"Mert vannak, akik ebbe a célok nélküli világba születnek. Kétévesen jaj, de aranyos kis maszatos gyerek, húszévesen pedig utáljuk és félünk tőle, miközben már kétévesen elveszítettük, csak akkor még nem haragudtunk rá. Ez a missziónk nagy kérdése, hogy ezeket a képeket hogyan lehet felvinni a jóléti erkélyre úgy, hogy ne a félelmet és az ellenérzést erősítsék, hanem odafordulást és segítő szándékot váltsanak ki." - mondja Vecsei Miklós a Magyar Időkben megjelent interjúban.

Látszólag cigány falvakról van szó, de szerintem a köznyelv ma már nem egy kisebbséget jelöl ezzel a szóval, hanem az életformát, a nyomorúságot és a félelmet.