Intézményünk idén második alkalommal tartott megemlékezést a roma holokauszt (porrajmos) apropóján. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert az ügyfélkörünk körülbelül harmada roma származású.
Az alkalmat a Terézvárosi Önkormányzat pályázatán nyert összegből finanszíroztuk. A programon való részvétel meghívásos volt. A megemlékezés mellett a programnak az volt a célja, hogy segítsük a roma ügyfeleink önbecsülésének erősödését, mivel nekik nem csak a hajléktalan helyzettel, hanem a többségi társadalom felől érkező etnikai származásukból fakadó előítéletekkel is meg kell küzdeniük nap, mint nap. A 14 fővel tartott megemlékezés gyertyagyújtással kezdődött, majd munkatársaink beszéltek arról, miért gyűltünk össze. A vendégeknek lehetőséget biztosítottunk arra, hogy elmondják, mit jelent nekik a cigányságuk, valamint, hogy kinek mit jelent a romaholokauszt. A tradicionális roma ebédet – cigánylecsó – követően kötetlen beszélgetés kezdődött, aláfestésként autentikus és modern roma zenét hallgattunk. A megemlékezés ezáltal oldottabbá vált, és a rendezvény végén már bizakodó mosollyal teli arccal köszöntünk el egymástól.
Fodor István
Intézményvezető

Pharajjimos, porajmos, azaz roma holokauszt

A porajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkoltak meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek.

A II. világháború idején a zsidókhoz hasonlóan a cigányokat is gettókban különítették el, ahol Z betűs (Zigeuner) karszalaggal megkülönböztetve, a zsidóságtól elkülönült közösségként, a családok együtt maradva élték életüket. 1942 decemberében Himmler elrendelte, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitzi koncentrációs táborba szállítsák. 1943. november 15-én kibocsátott rendeletében pedig arról rendelkezett, hogy a tiszta vagy félvérű cigányok a zsidókéval azonos elbánásban részesüljenek.  1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka számolták fel a auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort, kivégezve utolsó 3000 lakóját. 

Egy egykori táborlakó így emlékszik vissza az eseményekre: „Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszórók világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”