pelenkázva, ugyanígy nem kapott semmit.” Visszacsatolva a közösséggel való együtt haladásra, a szociális szakember hangsúlyozta, hogy bár a program egészét tekintve nem lehet elsietni lépéseket, bántalmazás esetén azonban rögtön be kell avatkozniuk. Saját módszereket alkalmaznak a máltai munkatársak, melyekbe bevonják az anyukákat, illetve nagymamákat. „Itt egy generáció nem harminc év alatt pördül meg, mint mondjuk a középosztályi szinten, ahol harmincéves kor körül szüljük az első gyermekünket, itt tizenhat év, amikor az első gyerek megszületik.”

Nő vagy csökken a szegénység az országban – szegezte a kérdést a Szeretetszolgálat alelnökének a műsorvezető. Vecsei Mikós válaszában kiemelte, hogy a sokat vitatott rendszeres közmunka, ahol hosszútávon tudnak vele élni, tudja csökkenteni a hiányokat. Ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy a nyomorban élő réteg egyre inkább szakad le. „Az a néhány száz település, amelyek nem találják meg az útjukat, ahol a polgármester nem elég talpra esett, ahol adott esetben ő maga az uzsorás, ahol félelemből választanak az emberek, ahol nincs kiút, nincs iskola, nincsen egyetlen értelmiségi sem a településen, ezek a települések egyre jobban szakadnak le, kiesnek teljesen a látókörből. Itt még nem találtuk meg közösen az eszközöket. De vannak próbálkozások, például van a kormányzat által életre hívott Gyerekesély program, amely most 5 éven keresztül tud zajlani 31 járásban.” A beruházások kapcsán a szakember azt mondta: „Sokszor érezzük azt, hogy nagyon jó lenne, ha a diagnózis alapján fejleszthetnénk és nem pályázati alapon. Ha odáig jutunk, hogy kinőttük az óvodát, akkor ne legyen kérdés, hogy jó-e a pályázat. Ha nincs elég férőhely, legyen normatív alap, hogy jön a pénz. Vagy ha azt látjuk, hogy húsz gyerek fűtetlen lakásban lakik, akkor ne legyen kérdés, hanem be kell fűteni és ne pályázati alapból jöjjön az a fa. És közben lehet a szülőkkel tárgyalni, hogy mit kell nekik ahhoz tenni, hogy ne legyen fűtetlen egy lakás.” 

 

A karácsony előtti adásban kitértek arra, milyen formában érdemes adományozni, hogy jól segíthessenek az emberek. „Ilyenkor minden templomi közösség vagy karitatív szervezet örömmel fogad szinte bármit, amit az adományozó is szívesen kapna. Aki pedig az életéből szeretne adni egy darabot, mert van ideje, nagyon sok olyan szervezet van, a Máltai Szeretetszolgálat is ilyen, ahol ezt meg lehet tenni.”- mondta az alelnök, és hozzátette, Magyarországon az adományozás kultúrája nagyon magas. „A legjobban akkor lehet segíteni, ha tudom, mire van szükség.” - jegyezte meg Vecsei Mikós. 

A hazai segítségnyújtás mellett a menekültek emberek megsegítéséről beszéltek, amivel kapcsolatban Vecsei Miklós elmondta, hogy a szervezet Szuverén Máltai Lovagrend nemzetközi munkájába is időnként bekapcsolódik, de december elején a szerb kormánnyal is megállapodási szerződést írtak alá. „A kormánnyal kötöttünk egy megállapodást, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szerbiában úgy működhet, mint egy helyi civil szervezet. Ez nagy eredmény.” Nemzetközi viszonylatba kitekintve a Szeretetszolgálat alelnöke kifejtette, nagyon fájdalmas és átlátszó, ami Aleppoban zajlik, azon a területen, ahol még beszélik az arámi nyelvet, mely Jézus nyelve is volt. „Aleppo több mint tragédia. Jelképe egy teljesen tehetetlen civilizált világnak.” A riporter felvetésére, hogy van-e jövője az egymáson való segítésnek, miközben a közvetlen veszélyek egyre nagyobbak, Vecsei Mikós úgy fogalmazott: nincs reményünk, ha nem csináljuk. „Azoknak, akik még akarnak ezen gondolkodni, meg kéne állni és félre kéne tenni mindenféle vélt vagy valós pártpolitikai kötelező mondatot. Ha erről nem kezdünk el beszélgetni, akkor a mi szegényeink is teljesen esélytelenek lesznek, ha van egy segítéssel szembe menő gondolat, ami elfogadhatóvá válik. Bármennyire együtt működik az ember, ennek története van. Évekkel ezelőtt bekerült az alkotmányba a hajléktalanság tiltása, ami látjuk, hogy teljesen fölösleges, mert egyre-másra születnek az alternatív megoldások, mert a tiltás nem működik. Végignéztük a plakát kampányt, amit minden gondolkodó ember tud, hogy nemcsak azért volt baj, mert ilyen mondatok elhangozhattak, hanem a visszhangja miatt is. Aki ott volt a menekültek között tavaly júliusban-augusztusban a Keleti pályaudvaron, az nem a terrorista arcokra emlékszik, hanem azokra, akik rettegtek-reménykedtek. A döntéshozóknak, írástudóknak, nagy szervezeteknek nagy felelősségük van, hogy mit csinálnak, mit mutatnak. És nemcsak a menekülőkről van szó a határon kívül, hanem azokról is, akik az életüket próbálják menteni ott helyben.” A Szeretetszolgálat alelnöke szerint, ha Európa nem tudja meghozni azt az áldozatot, hogy azokra a háborús területekre, ahonnan a menekültek érkeznek, Közép- és Észak-Afrikára, Kis-Ázsiára nagyobb figyelmet és nagyobb pénzt fordít, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy az ott forrongó kérdések megoldódnak.